2009. július 23., csütörtök

ezen a héten


minden nap többször is jutott eszembe a tavalyi "ez a hét", a költözés. Hogy ilyenkor már hogy álltunk, mennyire volt üres a ház ... szerdán már nem is aludtunk otthon Boróval ... csütörtökön egész nap vártuk a teherautót ... és végül péntek délelőtt - utolsó búcsúzkodások, ölelések, sírások, orchidea ... aztán a saját autónkkal is elindultunk. Elhagytuk a Várost, ahol tíz évig volt az otthonunk, a Helyünk. Sírtam.
Éjfél körül érkeztünk Belényesbe, a Kisvárosba, szintén a Helyünkre. Örvendtem.
Egy éve, hogy itt is otthon vagyunk. Úgy megszoktuk a kisvárost, a nyugalmát, hogy ha ritkán nagyvárosi forgatagba kerülök, magamba elcsodálkozom: ki lehet ezt bírni?! Na jó, tudom, hogy igen.
Ilyen az élet.

7 megjegyzés:

márta írta...

Adina, írnál nekem egy mailt (prodan.martakukacgmail.com), mert feltétlenül szeretnék küldeni valamit neked. :)

iri írta...

Milyen szep a tajkep,arannya lett a varos

Gyöngyi írta...

Valóban nem könnyű elhagyni egy megszokott helyet. Azért én is ragaszkodnék inkább egy kis városhoz :)
Hát legyetek áldottak Belényesbe.

Kingabell írta...

De azert jo itt Brassoba is, ugye? :)

Mike Adina írta...

jó lenne - ha ott lehetnék egy kicsit legalább :)

Kingabell írta...

Gyere! :)

Szilvia írta...

en is sokat gondolkodtam ezeken ....mar egy eve!nagyon hianyoztok...milyen jo, hogy lesz jopar eskuvo ahol majd talakozhatunk:)varom mar nagyon!