Ez a vallomás valami ilyesmi. József dedikálta nekem, miközben Isten is üzent benne. Hát nem csodálatos?
A refrénje szabadfordításban valahogy így hangzik, (azokért írtam ide, akiknek ez segítség valamiképpen, mert amúgy az énekszövegfordítás naaaaaaaaaaaagyon nehéz dolog).
Szeret! Szeret! (szeretve vagyok)
Megkockáztathatom immár, hogy én is szeresse(le)k...
Mert aki a legjobban ismer, (mégis) a legjobban szeret...
Szeret engem, szeret téged...
Megfognád a kezem?!
Ő tett szabaddá arra, hogy szeressük egymást,
Hisz Ő az, ki mindkettőnket szeret.
2 megjegyzés:
ez oooooooooooooooooooolyan romantikus, Adina! :):):) hát igen...
Adina,ez gyönyörűűűűűűűűű!
Mindig meg tudnak lepni!
Köszi:)
Megjegyzés küldése