Kurutty

Szombaton volt az idei Kurutty verseny megyei fordulója. A körzeti szakaszról nem is meséltem, pedig megérte volna, a kalandok és izgalmak szempontjából. Kárpótlásul nézzetek bele az iskola blogjába, Mónika tanítónéni azért mesélt erről is. A lényeg, hogy Ábelék "Rügyek" csoportja eljutott a megyei szakaszra (szinte-szinte kimaradtak, de aztán mégsem).
Nagyon sok tanulás, készülés előzte meg a versenyt, a kötelező iskolai tevékenységek mellett, persze. A tanítók érdemesnek látták befektetni a gyerkőcökbe, így általános műveltségből megint sokat gazdagodott mindenki, még a szülők is, akik együtt tanultunk velük, vagy (ki)hallgattuk őket. Nagyon értékelem a tanítónők áldozatos munkáját, és ezek nem illendő szép szavak, hanem őszinte köszönöm. Ábel nagyon szereti a kihívásokat, így a versenyre is nagy lelkesedéssel és izgalommal készült. A sok információ-elmélyítés mellett tanulnia kellett a csapatmunkát, irányítani a többieket, hagyni, hogy más is érvényesüljön (negyedikesként ő volt a csapatkapitány, rajta múlott sokminden). Múlt héten kis baleset miatt (testvéri játék, vagy bunyó közben) megsérült jobbkezén a kisujja, és rögzíteni kellett, így még sokkal jobban rá volt utalva a társaira, mert nem tudott írni, furulyázni... Barkával az este meg is állapították, hogy így Ábi életében valósággá vált a Róma 8,28, - Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak - mert ez a baleset segítette sikerre őket.

Nem is tudom pontosan, hány fordulója volt ennek a szakasznak, de a végeredmény örvendetes, hisz a Rügyek első helyen végeztek, ők képviselik majd Bihar megyét az országos szakaszon. Májusban mennek majd Kézdialmásra... Ábel a dobogót célozza meg, de ez csak természetes :).
Örülök, hogy nem fél a plussz munkától, tanulástól, tudja, miért küzd. Lelkes.
Annak pedig még jobban örülök, hogy tudja, a győzelemért Istené a dicsőség, Akihez buzgón könyörögtek Hannával és Jonathánnal itthon, az autóban utazás közben, és a zsűrizés idején is...