ha már eltelt egy hét

ideje, hogy szóljak A KONCERTRŐL, amin én is részt vehettem. Hosszú napok voltak mögöttem, főleg azért mert Borókát betegecskén vittük a menyegzőre is, majd Félixre - J ragaszkodott hozzánk, nem akart nélkülünk menni.... most így volt, nyűgös helyzetek voltak. Végül elértünk Debrecenbe is, ahol a bejárathoz érve észrevettük, hogy a jegyeink "elkeveredtek" ill. nem oda szólnak, ahová eddig tudtuk. Férjemuram el is keseredett becsülettel, hogy neki ilyen messziről kell nézni-hallgatni (B01), meg nem fogja látni a feliratokat sem... Végül Rebi és Angi elcserélték velünk a jegyeiket, így a srácok elhúztak az apjukkal jobb helyre, Borókával meg maradtunk a lányokkal, mi onnan is jól láttunk-hallottunk. Persze hiányzott a (nagy)család, a közös koncertezés fílingje, de na - valamit valamiért.
A zenei élményt nehéz szavakba önteni.
Rebi összehozta nekem a közös képet Lynda Randle-lel, és hála Istennek, gazadgabbak lettünk pár hanghordozóval is. Magabiztosan vettem Jnek egy Janet Paschal dvd-t (ajándékba készült).... mire egy idő után megkérdi tőlem, hogy honnan is szedem, hogy neki Janet a kedvenc énekese?! Jól meg kell gondolnom ezután, ha zenével akarok kedveskedni neki...
Boró írtó sokat nyűgölt, a gyógyszert nem akarta bevenni, és egy idő után, mind hajtogatta, h menjünk már haza!!! Hát, mi azért megvártuk a végét, ő meg a második félidő megkezdése után el is aludt - mit neki hangos zene és zaaaaaaaaaj. :)
Azóta is, folyamatosan hallgatjuk őket. A Family magazinban is elolvasták a srácok a róluk szóló cikket, és igencsak szeget ütött a fejükben, hogy Bill és Gloria Gaithernek - az anyagi lehetőségek ellenére - csak egy egyszerű vidéki háza van... Meg az is foglalkoztatja őket, vajon ki veszi át a stafétabotot, ha nekik le kell tenni? A fiúk szerint lehet, hogy Mark Lowry... de szerintem ez nem neki való "meló".
Ja, a szünetben ott tülekedtünk a cédés asztaloknál, s egyszercsak meglátom Bernit, mögötte egy másik lánnyal. Automatikusan azt hittem, Kriszta az, ezért jól megcsikiztem :)) Nem kis meglepetésemre valaki más nézett hátra döbbent szemekkel. Kértem én az elnézést, de nem reagált a lány, majd románul is megismételtem, és minden oké lett. Kriszta, máskor jobb, ha Bernivel tartasz, ne hozz ilyen ciki helyzetbe engem:P
Éjjeli három körül értünk haza - Várad Belényes között le is koppant a szemem a volán mögött, hála Istennek semmi nem jött a szemközti sávon, mert azon kaptam magam, hogy ott megyünk már... Azonnal félrehúztam, és szundítottunk egyet... majd J hazavezetett.



Igazából csak akartam jelezni, hogy a rengeteg ismerős között mi is ott voltunk. :)