nagy volt az örömünk

Tegnap három fiatallal örvendeztünk, hitvalló keresztségük alkalmából, Tárkányban.



Mindenért Istené a dicsőség.

Szívükben eldőlt, hogy követik Jézust. Nincs visszaút.

Idegesít

hogy a szépen megszerkesztett bejegyzéseimet ömlesztve jeleníti meg a blogger. Lehet, hogy nagyon egyszerű a megoldás erre a problémára, csak én nem tudom. Ha valaki tudja, segítsen, kérem.

utazunk, ó, de szép (?)

zöld a fű és kék az ég.... :)) Számba vettük hát az előttünk álló eseményeket. Menni kéne több felé is. Nekem egy porcikám se kívánkozik utazni, az a nagy helyzet. A Hargitára utazva volt lehetőségünk tapasztalatot szerezni, milyen utas Zsefi. Nos, nyűgös nagyon. A 7 órás úton alig aludt kb. másfelet, a többi... és aztán... és éjjel... Szóval, amikor hazajöttünk, azt mondtam, én egy jó darabig sehová nem megyek! Pláne, hogy másutt is aludjak, éjjel egy csomószor felkeljek, satöbbi. Tiszta szerencse, hogy előre nem szoktam belegondolni, jaj, de nehéz is lesz nekem. Eddig így volt legalábbis. Most viszont, hogy Békésre készülünk (vagy készülnek?) a tinifi kórussal egy hétvégére, minden nap azon rágódom: menjünk mind, vagy maradjak én itthon a két kisebbel...? Békés után menyegző Aradon. Nem is merek arra gondolni, hogy jó lenne elmenni a lelkipásztor-családok hetére a Hargitára... csak, ha ki lehetne hagyni az utazást. :) Persze, még meggondolhatom magam :)). Az biztos, hogy Gyergyóba nem megyek a tinikkel, József és a két nagyobb fiú megy. Úgy látszik, nekem többször jut mostanában az itthon ülés ajándéka, lehetősége... és szeretnék örülni annak, aminek épp az ideje van. Ahová pedig mégis menni kell, azt is tegyem örömmel, zúgolódás, panasz nélkül.

végre!

Nemcsak a nyár (a kánikula) van itt, hanem a várva-várt vakáció is (jól hangzó alliteráció). Kedden volt az ovis évzáró. Ma a sulis. Amikor hazajöttek a srácok az évzáró után, értékeltük kicsit az eredményeket. Minden megerőltetés nélkül lehettek volna elsők, vagy első előttiek :D is, de nem, ugyan minek tanulni, ha a rájuk ragadt tudományból is elég jól meg lehet élni? Lettek második-harmadikok. Nem hajtok én már a jegyekre, de azért tudom, mire (lennének még) képesek a fiaim. Ők meg nem bánnák, ha pl. nem ugyanazt a jutalomkönyvet kapnák minden évben; ráadásul dedikálva van, nem lehet olyan simán továbbajándékozni. De ez apróság. Volt új könyv is. A lényeg, hogy tényleg vége a hajszának. Az utóbbi hetekben már annyira kimerültek, hogy rendszeresen fejfájásra panaszkodtak. Van még egy ötletem: mi lenne, ha a mindenféle képzés során egyszer-egyszer tanítanának a pedagógusoknak a dicséret, értékelő szavak hatékonyságáról (is)? Ha például egy félévig kellene ezt a módszert alkalmazzák, és a hatását mérjék a nebulókon... Szerintem beválna, és mindjárt jobb lenne az önértékelése, a motivációja és teljesítménye is a gyerekeknek. A mai nappal Ábinak megszűnt az olvasási, netezési tilalma (6 hetet tartott - ő "akarta")... Mindkét fiú épp Adrian Plass könveit olvassa, és ízlelgetik-élvezik a humorát. Most ez a téma, s mindig csodálom a memóriájukat, hogy egy olvasás után szóról-szóra mondják vissza a poénokat, amik nem két soros Jean viccek ám! Holnap megtartjuk a kupak-tanácsot is, megtervezzük a szünidős napokat, átbeszéljük az előttünk álló eseményeket...

választási eredmények

Belényesnek nincs egyetlen egy magyar tanácsosa sem. Állítólag csak 12 szavazat hiányzott. Tárkányban és Fenesen sem a magyar jelölt lett a polgármester. Hiába lett volna elég magyar polgár hozzá... :(. Nincs erős identitás- és felelősségtudat errefelé. Opportunizmus az igen. Sosem fogom ezt megérteni és elfogadni, csak tudomásul veszem. Képes vagyok rágódni is ezen. (Nagyon halkan kérdezem - persze csak magamtól, hogy azok, akiknek fontos volt a magyar állampolgárság megszerzése, a honosítás, itthon mért nem fontos a magyarságuk?) Eszembe jutott a héten, s a mai áhítatot olvasva is megerősödtem abbeli meggyőződésemben, hogy felelősséggel tartozunk a nép iránt, amelybe születtünk, mert Isten maga döntött lakóhelyünk felől ApCsel 17,26. (Megjegyzem, hogy ez a bejegyzés senki felé nem provokáció, de kikívánkozott belőlem.)

Úgy unoma, unoma, unoma ... politikát...

Nem értek én a politikához. Nem is foglalkozok vele különösebben, de azért polgárként sok minden érint engem is. Választások küszöbén vagyunk, ugyebár, s zeng és virít a város a különböző pártok propagandájától. A fiúk, hogy már nem is kicsik, igencsak nagy érdeklődéssel követik nyomon az eseményeket. Elolvastak minden szórólapot, áttanulmányoztak minden plakátot. Kívülről tudják, melyik párt jelöltje mit ígér, mit akar(na) megvalósítani... Kommentálják a fotókat, arckifejezéseket, hogy kinek milyen a "gárdája", melyik pártban vannak/lennének magyar képviselők is... És persze nagyon akarják tudni, mi kire szavazunk? Boró megkért, hogy a polgármestert egyszerűen csak POLGInak nevezzük, és ha lehet, a mostanira szavazzunk :)). Persze, most van pénz mindenre, kidugultak a pénzforrások... Szóval, igazából csak azt akartam mondani, nagyon élvezem, ahogy a fiaink férfiasodnak.

Üzen a tükröm

Hányszor megtörtént már velem: tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy olyan csúnya vagyok!!! Máskor is néztem tükörbe, és úgy láttam, hogy a visszanéző arc nem is olyan csúnya, sőt, még kedves is. Idővel levontam a következtetést, hogy a lelkemben levő rendetlenség, disszonancia, csúnya vonásokat ír az arcomra. A keserű kedv csúnyító szer (nagyon hatékony), és az ördög boltjában kapható, hazug címkével ellátva, persze. A lelkemben levő Rend, harmónia, öröm pedig szépséges, kedves, vonzó vonásokat, kellemes összhangot eredményez, ami lényemből áradhat. Ilyenkor szeretnek körülöttem lenni mások is :)... (úgy vettem észre). Ez az Isten szépítő szere, olyan kozmetikum, ami pénzbe nem kerül, de befektetésbe (csend, közösség) igen. Nektek is beszédes a tükrötök?

Bár

szerettünk volna részt venni a Reménység Fesztiválon, itthonról szemezgettünk (főleg J és a fiúk, a koncertek miatt)a sok kincsből, amit utólag visszanézve kaptunk. Engem fölhívott bátyám, hogy hallgassak bele a közepébe :). Köszi itt is. Itthon is klassz volt, eljöttek Zsikéék hozzánk - a hosszú hétvége (románok pünkösdje) apropóján, így több és minőségibb időt tölthettünk együtt. Szombaton is elmentünk sétálni, ma pedig szinte egész nap kint voltunk. Bondoraszón, több családdal a gyüliből. Igen, ezt meg kell ismételni! Terveztünk is a nyárra, lássuk aztán, mi az, amit Isten jóváhagy a tervekből. Hétvégén Női csendesnapokra megyünk a Hargitára... már csak három napom van a hangolódásra, készülődésre - és mennyi mindent kell elintézni, előkészíteni addig! Reméljük, hogy az Eszter újabb számát is kézbe vesszük hamarosan.