Ez az ünnep másképp alakul, mint általában szokott. Valami vírus csapott le rám a hét elején, aztán nem érzem magam túl fényesen... emiatt se tegnap este, se ma nem mentem gyülekezetbe, mert igazán pihenni akkor tudok, ha nincs itthon a csipet-csapat... Ma elég sokat aludtam, ez jó! Gyógyszer nuku, csak propolist használok, és sok folyadékot iszom... meg pihenek, amennyit csak lehet... Remélem, vasárnapig rendbe jövök nagyjából... a doktor bácsi megmondta, hogy ennek 7 nap is kellhet...
Ilyenkor értékelem igazán, hogy online is lehet istentiszteleten részt venni. (Bár nem ez az igazi közösség-gyakorlás, és nem pártolom, hogy ürügyként használjuk az Isten házától való távol maradásra.) Este
Zilahon jártam ez ügyben és
Kecskemétre is bekukkantottam.
Ugyanakkor nagy örömem, hogy a gyermekeink hitelesen be tudnak számolni a gyülekezetben történtekről. Elmondják, mi volt az üzenet, hogy reagált a gyülekezet(!) - és nem csak azt, hogy ki prédikált, milyen énekek hangzottak el, stb.
A tegnap este pl. így mesélt Á., mert kérdezgettem (...) hát K.E., az utolsó vacsoráról... elmondta, hogy mi is lehetünk árulók, ha például viselkedésünkkel eltaszítunk másokat Krisztustól... szerintem nagyon jó prédikáció lehetett, mert J.bácsi a hátam mögött sokszor mondta, hogy "igaz", meg "úgy van".... Mondott még mást is, de ízelítőül ennyi elég. Meg amúgy is.
Köszönöm, Jézusom, a keresztet...