utazunk, ó, de szép (?)

zöld a fű és kék az ég.... :)) Számba vettük hát az előttünk álló eseményeket. Menni kéne több felé is. Nekem egy porcikám se kívánkozik utazni, az a nagy helyzet. A Hargitára utazva volt lehetőségünk tapasztalatot szerezni, milyen utas Zsefi. Nos, nyűgös nagyon. A 7 órás úton alig aludt kb. másfelet, a többi... és aztán... és éjjel... Szóval, amikor hazajöttünk, azt mondtam, én egy jó darabig sehová nem megyek! Pláne, hogy másutt is aludjak, éjjel egy csomószor felkeljek, satöbbi. Tiszta szerencse, hogy előre nem szoktam belegondolni, jaj, de nehéz is lesz nekem. Eddig így volt legalábbis. Most viszont, hogy Békésre készülünk (vagy készülnek?) a tinifi kórussal egy hétvégére, minden nap azon rágódom: menjünk mind, vagy maradjak én itthon a két kisebbel...? Békés után menyegző Aradon. Nem is merek arra gondolni, hogy jó lenne elmenni a lelkipásztor-családok hetére a Hargitára... csak, ha ki lehetne hagyni az utazást. :) Persze, még meggondolhatom magam :)). Az biztos, hogy Gyergyóba nem megyek a tinikkel, József és a két nagyobb fiú megy. Úgy látszik, nekem többször jut mostanában az itthon ülés ajándéka, lehetősége... és szeretnék örülni annak, aminek épp az ideje van. Ahová pedig mégis menni kell, azt is tegyem örömmel, zúgolódás, panasz nélkül.