Úgyis el akartam mondani egy bejegyzéssel korábban is. Mártánál olvastam többször is azt a Simone Weil idézetet, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Aztán egy alkalommal, leesett a tantusz. Az volt a bajom, hogy nem tudtam értékelni, örülni annak, amit Isten nekem a családomban ajándékozott. Könnyebben megláttam a más értékeit, és jobbnak láttam mások életmódját, szokásait, természetét - ha kellett, bármit. Közben ott voltam kincsekkel körbevéve.
Már nem kívánok feltétlenül olyat, amilyen másnak van, de látom azt, ami csak nekem adatott. Folyamatos jelenben tanulok vágyakozni az után, ami és aki az enyém. Sokan segítettetek ebben, köszönöm.
