2010. december 18., szombat

Még valami


Úgyis el akartam mondani egy bejegyzéssel korábban is. Mártánál olvastam többször is azt a Simone Weil idézetet, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Aztán egy alkalommal, leesett a tantusz. Az volt a bajom, hogy nem tudtam értékelni, örülni annak, amit Isten nekem a családomban ajándékozott. Könnyebben megláttam a más értékeit, és jobbnak láttam mások életmódját, szokásait, természetét - ha kellett, bármit. Közben ott voltam kincsekkel körbevéve.
Már nem kívánok feltétlenül olyat, amilyen másnak van, de látom azt, ami csak nekem adatott. Folyamatos jelenben tanulok vágyakozni az után, ami és aki az enyém. Sokan segítettetek ebben, köszönöm.

7 megjegyzés:

iri írta...

Azt hiszem tobben is igy vagyunk ezzel.De irgalmas az Ur!Koszonom amire te tanitasz engem!

meli es csaba írta...

értékesek etek a bizonyságtevéseid:) csaba

csillag írta...

Küldök neked egy nagy-nagy ölelést, jó? :)

mutter írta...

olyan jó, hogy ezt már személyesen hallottam tőled...:)

Abigél írta...

Kedves Adina!
Ezzel sokan vagyunk így,és sokszor csak akkor vessük észre,amikor már nincs.Ez talán az évek múlásával is jár,hogy végre észrevesszük a körülöttünk lévő kincseket és értékelni tudjuk azokat.

szinne mike anna írta...

Ezt csak te tudod ilyen szepen megfogalmazni. Milyen jo, hogy te koran es idejeben rajottel a titokra. Sokunknak majd ramegy az egesz eletunk mig rajovunk...kar erte. Ha a blogolassal elered, hogy legalabb egy valakinek szinten igy "leessen a tantusz" mar megerte. Kosz.

Mike Adina írta...

csillag, az ölelésed megkaptam!!! köszi.