Itthon vagyunk.

Majd írok.

Kecskeméten

MikeDuós találkozó volt, négy év után ismét. Vajon feltámad még ez a zenekar?
Van pár kép is.
Zenebona.

A csapat, családokkal.


Flóra lemaradt a csoportképről, itt pótolom.


Kikapcs. Samu kürtős-sütésre hivott minket. József sütötte a legszebbet. De mindenki élvezte - ki sütni, ki enni.

Közben ma volt Lea és Dávid polgári esküvője Debrecenben. Nagyon, nagyon, nagyon szomorú voltam, hogy nem mehettem el.

Ma

Ma Kecskemétre utazunk.

Katarzis

Ez a szó jellemzi tömören az élményt, amit a békési zene7 zárókoncertje jelentett számomra. Isten csodálatos alkotásait láthattuk-hallhattuk. Sok tehetséges és lelkes gyerek és fiatal, odaszánt, lelkes tanárok...A gyermekeinken is láttuk, hogy jól érezték magukat. Több hangszert én most láttam életemben először. Hálás vagyok Istennek, hogy itt és így tanulhattak a fiúk. Jó magvetés volt.

(Megmagyarázom, miért is nem írtam eddig. A nyár elején vettünk egy jobb használt gépet a mienknél. Örültünk is neki, mert végre volt egy kis sebesség is. De hamar megment rajta a windows - nem tudom, mért -, majd valaki újrainstallálta. Nagyon örültünk. Csakhogy aztán nem ismerte fel a hálózati- és videokártyát, így lényegében nem tudtuk továbbra sem használni... Informatikai tudásom igen csekély lévén, valamint a sok jövés-menés miatt, az a gép elfekvőben volt, ez pedig, amin pötyögök, boooooorzasztóan lassú, és gyenge. A sz.gép előtt töltött idő 2/3-a várakozással telik... gondolhatjátok.... Ennek tetejében, pár napja nem hajlandó felismerni a fényképezőgép usb kártyáját. Nem, és kész. Én pedig mindenképpen akartam képeket is tenni ehhez a pószthoz, úgyhogy próbálkoztam, és próbálkoztam. Mert a szavaimnál sokkal többet mondanának a képek... Na, de beszéltem doktorbácsival, és elviszem Váradra a gépet, és majd előcsalja, ami úgy elbújt, hogy mi is láthassuk... És akkor aztán nem lesz olyan időigényes a levelezés, kapcsolattartás. Hát ez van. Köszi a türelmet azoknak, akik várnak rám.)

Ja, tudom,

hogy nem írtam a sátorozás óta, pedig holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk. Csak nem volt kedvem írni se, meg semmi. Dolog az volt, meg minden. :) Ugye, milyen sokatmondóan írok?

Most ez ilyen. Holnap megyünk Békésre a fiúkért, mert hétfő óta ott vannak, zenetáborban. Lesz meglepi a holnapi záróünnepen, azt mondja Barka. Már alig várom. Vagyis várjuk.

Nahát,

egész lelkes vagyok így, indulás előtti késő este.
Ez azért jó, mert mindezidáig változó volt a "hangulatom" a sátorozást illetően. A sok utazás, oda-visszahangolódás hatással van rám is, nyilván :). Haza se érünk jóformán, már készülni kell egy másik helyre, másfajta alkalomra.
Most a fiataljainkkal csatlakozunk a váradi Betlehemesekhez (ők a főszervezők, de máshonnan is vannak még ott emberkék), velük sátortáborozunk. Ők már egy hete élvezik a szabadságot, mi most kezdjük. Biharrósára megyünk, de szerintem az itteniek se nagyon tudják, hogy így hívják Roşia-t. Pontosabban Roşia-Lazuri-ra, a patak partjára... Dina mondta, hogy fákra akasztott fehér rongyok jelzik az utat egy bizonyos ponttól... izgalmasnak ígérkezik.

JÓ lesz, biztos, mert Isten mindig jó hozzánk!

foglalkoztat

Kő vagyok-e, és nem ember,
hogy csak állok a kereszt alatt,
Krisztusom! Folyik a véred,
és ezt önként vállaltad magad!
...rengett a föld, eltűnt a nap,
és én csak állok részvétlenül...
Kérlek, sújts rá kőszívemre
úgy, ahogy csak Te ütsz egyedül:
hogy meglássam bűnös keménységem,
és sírni tudjak észrevétlenül!


Jobban tenném, ha piruló arcom
elrejteném keresztje előtt,
és sírni tudnék szívből, igazán
s bűnbánó szívvel látnám újra Őt!
Uram, óvj meg engem a könny nélküli keresztyénségtől!
(Isaac Watt)

Hazaértünk

Hamar megnéztem a virágokat, ablakokat nyitottam, és vizet melegítettem a zuhanyozáshoz. De jó itthon lenni ismét! József már el is ment Tárkányba, ifire.

De jó volt Brassóban lenni! Amint a városban jártunk, mintha otthon lettünk volna. Még szebb az a város, mint 2 évvel ezelőtt.
Jó és szép volt a menyegző, meg a barátokkal találkozni, beszélgetni (csak azért nem említek név szerint senkit, mert nagyon hosszú lenne a felsorolás).
Az autót javítani is kellett, ezért egy nappal később jöttünk haza, mint eredetileg terveztük. Öreg jószág már a miénk, lassan több a kár benne, mint a haszon. De még gurul...
Hazafelé hosszítottunk az utunkon. Egyrészt azért, hogy megnézzük Encóék új otthonát Csíkban, másrészt meg azért, hogy elhozhassuk Váradig nővérem-Abigélt, és kislánya-Abigélt.

Semmi újat nem mondok azzal, hogy alaposan kifáradtunk. Boró is kimerült. Már alszik. Később a fiúk is hazaérnek Jánosfalváról. Van pár napunk, hogy összeszedjük magunkat. Hétfőtől sátorozni megyünk a fiatalokkal.