itthon vagyunk mind

Borókával csak a határátkelőig jutottunk el... nem volt nálunk felhatalmazás az édesapjától, hogy kivihetem az országból.... Egyszerűen nem jutott eszünkbe, hogy ez szükségeltetik, de amúgy se lett volna honnan beszerezni szombat délben a közjegyzőtől, meg J épp temetésre indult, mikor a telefonhívás volt. Legalább nem bíztattuk volna fel szegénykémet. Hirtelen kellett ráhangolódnia az utazásra, de még váratlanabbul érte a vámos bácsitól kapott elutasítás. Visszafordultunk, muszáj volt. Ott aludtunk Váradon, s én kora reggel elutaztam egyedül Kecskemétre. Borókát a Jóisten és Lea meg Helga gondjaira bíztam.
Kellemes volt az autóút: hűvös reggel, kevés autó az utakon, gyönyörű napraforgótáblák... kitűnő alkalom az éneklésre, dicsőítésre, beszélgetésre a Vőlegénnyel...
Nagyon is idejében érkeztem...
Mindig jó a találkozás a rokonsággal, bővebb családdal, és hát a Fiaimmal!!!
Nagyszerű volt a délelőtt, a zenetábor utolsó hivatalos beszámolója. Vannak képek, videók, csak a gyenge gépem nem fogja engedni, hogy feltöltse... valamit ki kell agyalnom...
Ma délután értünk haza - a bonyodalom abban volt, hogy Józsefnek át kellett jönnie a határon, mert nélküle nem vihettem haza a fiúkat. Na így. Boróka csak úgy repült egyik ölből a másikba. Jó itthon is lenni.
Holnap családnap, és rendbe kell szedni a házat. Barka azért imádkozott este, hogy hamar végezzünk a takarítással :P