2010. november 30., kedd

almapucolás


Ezt olvastam az előbb, és örültem, hogy ma este nekiláttunk a fiúkkal a kosár almának... megpucolni. Kb. a felét sikerült, és kompót, meg süti lett belőle. Meg Pillanatok.

Ez a kép is ilyen értelemben vett pillanatkép.

2010. november 21., vasárnap

ha bárki is

beszámolóra számít a részemről... hát csalódni fog. Úgy érzem, bármi ... közhelynek hatna. Tudom, rengetegen követték otthonról az élő közvetítést, tehát képben voltak, Istentől üzenetet még így is kaphattak. Amit lehetett, az személyesen elmondtam (akivel találkoztam), ha nagyon röviden is. Remélem, a szemem is beszélt :). Amit meg nem mondtam el, azt majd eztán. Elvégre a kapcsolatápolásról tanultunk. És köszönöm a sokféle szeretetet.

2010. november 19., péntek

Zsúfolt és rohanós

napok vannak mögöttem. De tartalmasak voltak.
Holnap reggel korán indulunk Zilahra, a Lányok-Asszonyok konferenciájára. Élőben követhető itt. Reggel kilenc után kezdődik :).

2010. november 16., kedd

Babázni jó!

Ma végre eljutottunk két volt brassói lány kis családjához, ahol már egy-egy gyermek is született.

Garai (volt Patakfalvi) Enikő és Márk Nimród (3 hónapos), meg jómagam...
Olyan jól állnak a babák az ölében :).

Itt Bunaciu (volt Bessenyei) Tündéék családjában. Emma kislányuk 5 hetes.
Érdekesek az anya-lánya kapcsolatok.
Van lelki anyaság, meg testi anyaság. Mindkettő szép és megtiszteltetés, mint lehetőség a mennyei Atya részéről.

2010. november 13., szombat

Összesen 15 :)




Tegnap Ábel 11-et, ma Boróka 4 évet töltött! Ez összesen 15 :).
Eredetileg azt gondoltam, mindenkit a saját szülinapján felköszöntünk "saját" tortával, stb. De hát Boróka alig bírta kivárni az Ábiét, nemhogy még egy napot várjon az övére. Így a tegnap megünnepeltük mindkettőjük szülinapját, amikor még csak Ábel tortája volt kész, és sajnos, a Boró tortáját elfelejtettem lefényképezni (bocsi, Dina), pedig nagyon finom, snickers-torta volt. József a 4. illetve a 11. zsoltárból olvasott köszöntő igét, majd egyenként hálát adtunk értük... külön élmény volt látni az ünnepeltek megilletődött arcát...



Persze, a huncut kisasszony estefelé kezdte mondogatni, hogy neki bizony csak holnap lesz a szülinapja, úgyhogy holnap is kell, hogy kapjon ajándékokat... (Egyébként kapott, de az még nekem is meglepetés volt.)
Ami engem illet, sok minden nem úgy lett, ahogy terveztem, szerettem volna, de a lényeg, hogy Ábel többször is elmondta, mennyire klassz szülinapja volt, Boróka pedig főleg imáiban jelezte örömét. Tanulhatok tőlük örülni.

2010. november 11., csütörtök

Ma este

hazautazott édesapa, Váradra. Anikó és Gyuszi jöttek érte.
Elfáradt, a mi életritmusunk elég pörgősnek bizonyult számára. Örültünk, hogy itt volt. Tehetséges mesélő, mindannyian élveztük a történeteit. A gyerekeknek sok bibliai történetet mesélt, az asztalnál meg egyebeket is, főleg a régi időkből, gyerekkorából... Körbejárta a körzetet Józseffel, sőt, még Aradon is együtt voltak a héten. Nemcsak a mi családunknak áldás. Látom. Milyen jó, hogy van. Én csak Soós nagyapámat ismertem, meg mamát is, de alig vannak közös emlékeink. (Ez persze azért van, mert olyan sokadik unoka vagyok...) Szilágyi részről csak képen láttam a nagyszülőket. Akinek van, kincse van!
Hasonlítunk?

Így kell tartani, fiam!

A legtöbb minőségi időt ők töltötték együtt. Boróka felszabadultan kommentált a tatájának, ha úgy érezte. Mi, annak idején, nem éreztük úgy...
Ki altat kit? :)
Indulás előtt, egy kattintásra még összeálltunk (József énekórán volt). Várunk még hozzánk, Apukám!

2010. november 5., péntek

inkább képekben a keddről










Sámuelékkel kimentünk Mézgedre (Meziad), oda, ahol sátortábor is volt, friss levegőt szívni, szalonnát sütni, együtt lenni. Gyönyörű ott is az ősz. Nem sok idő kell a gyerekeknek sem az újra egymásra találáshoz. Köszönjük, hogy eljöttetek!

2010. november 1., hétfő

Nem jó egyedül!


Boróka nagyon nem szeret egyedül aludni. Mindig fírol, hadd aludjon valamelyik testvérével... Pénteken vagy szombaton szoktam inkább megengedni, mert másnap nincs iskola, de lényegében mindegy, mert úgyis velük egyszerre kel.
Sok beszélgetés volt már e témában, ő nagyon jól tud érvelni: nem igazság, hogy ő egyedül van a szobájában, míg a fiúk, persze, ketten vannak, hiába külön ágyban alszanak. És persze te is (mármint én) mindig édesapával alszol.... csak én vagyok egyedül.... és ne mondd, hogy öleljem meg a macit, vagy aludjak egy babával, mert én a családdal akarok lenni! Kéri persze a kistestvért is, bár az sem lenne gyors megoldás "magányára" :).
Mikor aztán elalszanak a hancúrozás és a mesemondás után (a fiúk mesélnek ilyenkor, kérésre/parancsra), Boróka álmában is ellenőrzi, hogy mellette van-e még a hálótárs, simogatja az arcát... (Ezt olyankor láttam, amikor betakarni mentem a szobájukba.)

Nem az a típus, aki sokáig elvan bármilyen játékkal.... ő valakivel-valakikkel szeret játszani. Ma is hívtuk Eunit, és olyan jól elvannak. Volt már a szobában bolt, meg orvosi rendelő, meg iskola, meg minden.... Lehet, hogy rám hasonlít ebben a "valakivel együtt lenni jó" dologban. Nálam a nagycsalád "az oka" mindennek. (?) Gondolom, nemcsak.

Majdnem vakáció

Itt, Romániában, őszi szünetet csak az ovisok és kisiskolások kapnak...
Így Boróka itthon van, Barka még mindig "betegszabadságon", Ábel megy rendületlenül iskolába. De minden reggel hálát ad azért, hogy mehet.



Barka naponta pótolja az iskolai anyagot. Itt épp a mateket nézegeti :).

Délután a körzet lányai-asszonyai, plusz a remetei testvérnők - imádkozásra gyűlünk össze, egy láncszem leszünk a világszerte imádkozó nők közül.
Holnap érkeznek Sámuelék, egy napra együtt lesz a két család! Ezt is nagyon várom.