este-reggel

Ma reggel szólítom valamért a férjemet, hogy: Drágám, hol vagy? A nappaliból orgona hangja szólt, de egyértelmű volt, hogy nem a Drágám játszik :P, viszont kérdésemre a válasz onnan érkezett: Itt vagyok, anya, gyakorolok az orgonán!
Nos, az ő gyakorlásának a ragacsos nyomai ott is szoktak lenni a billentyűzeten :)
(Meglássátok, ebből a jányból még orgonaművész lesz :P )



Ma este pedig a vacsorát Barka készítette, teljesen egyedül; tejbegrízet - ahogy az ő szakácskönyvükben volt megírva. Ügyes fiú, mondhatom! A vacsi fincsi lett! (Közben ő folyamatosan értékelte magát, többek között így: Ez az első szakács-sikerem!) Minden második percben megkérdezett minket, hogy ízlik-e, és Boróka kitartóan válaszolta, hogy nem! :P Lám-lám, milyen (rossz) érzés, ha az ember főztjét kriZITálják...
Arra is gondoltam, nem kell sokáig várnom, hogy vacsorameghívásban legyen részem ... a fiam részéről.
Persze, azt sem hallgathatom el, hogy az ebédet Tíztojásos rántotta á lá József, Ábel fősegédletével készítette el József (ez sajna most nem lett megörökítve, mert nálam volt a gép), és kóstolót nekem is hagytak. Csudajó dolgom van!

voltam Váradon

Ma reggel elmentünk Boróval Váradra, hogy legalább mi ketten találkozzunk Maresz nővéremmel, és az 5 uncsival - ha már nekik nem sikerült Belényes szép városába eljönni.
Mivel az eső esett, nem jutottunk el a temetőbe, pedig a saját kertemből vittem virágot az anyu sírjára... De legalább a virág eljut valahogy, remélem...
A srácok csocsóztak, ez az örök kedvenc Tatáéknál minden unokának, mág Boró is játszott egy meccset Krisztiánnal :D

Mirjam és Boróka - egy évben születtek (egyik az elején, másik a vége felé), egész jól kijöttek - az Ancsa menyegzőjén megjegyezték egymást...
Vittünk finom ebédet Leának a hobby boltba, s összehoztunk magunknak egy ilyen képet is, mint a fenti.

ha már eltelt egy hét

ideje, hogy szóljak A KONCERTRŐL, amin én is részt vehettem. Hosszú napok voltak mögöttem, főleg azért mert Borókát betegecskén vittük a menyegzőre is, majd Félixre - J ragaszkodott hozzánk, nem akart nélkülünk menni.... most így volt, nyűgös helyzetek voltak. Végül elértünk Debrecenbe is, ahol a bejárathoz érve észrevettük, hogy a jegyeink "elkeveredtek" ill. nem oda szólnak, ahová eddig tudtuk. Férjemuram el is keseredett becsülettel, hogy neki ilyen messziről kell nézni-hallgatni (B01), meg nem fogja látni a feliratokat sem... Végül Rebi és Angi elcserélték velünk a jegyeiket, így a srácok elhúztak az apjukkal jobb helyre, Borókával meg maradtunk a lányokkal, mi onnan is jól láttunk-hallottunk. Persze hiányzott a (nagy)család, a közös koncertezés fílingje, de na - valamit valamiért.
A zenei élményt nehéz szavakba önteni.
Rebi összehozta nekem a közös képet Lynda Randle-lel, és hála Istennek, gazadgabbak lettünk pár hanghordozóval is. Magabiztosan vettem Jnek egy Janet Paschal dvd-t (ajándékba készült).... mire egy idő után megkérdi tőlem, hogy honnan is szedem, hogy neki Janet a kedvenc énekese?! Jól meg kell gondolnom ezután, ha zenével akarok kedveskedni neki...
Boró írtó sokat nyűgölt, a gyógyszert nem akarta bevenni, és egy idő után, mind hajtogatta, h menjünk már haza!!! Hát, mi azért megvártuk a végét, ő meg a második félidő megkezdése után el is aludt - mit neki hangos zene és zaaaaaaaaaj. :)
Azóta is, folyamatosan hallgatjuk őket. A Family magazinban is elolvasták a srácok a róluk szóló cikket, és igencsak szeget ütött a fejükben, hogy Bill és Gloria Gaithernek - az anyagi lehetőségek ellenére - csak egy egyszerű vidéki háza van... Meg az is foglalkoztatja őket, vajon ki veszi át a stafétabotot, ha nekik le kell tenni? A fiúk szerint lehet, hogy Mark Lowry... de szerintem ez nem neki való "meló".
Ja, a szünetben ott tülekedtünk a cédés asztaloknál, s egyszercsak meglátom Bernit, mögötte egy másik lánnyal. Automatikusan azt hittem, Kriszta az, ezért jól megcsikiztem :)) Nem kis meglepetésemre valaki más nézett hátra döbbent szemekkel. Kértem én az elnézést, de nem reagált a lány, majd románul is megismételtem, és minden oké lett. Kriszta, máskor jobb, ha Bernivel tartasz, ne hozz ilyen ciki helyzetbe engem:P
Éjjeli három körül értünk haza - Várad Belényes között le is koppant a szemem a volán mögött, hála Istennek semmi nem jött a szemközti sávon, mert azon kaptam magam, hogy ott megyünk már... Azonnal félrehúztam, és szundítottunk egyet... majd J hazavezetett.



Igazából csak akartam jelezni, hogy a rengeteg ismerős között mi is ott voltunk. :)

:)

Az esti áhítat kapcsán a fiúk javasolják az éneket, hogy Egy kapu, csak egy van, de két oldalt is látsz, Külső és belső, te melyiken állsz? Egy kapu csak egy van, de két oldalt is látsz, Én belül állok, de te hol is állsz? Miután elénekeltük párszor, azt mondja Boró:
- Most én elfurulyázom nektek azt az éneket, hogy Egy papucs, két papucs van...
Rövid fejtörés után összenéztünk a fiúkkal, mert leesett a tantusz, hogy az előbbi, kapus ének verziója Borókának papucsos.

ott voltunk

minősé




Aradon, a Garai Zsolt és Enikő menyegzőjén. Szép volt, sok-sok minőségi élő zenével, gyönyörű dekorációval, sok-sok ismerőssel, jóbaráttal, Isten áldásával is, hisszük.

(Mesélhetnék többet, de egy bő óra múlva indulunk Félixre, a lelkipásztorházaspárok konferenciájára. És még össze kell pakolonom.)

nehéz

Olyan nehéz megint írni. Pedig nem sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta, kis híján egy hét. Annyi minden van mögöttem, és előttem is a következő 2 hétben, hogy elég rágondolni. De nem vagyok egyedül.

sok a munka

Sok dolog van a ház körül. Hosszú listát írtam Józsefnek, legyen mit kipipálnia :). Tegnap a fáskamrát ürítette ki - a megmaradt fát áthordta a fiúkkal a kazánházba, hogy legyen hely a fának, ami a ház előtt várja, hogy felvágattasson. (Barka kicsit lamentált, hogy nem hallott semmilyen vészjósló előrejelzést az időjárást illetően, de na. Letisztáztuk, hogy a fát nem akkor kell felvágni, amikor már hull a hó... lásd a hangya biblikus példáját a szorgalmat, télre való felkészülést illetően.)

Ma meg leszüretelte a Drágám a szőlőt a lugasról, meg ami még a kertben volt, lesz belőle finom must (reméljük).
A ház körül, ugyebár (ismétlés a tudás anyja), mindig van valami tennivaló, javítanivaló, leszednivaló, elpakolnivaló, összegyűjtenivaló, etetnivaló, kidobnivaló....
Unalom - na az nincs!

újra itthon

van Józsefem! Csütörtökön késő este érkezett, mindannyian megvártuk... Nagy volt az öröm, ragyogtak az arcok, csillogtak a szemek, őszinte vallomások hangzottak el. Érdekes és élvezetes volt látni a gyerkőcöket, úgy ki tudták fejezni örömüket, kíváncsiságukat...
Tart az átállás, de volt már tegnap J. szülői értekezleten, bibliaórán, ma a gyerekkórussal foglalkozott, és holnap 3 gyülekezetben szolgál majd, mindenütt nagyon várták haza!
Sok-sok mesélnivalónk van még, de egyelőre alszik... Boróka is, meg a síros baba :)
u.i. hát, most ilyen miniatűr képeket kaptam...