Nahát,

egész lelkes vagyok így, indulás előtti késő este.
Ez azért jó, mert mindezidáig változó volt a "hangulatom" a sátorozást illetően. A sok utazás, oda-visszahangolódás hatással van rám is, nyilván :). Haza se érünk jóformán, már készülni kell egy másik helyre, másfajta alkalomra.
Most a fiataljainkkal csatlakozunk a váradi Betlehemesekhez (ők a főszervezők, de máshonnan is vannak még ott emberkék), velük sátortáborozunk. Ők már egy hete élvezik a szabadságot, mi most kezdjük. Biharrósára megyünk, de szerintem az itteniek se nagyon tudják, hogy így hívják Roşia-t. Pontosabban Roşia-Lazuri-ra, a patak partjára... Dina mondta, hogy fákra akasztott fehér rongyok jelzik az utat egy bizonyos ponttól... izgalmasnak ígérkezik.

JÓ lesz, biztos, mert Isten mindig jó hozzánk!