voltunk Zilahon szombaton

Ott számba vettük a hűség kincseit:). Evódia ügyesen beszámolt róla, sőt tovább linkelve képeket is lehet nézni. Örömmel mentünk már pénteken - a családból hárman,természetesen Zsefit vittük magunkkal, a többiek barátoknál aludtak. Nem is tudom, mit írjak, hogy gyorsan menjen :)) A konfi nagyon jó volt, a téma megközelítése is újszerű több szempontból, érdemes meg/belehallgatni. Zsefivel sem volt különösebb gond, a lányok ügyesen vigyáztak rá. Amint várható volt, alaposan kifáradt, volt küzdelem a úton hazafelé... (én még mindig fáradt vagyok, de ez nem újság). Itthon szokásosan megy és zajlik az élet, ezt nem részletezem különösebben. Bocsi, de most ennyire voltam képes-képtelen.

Jól megnéztem magam,

és megállapítottam, hogy mindennel együtt, amit az anyaság jelent, boldog édesanya vagyok. Ezért pedig éjféltájban, fáradtan is hálás. Hasonló jókat kívánok másnak is. :)

Ne akarjak mindig mást

Mert mostanában így vagyok én. Szeretnék nyugodtan vasalni, takarítani, sütni, ablakokat mosni, beteget látogatni.... és annyi mindent, ami hosszú ideje nem jön össze. Mert általában csak kapkodok, belefogok ebbe is, abba is... de mindegyre félbe kell szakítani a munkákat. Más lehet jobban csinálja, de engem eléggé frusztrál. Közben tudom, hogy ez nem lesz mindig így, és örülök is neki minden szempontból. Örülök például annak, hogy olyan sokat sétálhatok. Talán egyik gyermekkel sem tehettem ennyit, most meg gyakran együtt megyünk mind, vagy részben. Amúgy meg, a munka mindig megvár. Mert az az érzésem, hogy az angyalokat akkor küldi segítségül az Úr, amikor valóban a kétkezi segítségre van szükségem, és nem az én jellemem krisztusibbá formálásáról van szó...