Péntek estére értünk haza a hargitai táborból. Útközben megálltunk Marosvásárhelyen, meglátogattuk az állatkertet is. 11 órát buszoztunk összesen, és hála Istennek, nem volt különösebb gond.
Lakásunkban valami angyalok jártak érkezésünk előtt, mert kétféle meleg étel is várt a konyhában. Ó, mennyi szeretet belefér egy tepsi pizzába, például! Köszönöm, Istenem!
A szombati nap pakolászással telt, na meg mosással és teregetéssel, de kellett főzni és takarítani is.
Vakációban a fiúk naponként felváltva szolgálatosak a konyhában, és hát ma Ábelen volt a sor a naptári beírás szerint. Mondta is kelletlenül, hogy elszokott már ettől.... Mit mondjak? Én is elszoktam a Hargitán a főzéstől, rutinos házimunkáktól, csak élveztük a jót... :)
Borókát, sajna, betegen hoztuk haza, kicsit piros a torka, és a láza nem akar elmúlni... Étvágya sincs így. Imádkoz(z)unk, és meggyógyul hamarosan.
Vasárnap az Úr napja, lelki töltekezés és a pihenés ideje. Ilyen napot kívánok nektek.
6 megjegyzés:
Mielobbi gyogyulast Borokanak!
Azert ennyire megvenultem? Nem emlekszem dolgokra?Volt-e kep itt eloszor vagy sem?Vagyis mikor eloszor itt jartam?Milyen erdekes buszotok volt!
fel vagy töltődve! és érzem a bejegyzésedből egy kicsit a legjobb barátnédat is:) ha most nem egy újabb tábor előtt lennék (időbeosztás), az én bejegyzésemből is több érződne az elmúlt hétből... mert van belőle túlfütötten elég... mondják is itthon:P
"Ilyen napot kívánok nektek." És aztán ez a kép... Igy kell kinézzenek a tezsvírek vasárnap ? :)))
:)) Józsi, látszik, hogy szöveg és kép nem egyidőben kerültek fel.
Iri, nem vénültél, dehogy, nálam volt eltolódás.:)
Jók a kommentek:) He-he:)
Megjegyzés küldése