Most jó, hogy a város szélén lakunk

Belényesi napok vannak, a majális miatt jó hosszan... Az imaházunk a központban van, a mulatság kellős közepén... a vasárnapi istentiszteleten nagy a mellékzaj :( Csütörtök este, gyüli végén, amikor kint a készülődések kezdődtek, beszereztünk Á-val egy fájdalmas leckét pár dologról, ugyanis egy roma gyerek csak úgy nekirontott a bámészkodó fiamnak, mert verekedhetnékje volt... Olyan nagyon taszít az egész! Persze, a csúszdák, körhinták nagyon vonzóak a középső kettőnek. Számolgatják is, mire futja a pénzecskéjükből... Legnagyobbamnak a kürtős kalácsra fáj a foga - de kivárja az utolsó napot, amikor majd olcsóbban adják :). Meg várja azt a napot is, amikor én sütök neki. Most jó, hogy a város szélén lakunk, pedig a sok tücc-tücc és manele zaja ide is eljut -, mert úgy tehetünk, mintha minket nem is érintene az egész.

Ez a kép

akkor készült, amikor Békéscsabán jártunk, hogy beadjuk az iratokat a honosítás végett. Végre! Visszafele beugrottunk Lisztesékhez, "csak úgy", és mert "amúgy" bőven volt egyeztetni valónk :).

Egyik váradi út

Apukámhoz mentünk március végén, hogy vele legyünk. Amint a képekről kiderül, ezt Efraim öcsém és Lea húgom is pont ekkor gondolta így. Mi hárman vagyunk a legkisebbek a családban, már a tesók közül. Olyan jó

békességet és derűt tapasztalni Édesapa társaságában. Jól van, ha nincs is jól.

Hetekkel ezelőtt :)

volt az én szülinapom is :)).

Sok-sok meglepetésben volt részem, az már biztos.

József ki is számolta, hogy elértük ketten a 80-at, ill. az átlag életkorunk 40 lett. Ő 40+4 én pedig 40-4. Pár képet csak mutatok, mert az áldás osztva jó.

szeretnék

feltenni jó pár képet a közelmúltról, csakhogy a feltöltés után egy hosszú kódot látok, és nem a képet, így nem tudok hozzájuk fűzni semmit, pedig szeretnék. Ha valaki tudja, hol a bibi, szóljon nekem is. Köszi.

illene tudnom

Ábelt utasítom, hogy álljon már fel az asztaltól, vegye fel a papucsát, majd tolja vissza a széket a helyére... Erre ő, sajátos humorával int engem: Édesanya, illene tudnod, amit a magyar könyvemben olvastam, ti. hogy a felszólító mód helyett nem illik főnévi igenevet használni! Hirtelen erősen gondolkodni kezdtem, mit is mondtam tulajdonképpen. Kértem, mutassa már meg nekem azt a magyar könyvet.... Kb. egy óra múlva visszatért azzal a válasszal, hogy a könyvben ugyan nem találta meg, de a tanárnő biztosan mondta. Azóta is ízlelgetem szavait, és mosolygok magamban.

Jézus él, nékem megbocsát

Encó - itt a befejezés is :) - Mike József - Az eltemethetetlen 2. rész (húsvéti ének)

Encónak elsősorban, mert az ő kérésére vettem és töltöttem fel :)