2010. május 12., szerda

Dupla vagy semmi (?)

Ez a vallomás valami ilyesmi. József dedikálta nekem, miközben Isten is üzent benne. Hát nem csodálatos?



A refrénje szabadfordításban valahogy így hangzik, (azokért írtam ide, akiknek ez segítség valamiképpen, mert amúgy az énekszövegfordítás naaaaaaaaaaaagyon nehéz dolog).

Szeret! Szeret! (szeretve vagyok)
Megkockáztathatom immár, hogy én is szeresse(le)k...
Mert aki a legjobban ismer, (mégis) a legjobban szeret...

Szeret engem, szeret téged...
Megfognád a kezem?!
Ő tett szabaddá arra, hogy szeressük egymást,
Hisz Ő az, ki mindkettőnket szeret.

2 megjegyzés:

Kriszta írta...

ez oooooooooooooooooooolyan romantikus, Adina! :):):) hát igen...

Abigél írta...

Adina,ez gyönyörűűűűűűűűű!
Mindig meg tudnak lepni!
Köszi:)