"Hála-szezon"

Ilyenkor, ősszel, a betakarítások idején szoktak a baptista gyülekezetekben speciális hálaadó napokat tartani. Amikor különösen kifejezzük hálánkat Istennek minden áldásáért, a gondviselésért, a mindennapi kenyérért, oltalomért...

Természetesen, nemcsak ilyenkor mondunk hálát; ezeken a napokon hangsúlyozottan csak arra figyelünk, ami érdemtelenül a miénk lett.

Eszembe jutott, hogy egy időben volt apukámnak egy füzete, aminek azt az ének-ihlette címet adta, hogy: Nézd az áldást, nézd meg egyenként. Aztán ebben a füzetben aprólékosan, napra pontosan nyilvántartotta, hogy mi mindent küldött Isten a családunknak (élelem, ruházati cikkek, bármi más). Sőt a pénzbeli értékét is jegyezte... Hónap végén pedig összegezte, mennyi áldással halmozta el családunkat a Gondviselő Isten. Jegyezte, hogy el ne felejtse, és azért is, hogy ne legyen természetes számunkra a "van". Látni és tudni kell, honnan van mindenünk.

Holnap Békésre utazunk a családdal. Szombaton József énekórákat tart, meg ifjúságit, vasárnap pedig ott lesz hálaünnepünk a helyi gyülekezettel. Nagyon szeretném, ha Pál apostol buzdítása igaz lenne az életemben, miszerint hálaadásom egyre bőségesebb, sokszínűbb Isten felé.

A kimondott köszönöm ne csak megszokásból, illemből hangozzon el. Hanem szívből. Különben is, a hálának mindig "szezonja" van. Ugye?