Boróka nagyon nem szeret egyedül aludni. Mindig fírol, hadd aludjon valamelyik testvérével... Pénteken vagy szombaton szoktam inkább megengedni, mert másnap nincs iskola, de lényegében mindegy, mert úgyis velük egyszerre kel.
Sok beszélgetés volt már e témában, ő nagyon jól tud érvelni: nem igazság, hogy ő egyedül van a szobájában, míg a fiúk, persze, ketten vannak, hiába külön ágyban alszanak. És persze te is (mármint én) mindig édesapával alszol.... csak én vagyok egyedül.... és ne mondd, hogy öleljem meg a macit, vagy aludjak egy babával, mert én a családdal akarok lenni! Kéri persze a kistestvért is, bár az sem lenne gyors megoldás "magányára" :).
Mikor aztán elalszanak a hancúrozás és a mesemondás után (a fiúk mesélnek ilyenkor, kérésre/parancsra), Boróka álmában is ellenőrzi, hogy mellette van-e még a hálótárs, simogatja az arcát... (Ezt olyankor láttam, amikor betakarni mentem a szobájukba.)
Nem az a típus, aki sokáig elvan bármilyen játékkal.... ő valakivel-valakikkel szeret játszani. Ma is hívtuk Eunit, és olyan jól elvannak. Volt már a szobában bolt, meg orvosi rendelő, meg iskola, meg minden.... Lehet, hogy rám hasonlít ebben a "valakivel együtt lenni jó" dologban. Nálam a nagycsalád "az oka" mindennek. (?) Gondolom, nemcsak.