2010. augusztus 6., péntek

foglalkoztat

Kő vagyok-e, és nem ember,
hogy csak állok a kereszt alatt,
Krisztusom! Folyik a véred,
és ezt önként vállaltad magad!
...rengett a föld, eltűnt a nap,
és én csak állok részvétlenül...
Kérlek, sújts rá kőszívemre
úgy, ahogy csak Te ütsz egyedül:
hogy meglássam bűnös keménységem,
és sírni tudjak észrevétlenül!


Jobban tenném, ha piruló arcom
elrejteném keresztje előtt,
és sírni tudnék szívből, igazán
s bűnbánó szívvel látnám újra Őt!
Uram, óvj meg engem a könny nélküli keresztyénségtől!
(Isaac Watt)

3 megjegyzés:

Kiss Judit írta...

de jó ez a néhány sor..., legyen így.

encóka írta...

hmm

Melinda írta...

Amen!