Sokat

dolgoztam a héten. Elkezdtük a nagy takarítást, örülök, hogy nem csak terv lett belőle. Istenünk gondoskodott segítségről is, úgy ahogy csak ő tud, mert én nem bírom úgy a menetet. Délelőtt még csak oké, de délután nagyon húz a hasam :)). Hálás vagyok Istennek, hogy szeret Anyukán, meg Zsuzsi nénin keresztül is, de ez csak a lista eleje most...

Különben is, a vakáció legalább olyan kihívás, mint az iskolaidő, az anyukák tudják, miért. Hasznosan lefoglalni a gyerekeket, hogy mindenkinek jó legyen - nem kis dolog. És ilyenkor nem elég, ha az én fejemben összeállnak a dolgok - le kell bontani gyakorlatra.

A fiúk felváltva szolgálatosak a konyhában, aznap ők a jobb kezem; főzünk-sütünk-mosogatunk-pakolunk együtt. Hát nem könnyű türelmesen tanítani őket a számomra megszokott, magától értetődő dolgokra... Aztán, aki épp nem konyhás, az egyebet segít, amire megkérem. Jólesik, hogy általában szívesen is teszik. Természetesen nagyon ügyelnem kell az egyensúlyra, hogy legyen nekik kikapcsolódás is, játék, meg ami jólesik (pl.foci, Fifa), közös szórakozás. Kerestem a neten régi magyar filmeket, meséket, így találtam rá pl. A palacsintás királyra, vagy Jules Verne: A dunai hajós c. regényének filmváltozatára...

De szoktunk römizni együtt vagy zenét hallgatni, beszélgetni, és megbeszélni, rendezni a napi súrlódásokat, konfliktusokat.

Borókának is folyamatosan kell a társaság, barátnők, játszótársak, mert nem szereti "egyedül", meg aztán néha elege van a fiús mulatságokból. Nekem meg a sok visítozásból.

Most bezárkóztam, hogy hagyjon mindenki békén, és egy-ültemben megírjam, amit akarok, meg elolvashassam a leveleimet anélkül, hogy valaki a hátam mögött legyen még. :)

Ja, és a bébiruhák még mindig várakoznak a szétválogatásra. Inghegy vár vasalásra is, van mára program.

Holnap bemerítés Fenesen, örömünnep, áldás.