2010. július 27., kedd

9. állomás - Szatmárnémeti

Puskás Saroltáék (J.unokatestvére) voltak az utolsó állomás. A 3-3 gyerek itt is hamar megbarátkozott, megtalálták a közös érdeklődési területet.
A szülők is jókat beszélgettünk,
sokat nevettünk; mondjuk Saroltával nehéz nem nevetni :D.


Megtárgyaltuk, hogy a kamaszkor jelei vészes hasonlósággal jelentkeznek a Barkán és Tamáson... és néhány évig még részünk lesz benne... Jólesett bekukkintani családi életükbe, ahogyan ők nevelik a gyerekeket, az asztali áhítatnak része lenni... Köszönjük!

Szombaton délben - nagy nehezen - elindultunk Várad felé.
Apuéknál vártak Abicsék és 21 kg barack (kajszi és francia), amit "nagyon megfontoltan" megrendeltem, gondolva, hogy simán befőzöm estig. Mondjuk, segítséggel meg is lett, és éjfél előtt haza is értünk. :) Fáradtan, de örömmel.

Köszönöm minden útitársnak, hogy velünk tartottatok, barátkoztatok, ismerkedtetek.

3 megjegyzés:

iri írta...

Olyan jo volt egyutt "utazni" veletek!

Klári B. írta...

Jó látni Saroltáékat. Ügy örülök, hogy találkoztatok, én már rég drukkolok ennek a látogatásnak, hiszen tudom már egy pár éve, hogy rokonok vagytok. Ugye milyen jó a rokonlátogatás, kapcsolatok ápolása. :) Jó pihenést nektek. :)

szinne mike anna írta...

A mi huncut Sarink vidam teremtes. Ha latnad milyen nevetes-tornado keveredik, mikor ezek a "Mike(szarmazasu) asszonysagok" mind egyutt vannak!!! Nagyon jo latni. Utolso talalkozasunk ota Sari sem valtozott:) Es van ott egy kislany aki valosaggal visszarant a multba, mintha csak a "kis Sari" mosolyogna. Ugy latszik meg az utnak erre a szakaszara is jutott a jo melegbol, s nemutolsosorban meleg fogadtatasbol:) ...es hogy neked meg berakasra is volt energiad! Ez am a derek asszony!(bibliai vonatkozasban:)