Péntek reggel Nagybányára indult József (misszós konferenciára), Dóczé Bálinttal, aki Szlovákiából érkezett, az úticéljuk közös volt. Nekem ez is imameghallgatás, mert nem szerettük volna, hogy szombaton és egyedül utazzon Bányáig, több ok miatt is.
Szerencsésen megérkeztek, majd szombat délelőtt tudta meg, hogy Mocsolyán meghalt Mike Gyula bátyja, apuka legidősebb testvére (remélem jól tudom). Emiatt aztán nem jött haza, hanem elment a temetésre, ami ma délután volt. Onnan hazafelé indult, de ma estére csak Kécig jutott, ahol Mike Páléknál maradt éjszakai szállásra, de persze nagy örömmel, hisz unokatestvérek! Ő is töltekezik most a rokoni találkozásokkal... Remélem, holnap szerencsésen hazaér, ezért imádkozott buzgón a család apraja-nagyja.
Csodálatos ebben az egészben, hogy amit ez a programváltozás bonyodalomként hozott, az csak a mi szemünkben tűnt annak. Hisz Isten úgy intézte, hogy József sokkal közelebb legyen a temetés színhelyéhez, s ráadásul Dóczé testvér szolgálatkészen vállalta, hogy mindhárom gyülekezetben helyettesíti ma a körzetben. Nagyon hálásak vagyunk érte. Isten soha nem ejt hibát.
2 megjegyzés:
ÁMEN!
A mult heten minden nap azzal kezdtem a napot itt az irodaban, hogy bekukkantottam ide...Hetfo elegge mozgalmas, de ma annal nagyobb meglepetes ert. Jaj de jo! Sok bejegyzes! Hat a valami, nem mindig jot jelent, de csodalatos az Isteni idozites, meg amikor a szomoru, de kikerulhetetlen esemenyeket is iranyitja. Szomoru szivvel ertesulunk a Gyula batyja elkoltozeserol. Eggyel kevesebb Mike itt, s eggyel tobb ott. Ujabb koszonet, kis sogornom, azert hogy irogatsz.
Megjegyzés küldése