Gyorsan telnek a napok

Szombaton Váradon voltunk a fiatalokkal, tábori utótalálkozó volt. A sok jó dolog között nekem az éneklés nagyon jó volt. Az ilyen típusú hiányzik nekem...Vasárnap Tárkányban gyermekáldás.

Közben édesapámat is elhoztuk, olyan jó, hogy velünk van. Boróka ismét minden szabad percében vele van, rekedtre mesélteti a tatáját.
Szerdánként hármasban bibliát tanulmányozunk. Boldogok, akik éhesek Isten igéjére, és vágynak a közösségre, növekedésre lélekben. Ha fáradt vagyok is, ilyenkor minden bajom elmúlik.

Közben meg, Barnabásnak vírusos tüdőgyulladása van, meg a hörgők eldugultak, injekciókat kap, amit hősiesen visel, sokszor nevetve. Pörgés van, élet van. A legjobb, hogy kegyelem is elég van.

A minap

arra lettem figyelmes, hogy százra kerekedett a bejegyzéseimet rendszeresen olvasók száma. Nézőpont kérdése, hogy ez sok, vagy kevés. Hogy a szám nem reális, az biztos. Végignéztem (gyorsan) a neveket (arcokat is, ha volt a kép mellett), és örömmel nyugtáztam, hogy többet ismerek közülük, mint amennyit nem. EZ jó. Megtiszteltetés, hogy hozzánk is be-be néztek, bár tényleg nem értem sokszor, miért is, hisz semmi különös nincs bennünk.

Nem firtatom újra, mért írok, hisz a blogcím alatt indokolva van :). Remélem, inkább hasznos vagyok olykori megjelenéseimmel, mint káros... remélem.

Tálcán

kérte Boróka az ebédet. Mert beteg szegénykém. És emlékezett, hogy valamikor Ábelnek is fölvittem tálcán az ételt, amikor olyan gyenge volt. Most igazán betegnek érezhette magát, ráadás-figyelmességet igényelt. Nem is mentünk mi ketten az Úr házába, itthonról vettünk részt, délelőtt a kecskeméti gyülekezet, este pedig a zilahi gyülekezet istentiszteletén. Mindkét helyen gyerekbemutatás is volt, és üzent az Úr. Hűségre hívott, engedelmes életre.

szedjük a szőlőt

Minden családtag besegített.

Békésen

voltunk, ugyebár, a hétvégén. Nagyon jó volt mindenkinek - együtt és külön-külön is.

A Lisztes család vendégei voltunk, és míg mások reggeltől-estig zenéltek, próbáltak, dolgoztak, én... kikapcsolódtam, elolvastam egy Jane Austen könyvet... és nekifogtam egy másiknak is.

Élveztem a beszélgetéseket Piroskával, meg egyáltalán a felszabadult közösséget a két család között. És a gyülekezetben is nagyon jó volt, sok szeretettel vettek körül a testvérek - nem érdemeltük!

Liszteséknél nyolc gyermek van. Mikor hazaindultunk, Ábel azt mondta, még egyenlíthetek két szüléssel :)

"Hála-szezon"

Ilyenkor, ősszel, a betakarítások idején szoktak a baptista gyülekezetekben speciális hálaadó napokat tartani. Amikor különösen kifejezzük hálánkat Istennek minden áldásáért, a gondviselésért, a mindennapi kenyérért, oltalomért...

Természetesen, nemcsak ilyenkor mondunk hálát; ezeken a napokon hangsúlyozottan csak arra figyelünk, ami érdemtelenül a miénk lett.

Eszembe jutott, hogy egy időben volt apukámnak egy füzete, aminek azt az ének-ihlette címet adta, hogy: Nézd az áldást, nézd meg egyenként. Aztán ebben a füzetben aprólékosan, napra pontosan nyilvántartotta, hogy mi mindent küldött Isten a családunknak (élelem, ruházati cikkek, bármi más). Sőt a pénzbeli értékét is jegyezte... Hónap végén pedig összegezte, mennyi áldással halmozta el családunkat a Gondviselő Isten. Jegyezte, hogy el ne felejtse, és azért is, hogy ne legyen természetes számunkra a "van". Látni és tudni kell, honnan van mindenünk.

Holnap Békésre utazunk a családdal. Szombaton József énekórákat tart, meg ifjúságit, vasárnap pedig ott lesz hálaünnepünk a helyi gyülekezettel. Nagyon szeretném, ha Pál apostol buzdítása igaz lenne az életemben, miszerint hálaadásom egyre bőségesebb, sokszínűbb Isten felé.

A kimondott köszönöm ne csak megszokásból, illemből hangozzon el. Hanem szívből. Különben is, a hálának mindig "szezonja" van. Ugye?

Van nekem

3 fiútestvérem, és 8 lánytestvérem. Két bátyám és egy öcsém közül a kisebbik bátyámnak ma van a szülinapja. Szép kerek számot ért el, a sorban egymás után következnek :).

Szeretem őt is nagyon, s mivel róla tudom biztosan, hogy szokta olvasni a blogom, itt is

kívánok Imi, boldog szülinapot, boldog évet, nyereséget istenfélelemmel, megelégedéssel!

(Érdekes ez a kép: leghátul, az őszhajú férfi - az édesapám; előtte, körszakállal, a bátyám, Imre, épp a férjemmel beszélget, legelöl meg egyik Feri sógorom.)

tarhonya és fordítva

Ma többek közt, tarhonyát is vásároltam. Kezembe veszem a zacskót, az egyik ujjam alatt azonnal kiszakad. Pedig nem is nyomogattam, vagy ilyesmi. Becsületes vásárló lévén, nem rakom vissza a polcra, hanem elmegyek és a zöldséges részlegnél zacsiba teszem. De előtte...

... elolvastam a csomagolásra írt szöveget is. Örömmel vettem tudomásul, hogy két nyelven van minden, nyomban olvasni kezdtem - magyarul persze. Mindjárt arcomra fagyott a mosoly, vagyis nagyra kerekedett a szemem... nem, nem háborodtam fel annyira ... pedig a következőket olvastam, és így, ahogy bemásolom:

TARGONYA

Felhasználási javaslat: Fóró olajba meg pirityuk, felöntyük 1/2 liter vizel hozá adunk borsot, sot, delikátot, 10 percet fözük lasu tüzön, lefedve tartyuk 30 percet. Fogyasztását pörköltekhez javasolyuk.

Hát, a google is viccesen fordít, nem mondom. De ez itt.... Beválik helyesírás-gyakorló feladatnak. :)

Ja, a cég szép hazánk azon városában van, ahol állítólag legszebben beszélik a magyar nyelvet. Beszélni beszélhetik is, de az írással, lám, hadilábon állnak egyesek...

Amúgy ezen a vidéken, ahol mi most élünk, a Belényesi medencében, a következő igéket így mondanák: pirítuk, felöntük, tartuk... a j-t egyszerűen kihagyják. Ha meg a boltba mennek, oda viszik a kenyeret, nem veszik. De minden mást is. Mert a venni igét vinni-nek mondják. Reggelente a ruhát is felviszik magukra. Nekik jól áll így beszélni, hozzájuk tartozik. Én meg továbbra is megveszem a kenyeret, és csak aztán viszem haza. :)

Milyen kevés kell a boldogsághoz...

mondjuk az, hogy beszéljek a húgommal. Tudtam, hogy már hazajöttek, és olyan nehéz volt, hogy mégsem hívhattam fel telefonon. Mert már más neki az otthon, más telefonszáma van vagy lesz, amit még nem tudok. De ha megtudom se lesz ugyanolyan, mint itthon a baptifonnal cseverészni...

Dehát, ez az élet rendje. :)

Ma délután pedig fölhívott, igen biza! Mert Váradon vannak, és még szép, hogy rám is szánt időt! Sőt, a férjecskéje is üdvözölt, szeretettel.

Az élet új szakasza kezdődött számukra, és eszembe jutott az idézet: Tedd otthonodat boldoggá, és boldog leszel otthon.

Ez beválik, én is mondom...