a két fiunk, és Lilla fociztak, a két kislány elmélyülten babázott... mindneki megtalálta tehát a helyét.
Másnap elég korán keltünk (ahogy telnek a napok, egyre korábban kelnek a gyerekek is, lehet, hogy ez a fáradtság egyik jele?), kilenc óra tájban cakk-pakk megvolt a reggeli is, családi áhitat is az asztal körül.
Dél fele kimentünk piknikezni, és kellemesen csalódtunk, mert nem kellett a napon pörkölődni, hiszen lágy szellő simogatott egész végig. Pár óra után vágytak haza, mert ugye ott volt a medence...
Este József a cigány gyülekezetbe kisérte el Istvánt, az asszonyok pedig almás palacsintát készitettünk vacsorára az almából, amit Piroska néni fájáról ráztak le a fiúk még Mocsolyán. Boró egy palacsinta felénél feladta, és elaludt...
Hát ő már nagyon jelzi, hogy fáradt, fáradt, fáradt... nyafogással, anyacsakveledakaroklenni ismétlésekkel, türelmetlenséggel, de amúgy vagányul állja a sarat, élvezi az új ismeretségeket, helyszineket.... Igaz, hogy imádságban mindig megemliti azt is, hogy segitsen az Úr Jézus szerencsésen hazaérni.
3 megjegyzés:
Hát,az biztos hogy ez a fáradságos nyaralás közé tartozik:)
Hat ez a Boroka kep...nagyon aranyos!
Nahat, szinte sejtettem, hogy az Enikos uzenet nem megy at...valami kozbejott, es hirtelen alairtam, kuldtem, es villamgyorsan kiszalltam. Ugy latszik meg a szamitogep se birja mar velem az iramot:)...talan ideje lelassulni:)
A mi kisangyalkank, Eniko. Amikor a "turelem, szivesseg, josag, hosszutures"-rol volt szo, azonnal Eniko, Edesapam, es Mike mama otlottek fel. Persze termi o a tobbi gyumolcsot is bosegesen. Olyan halas vagyok, hogy ilyen aranyos gyerekekkel ajandekozta meg ot Mennyei Atyank. Jozsef, Eniko es Pirike (Babuci) egykoruak, es meg osztalytarsak is voltak hajdanaban, ha nem tevedek...Tovabbi kellemes utazast kivanunk, s utana jo pihenest:)
Megjegyzés küldése