Kedves volt tőle

Felajánlotta, hogy vigyáz Zsefire délelőtt, míg a többiek iskolában-oviban vannak, hogy kettesben lehessek a férjecskémmel Valentin napon. Jólesett a figyelmessége, felajánlása. Bár nem szoktunk túl nagy ünneplést csapni ilyenkor, de szeretni jó, és mért ne?

Már szinte nem jött össze, de aztán mégis. Végül sikerült beülni egy cukrászdába, igaz, hogy ott volt Boróka, és a végére Barka is megérkezett... de én egy csokis muffinnal többet kaptam, mint amit rendeltem :). És mielőtt hazajöttünk, a gyerekek megtudták, hogy "az Édesanyátok iránti szeretetből vendégeltelek meg titeket is".

Köszönjük szépen, Rebi.

Első próba -szerencse :)

Boróka tehát azonmód elment a szomszédba Gizi nénihez. Beköszönő beszédében, mosolyogva csak annyit mondott, hogy segíteni jöttem. Segítségre ott inkább nyáron van szükség a kerti munkában, de azért marasztalták. Maradt is pár órára, belakott derelyéből, és tévézett (erre itthon nincs lehetősége) mindaddig, míg érte nem mentem. Szerinte így is jól járt.

Viszont mikor hazajöttünk, lelkesen kérte, hogy végezhessen valami házimunkát fizetségért. Mivel hajlandó volt lejekért is dolgozni, kapott munkát. A fűtőtesteket kellett leporolnia és letörölgetnie. Ügyesen, alaposan és lelkiismeretesen dolgozott, és látszott a tekintetén, hogy a fizetségül kapott pénz most teljesen mást jelentett neki, mint eddig. Ez az ő fizetése volt.

Még van lemosni való fűtőtest, van munka és van fizetés. Aztán kezdhetjük elölről. :)

Boróka elment szerencsét próbálni

Az egész ott kezdődött, hogy pénteken az oviban meglátta egyik társának a magas sarkú cipőjét. Megkívánta, de nagyon. Neki is kell. Menjünk el a kínaiba, vegyünk..... stb. a könyörgés sok fázisán átestünk hamar :).

Est imájába belefoglalta és naponta többször is szóba hozta azóta, így vagy úgy.
Mondtam, hogy ne kívánd, ami a felebarátodé...., de ő "csak" olyat kíván, (remélem) nem pont azt.

Ma délelőtt, miközben Zsefivel a szomszéd kapirgáló tyúkjait néztük, Boróka ismét elkezdte: Anya, én nagyon vigyáznék a magas sarkú cipőmre... Minden nap megtörölgetném, leporolnám... Nos - így én - ezt könnyebben elhinném, ha a meglévő cipőidet legalább időnként megtisztítanád, mert ezt ígérted akkor is, amikor a kattogós csizmára vágytál. Azt mikor is pucoltad ki legutóbb?

Boróka valamilyen ürüggyel hamarabb hazajött, s mikor én is visszatértem Zsefivel, hát a kislányomat buzgó cipőpucolás közben találtam... be akarta bizonyítani, hogy komolyan gondolta :) Kulcsra zárta maga mögött a fürdő ajtaját, és jó hangosan beszélt magához (persze, hogy én is halljam:), fontolgatva, mit tehetne még az imádságon kívül. Mert, ugye, én javasoltam, hogy imádkozzon a cipőért, és Isten meghallgatja, s amikor jónak tartja, lesz pénz a cipőre, vagy lesz cipő... Az imádság még oké, na de a várakozás...

Nemsokára van is egy javaslata: Írjuk fel egy táblára és tegyük ki a kapura, hogy "cipőtisztítást vállalunk". Na, mit szólsz anya? 
Mit is szóljak? Próbálom elrejteni mosolyomat, és óvatosan megpendítem, hogy egy pár cipő pucolásáért mennyit fizetnének az emberek.... Látom az arcán, hogy márpedig az ő munkája többet ér(ne), mindenképp lejeket akar, és tízesével számolva, nem banikat... Hát, ez az aprópénzes munka nem az igazi. Közben úgy látja Boró, nem vagyok elég lelkes partner, ezért behívja az apját a nappaliba, és neki is elújságolja ötletét. Jön is József nemsokára mosolyogva, hogy a lányunk vállalkozást indít...

Fél óra sem telt el, mire újabb ötlettel rukkolt elő. Tudod mit, Anya? Elmegyek mindenkihez sorba takarítani. Becsöngetek, és mosolyogva elmondom, hogy én vagyok az új takarítónő. Szívesen segítek bármiben, gyönyörűen kitakarítok...., de persze nem teljesen ingyen...
Na, és kihez mennél? Például Teri nénihez, aztán meg Gizi nénihez. (szomszédok) Mit szólsz? Mit szóljak? Próbáljon szerencsét! Mondom, hogy Teri néni nincs otthon, de nem baj, akkor kezdi Gizi nénivel, ő úgyis otthon szokott lenni...
Nem lehet vissza tartani, és most nem szabad a lelkesedését csillapítani. Elvégre én mind mondom, hogy a pénzért meg kell dolgozni...
Egy perc múlva felöltözve, lelkesen áll előttem. Viszem a pénztárcámat is, ha vissza kell adjak...- mondja. Próba - szerencse.
Még arra kér, hogy az apjának ne szóljak semmit, majd mesél ő, ha haza jön. 

Bárcsak tanúja lehetnék mindannak, ami Gizi néniéknél történik. 
De majd elmeséli(k).

Kérlek, ne áruljátok el neki, hogy ezt itt megosztottam veletek. Mert nagyon haragszik, ha másnak is elmondok valamit a kettőnk dolgairól. 

alaphang

A konyhai tennivalókhoz ez a dicsőítés adta az alaphangot. Szeretem, mert felemel, közel visz Hozzá, engedi, hogy együtt énekeljek velük...sok-sok zsoltárfeldolgozás, ahogy az Ige is mondja a Kol 3,16-ban:

A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.



Vágyom erre a gazdagságra.

Hogy mondjam el?

Nehéz beindulni, ennyi csend után. Vacakolt a családi gép, most is azt teszi... Muszáj lesz helyben találni egy "gépészt", hogy megbuherálja ahol kell. Ez volt a legnagyobb akadály, a többi meg a szokásos.
A mondanivalóim, mesélni valóim régivé, elavulttá váltak, sokat tán el is felejtettem, hogy le akartam írni :). Ez már csak ilyen. Ebből a szempontból is meg kell tanulnom megragadni a pillanatot, az alkalmas perceket. És tudatosan írni. Mert a sok ez meg az elolvasása végül sok időt rabol, s aztán olykor a sok jótól megterhelt szívvel megyek nyugovóra, vagy a dolgomra...

Most is útba ejtem a mosogatót, beteszem amit kell a kenyérsütőbe, hogy reggel frissen sült kenyér illata fogadjon, aztán irány aludni.