2012. július 28., szombat

Debórával

Hogy csak a család felével voltunk itthon, egyesek szerint nekem ez szabadságot jelentett. Az is volt, bizonyos szempontokból - keveset kellett főzni, mosni, senki nem beszélt a fociról... De ha nem lett volna itt Debóra, hát nem tudom, mire jutottam volna. Hálás vagyok Istennek a Mamiért, aki felhívta a figyelmemet, hogy elkelne egy segítség ebben az időszakban... Gondolatban keresgéltem a rokonságban, ki tudna vajon eljönni legalább egy hétre - így juttatta Isten eszembe Debórát, Imre bátyám lányát. Meghívás ment... s Debi jött örömmel, mert ebben az időszakban épp nem volt úgysem más programja.


Milyen klassz, mikor valakinek nincs más dolga, mint játszani 2 gyerekkel, ugye? Ez persze le is fáraszthat bárkit. Kedves, ügyes nagylányom volt tehát, szívesen segített bármiben, és jókat beszélgettünk. Sőt, még egy kis sétára, vásárlásra is futotta kettesben! (Meglepődtem, milyen megfontoltan bánik a pénzzel.)



Imi, Vali, köszi, hogy elengedtétek, rám bíztátok! Jó volt vele, s búcsúzáskor azt mondta: még jön máskor is! Várjuk.
(Debi, ha esetleg zavar ez a bejegyzés, jelezd, és eltüntetem :).)

4 megjegyzés:

Imre Sz. írta...

Szívesen engedtük, ő örömmel ment és szeretettel várjuk haza:)))
remélem segítségedre volt:))

Mike Adina írta...

Jó szülők vagytok.

iri írta...

Milyen jo , hogy vannak Deborak!A tied nagyon aranyos!

Imre Sz. írta...

Debóra azt üzente, hogy nem zavarja a bejegyzés:)