2010. április 3., szombat

... amikor életedben épp szombat van...

Szombaton - Max Lucado írása

Azon a pénteken János nem tudta mindazt, amit mi tudunk ma. Nem tudta, hogy péntek tragédiája a vasárnap győzelme lesz. Később vallja be János az evangéliumában, hogy "még nem értették az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból".

Épp ezért olyan fontos az, amit ő szombaton tett.

Tulajdonképpen semmit nem tudunk erről a napról; nincs ideillő igeszakasz, nincs megosztanivaló ismeret. Mindössze annyit tudunk, hogy amikor végre eljött a vasárnap, János még mindig ott volt. Amikor Mária Magdaléna kereste őt, megtalálta.

Jézus halott volt. A Mester teste élettelen. János barátja és jövője el lett temetve. Ő mégsem ment el. Miért? Vajon a feltámadást várta? Nem. Tudomása szerint az ajkak örökre elhalkultak, és a kezek örökre megnyugodtak. Egyáltalán nem várt meglepetést a vasárnaptól. Akkor meg miért volt ott?

Azt gondolnánk, hogy el kellett volna mennie. Ki garantálhatta, hogy azok az emberek, akik Krisztust keresztre feszítették, nem jönnek el érte is? A tömeg elégedett volt egy keresztrefeszítéssel; a vallási vezetők viszont lehet, hogy többet akartak. Miért nem hagyta el János a várost?

A válasz talán pragmatikusan hangzik; lehet, hogy Jézus anyjáról gondoskodott. Vagy talán nem volt hová mennie. Az is lehet, hogy nem volt pénze... vagy energiája... vagy célja... vagy mindegyik hiányzott.

De az is lehet, hogy azért akart Jézus közelében maradni, mert szerette őt.

Mások számára Jézus csodatévő volt. Megint másoknak tanítómester. Másoknak ő volt Izrael reménysége. De Jánosnak, nos Jánosnak mindezt együttvéve jelentette, és ennél többet is. János számára Jézus barát volt.

Ugye, te nem hagynád el a barátodat? Akkor sem, ha az meghalt...
János közel maradt Jézushoz.
Neki tulajdonképpen ez szokása volt. A felső szobában közel volt Jézushoz. A Gecsemáné kertben is közel volt hozzá. A keresztrefeszítéskor ott állt a kereszt lábánál, és csak egy gyors járásnyira volt a sírtól is.

Vajon megértette ő Jézust? Nem.

Örült annak, amit Jézus tett? Nem.

De elhagyta Jézust? Nem.

Na, és mi a helyzet veled? Amikor te vagy János helyzetében, mit teszel? Hogy viselkedsz, amikor életedben épp szombat van? Amikor valahol a péntek tragédiája és a vasárnap győzelme között vagy, mit teszel? Elhagyod Istent? Vagy kitartasz mellette?

János Mellette maradt. És mivel ott maradt, kitartott szombaton is, a közelben volt vasárnap, hogy megláthassa a csodát.

6 megjegyzés:

iri írta...

Milyen jo ilyen szemszogbol figyelni a dolgokat!
Boldog Feltamadasi Unnepet!

Betti írta...

Köszönöm.

Áldott ünnepet!

marika írta...

én is köszönöm!
Áldott ünnepet neked és családodnak!

Borzi írta...

Ez nagyon jo. Aldott Feltamadasi unnepet nektek!

Borzási A. Kriszta írta...

a szülinapodon készült a gyerkőcös kép, amit kiraktál?:)
nagyon jóóóóóóóóó!

iri írta...

Nagyon tetszik ez az edesanya-gyerekek kep.Meselheted kepekben is mindennapjaitokat!