Három kereszt

Visky Júlia: Három kereszt című könyvét kezdtem olvasni a napokban. A könyv feléig jutottam el; sokkal több és mélyebb, mint egy "megszokott" életrajz. Talán, ha nem este későn jutnák hozzá az olvasáshoz, többet tudnák felfogni belőle.
Mivel holnap Brassóba utazunk egy menyegzőbe, ehhez illő szakaszt idézek a könyvből.

Amikor Visky Feri megkérte Júliát, ő így válaszolt neki: "Ne szeressen engem, nekem elég, ha Jézust szereti, abból bőven jut nekem. De egyet előre tudjon meg: soha bálványom nem lesz!" Nemde különös vallomás?

(Igazából hosszabb részt akartam bemásolni, de túl fáradt vagyok hozzá, és még pakolni is kell. A neten pedig nem találtam meg a szöveget. DE hátha később összejön. Addig is, olvassátok el a könyvet. :))

Szeretem olvasni

Novák József írásait. Amerikában él ugyan, de sem beszédén, sem fogalmazásán nem érződik az angol nyelv hatása. Egy cseppet sem.
Most nem tudom hirtelen, hogy ez természetes, vagy nem...
Olyan ízesen beszél és ír magyarul, hogy csak na. (Ma gyógyír volt a lelkemnek.)
Legutóbb ezt olvastam tőle, az amerikai nemzeti imanap apropóján. Ízelítőnek ennyit másolok be:

Két földi haza fiaként, én hálás vagyok azért az otthoni lelkületért, amit itthon nevet­séges­nek tar­tanak. Fájlalom a hiányát itt, ahol egyébként min­den sarkon tem­plom áll, és még a káromkodás­ban is isteneznek. Amerika tartását nem az adja, amiért sokan iri­gye­lik, hanem a máig is érződő puritán örök­ség: készsége az önvizs­gála­tra, a bűn­val­lásra, és hite az újrakezdés­ben. Sok kegyelembe, mil­liók folyam­atos imád­ságába van beá­gyazva ez az erény – amit teg­nap is fel­fris­sített az imádság.

A régi, híres szem­lélődők, mint Toc­queville és Chester­ton val­lá­sos nép­nek tar­tot­ták az amerikait. A számok tükrében még mindig az. Ott élve, mi tudjuk a legjob­ban, hogy a valóság más: történelme leg­nagy­obb vál­tozásán megy most át. Lehet, hogy valóban, csak egy sül­lyedő hajó. Még mindig énekel­nek rajta…

olvasmány

Az utóbbi időben, nemcsak napokban, még olvastam is. Kölcsönkértem Szekrényes Lidiától és egykettőre elolvastam a böjtről szóló könyvet. Nagy hatással volt rám, de ez tán megér egy külön bejegyzést is.
Aztán karácsonyi ajándékként megkaptam A viskó-t. Elolvastam, és nekem tetszett - akkor is, ha sok negatív vélemény van róla. Barátnőmtől tanultam, hogy a lényeget kell megérteni minden könyvből... (én hajlamos vagyok leragadni egy-egy részletnél)
Most olvasom Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten? c. könyvét, ami pár éve megvan ugyan, de én csak most emeltem le úgy a polcról, hogy biza elolvasom. Aztán vannak még megkezdett könyvek... befejezésre várnak. Úgy van sokszor, hogy várnak a könyvek, vagy vár a mosogatnivaló, vagy várnak mások, mert eltűntem a könyv lapjai mögött... Válogatni kell a VÁRak között.