2010. október 1., péntek

Milyen kevés kell a boldogsághoz...


mondjuk az, hogy beszéljek a húgommal. Tudtam, hogy már hazajöttek, és olyan nehéz volt, hogy mégsem hívhattam fel telefonon. Mert már más neki az otthon, más telefonszáma van vagy lesz, amit még nem tudok. De ha megtudom se lesz ugyanolyan, mint itthon a baptifonnal cseverészni...

Dehát, ez az élet rendje. :)
Ma délután pedig fölhívott, igen biza! Mert Váradon vannak, és még szép, hogy rám is szánt időt! Sőt, a férjecskéje is üdvözölt, szeretettel.

Az élet új szakasza kezdődött számukra, és eszembe jutott az idézet: Tedd otthonodat boldoggá, és boldog leszel otthon.
Ez beválik, én is mondom...

2 megjegyzés:

Abigél írta...

vagy úgy...otthon(itthon )vannak már!

Lea Mónika írta...

vagy úgy...köszi, Adina!:x