erős szeretet, józan szeretet

Nekem ez a pünkösd tartogatott üzenetet. Jól ismert ige, többször is elhangzott: Nem a félelemnek lelkét kaptuk, hanem az erő, a szeretet, a józanság lelkét. A szeretetet közrefogja, átöleli az erő és a józanság. Erős, józan szeretet az Istené.

Átgondoltam, és megfogalmaztam, amit ez elmúlt időszakban Isten tanított nekem, egy konfliktushelyzetből kiindulva. Ez pedig az erő, a szeretet és józanság Lelkének munkája volt. Fájt nagyon, de megérte. Dicsőítem érte Istenemet.

• Az őszinteség és egyenesség jegyében nem kell mindent elmondani (főleg nem rázúdítani) a másik félnek, amit épp gondolok, vagy érzek. Csak azt, ami épít. Mert a szeretet épít. Ugyanakkor nem rója fel a rosszat, és kész fátylat borítani a vétekre. Nem tapos le, hanem emel...
• Engedjem el az elvárásaimat, jogaimat, (vélt) igazságomat. Fontosabb, hogy az adott helyzetben Isten elvégezhesse bennem, amit szeretne, mint az, hogy mások megértsenek, vagy nyilvánvaló legyen az igazam.
• Bocsássak meg, ha nem is kérnek bocsánatot , és engedjek el minden tartozást (még ha jogosan gondolom is, hogy az Ige mindenkire érvényes és gyakorolni való).
• Legyek/maradjak hűséges a kapcsolataimban, ha nehéz is (mert a szívem és a józan ész/logika is mást mond).
• Ha megtettem mindent, amit Isten kért tőlem a kapcsolat rendezése érdekében, és bizonyos értelemben egyoldalú maradt az egész, azért ne húzzam le a redőnyt. Mindig van tovább a szeretetben, van mégis...
• A felfelé vezető út lefelé tart. Bizony. Meg kell alázkodni. Sosem árt.
• Istennek, az ő Igéjének engedelmeskednem kell, attól függetlenül, hogy mások is engedelmeskednek vagy sem. Az én lelki fejlődésem az én felelősségem. Hogy a másik mit tesz? Az nem tartozik rám. Én csak kövessem Jézust...