finding joy

Joy is the surest sign of God`s presence in the soul. (Unknown)

The greatest honor you can give to Almighty God is to live gladfully, joyfully because of the knowledge of His love. (Julian of Norwich)

Doing what you do best and looking for ways to serve others opens the gateway of joy. (Unknown)

It is an unfortunate thing for the Chritian to be melancholy. If there is any man in the world that has right to have a bright, clear face and a flashing eye, it is the man whose sins are forgiven him, who is saved with God`s salvation. (Charles Spurgeon)

Be joyful always; pray continually; give thanks in all circumstances, for this is God`s will for you in Christ Jesus. (1Thessalonians 5:16-18)

So much of the joy in life depends on how we see things... It seems that regardless of our circumstances, joy comes to those who look for it. (Barbara Johnson)

Life is a happy thing, a festival to be enjoyed rather than a drudgery to be endured. (Luci Swindoll)

Joy is not the same as pleasure or happiness. Pleasure generally comes from things, and always through the senses; joy comes from loving God and neighbour. Pleasure is quick and violent, like a flash of lightning. Joy is steady and abiding, like a fixed star. (Fulton J. Sheen)

The cheerful person will do more in the same time, will do it better, will persevere in it longer, than the sad or sullen person. (Thomas Carlyle)

A joyful servant of God is a net to catch souls for God. (Mother Teresa)

Három napra

józseftelenek vagyunk. Ma van a középső nap. Tegnap estefelé kezdték kérdezgetni a gyerekek, hogy hol is van édesapa, mikor jön haza, stb. Boróka elpityeredett, hogy nekem úgy hiányzik... mire Ábel rávágta: nekem is! (Barka nem volt jelen e beszélgetésnél.) Majd Ábel hozzáfűzte: tudod, anya, először úgy tűnt, jó is, hogy nincs itthon, mert legalább kevesebbet foglalt a sz.gép. De ha jobban belegondolok, mégiscsak jobb lenne, ha itthon lenne. Mert apával olyan jó beszélgetni, vele mindenről lehet... Lám-lám...

Van egy jó hírem, anya!

Ha tél lesz, és hideg, és majd hull a hó, akkor megengedem neked, hogy nadrágot adjál rám. Jó?

és még kép

Csak lett egy családi kép is...
Az asztalunk. Mirjam és Salomé hamar lecsaptak az édességekre :).
Józsefnek volt ének-ajándéka vagy ajándék-éneke is. De a gitáron tükröződő ablak is klassz.
Néhány unokahúggal.
Ők így dudáltak.

Lehetett találgatni, hány szem cukorka van a Lea által festett üvegdobozban. Kása Barna találta el... megnyerte az üveget mindenestől!
Zsike gondoskodott róla, hogy mi is "képben" legyünk. Köszi.

képek... még

Nem pont időrendi sorrendben vannak.

Itt bevonul Lea.

Nagy családi kép, a kápolna előtt.
A nagy Szilágyi család énekel (ha egyszer meglesz a videó mutatom).

Az ifjú pár asztala.

már megint

eltelőben van a hét. Elkészült a zakuszka, tettem még két adag mézes-mustáros kápiakrémet is. Még nem zártam le a téli eltevések listáját... amit az Úr kirendel, az üvegbe kerül. Hála a gondviselésért.

Tegnap volt a két fiú szülői értekezlete. Most azon töröm a fejem, és kérem az Alkotónk javaslatait arra, hogyan segítsem, motiváljam őket helyesen ebben a tanévben. Jakab apostol bátorít levelében, hogy akinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől. Ezt teszem.

Közben mind szörtyögünk köhögünk, és gyógyulunk is.

Játszom,

hátha nyerek. Egy ilyen szép nyakmelegítőt.

áldás

Különös öröm, ha egy családban a negyedik- ötödik gyermeket is ajándékként fogadják Istentől. Ritkaság is ez a nagy "létszám". Vasárnap Fenesen a Balogh házaspár ötödik gyermekét hozta el az Úr házába, hogy imádkozzunk értük. Egy fiukat tíz évesen hívta haza az Úr, ezért annál különlegesebb ajándék számukra a kis Dávid. (Főleg, hogy kislánynak ígérkezett, és csak a születésnél derült ki, hogy mégsem az.)

Jó látni, hogy Istenben bíznak, és Terike is derűsen néz a holnap elé.

Szoboszlai Dávid és Lea

Tegnap volt a menyegző. Gyönyörű volt. Gyorsan mutatok pár képet. És idézek egy gondolatot-igét az igehirdetésből: Keressétek először Isten országát és igazságát, és ráadásul... megkapjátok a hozzátok illő társat is. Nagy áldás.

Az autó - pár órára az övék volt.

A család együtt. Indulhatunk? Háromnegyed négy van...

Bevonulás.

A Rá-hangolva zenekarral dicsértük Istent.

(Lea is az együttes tagja.)

Majdnem házasok már...

Kislányunk.

Nagylányunk.

Hm...

A vége felé, már nem annyira frissen :).
Asszem, erről még írok. Még várok képeket is.

menyasszony-gondok

Már nagyon várjuk Leáék menyegzőjét. József nagyon készül. Van is miért :). Még izgul is. Én is.

A fiúknál is tart a visszaszámlálás.

Boróka aztán végképp nem bír magával. Sokszor felpróbálja a kis-menyasszony-ruháját. Bárkivel beszél a telefonon, ez a téma. És, hogy neki mi lesz a feladata. (A vendégeknek nasit osztani.)

Aztán vagy két napja rájött, hogy a menyasszony mellé vőlegény is kéne... Kitaláltuk, hogy Babó lehetne kis-vőlegény mondjuk, ha benne van a dologban. Hihetetlen, mennyi mindenre kiterjed a figyelme ennek a lánynak. Rögtön mondta, hogy akkor majd kell a zakójára virágot tenni... és majd együtt vonulnak be... de vajon karonfogva mennek, vagy inkább csak fogják egymás kezét? És feltétlenül kell beszélnie Encóval - meg is tárgyalták a lényeges dolgokat, hogy Encó egyengesse az utat Bálintkánál, mert hátha ő nem is akar kis-vőlegény lenni? (Boróka kilátásba helyezte neki, hogy ha ő nem akar, nem baj, mert választ másvalakit :) És feltétlenül egy autóban kell, hogy utazzanak - a miénkben - mert az ifjú pár így szokott...

Szóval, a menyegző tölti ki szinte minden gondolatát Borókának (is), az imáiban is megfogalmazza Isten felé rejtett aggodalmait, és kéri (néha mintha utasítaná) Jézust, hogy mit mondjon Leának, és mit ígértessen meg velem...

Sokunknak felejthetetlen lesz ez a nap, amit úgy várunk.

Megj. Ezek a képek tavaly augusztusban készültek, az Ancsa és Dávid menyegzőjén.

a napokban

rendezgettem a yahoo-s postaládám, abban is a címtárat. mit mondjak, sikeresen kitöröltem egy csomó embert a messenger-listámról. asszem túl gyorsan mondtam igent egy kérdésre, visszavonhatatlanul...

ha valakinek esetelg ilyenmód hiányzom, hát ez az oka. bocsi.

nézőpont kérdése?

Szárítom a hajam, s kérdem Barkától, jól van-e már hátul, hogy áll?

Azt mondja: hát jól. Olyan, mint egy sisak.

Óvodába, iskolába

indultak a mi gyermekeink is. A két fiú Tárkányba jár - Ábel megy a Barka által kitaposott úton. Meglepetésekben mindig van részünk, de kellemetlenségüket kárpótolta az, hogy láttam Ábelt csillogó szemmel, várakozás-teljesen ülni a padban, figyelni az osztályfőnökre (matek szakos tanárnő, neki pont jól jön)... Ő várta az iskolát. (Emlékszem, annak idején én is szerettem.)

Itt úgy osztják a tankönyveket, hogy a jobbaknak a jobbakat. Mondják Ábel osztályában, hogy aki negyedikben az első hat tanuló között volt, az választhat először könyveket. Mire ő: én első voltam, de így is-úgy is benne vagyok az első hatban, mert csak öten voltunk negyedikesek :-).

Barka is engedett valamennyit a régebbi utálatból, várja az új tantárgyakat, talán egy kicsit érdekelte az is, mi történt a nyáron a többiekkel... a legjobb pedig az volt, hogy ma már volt tornaóra, tehát foci.

Boróka is várta az ovikezdést. Két új óvónénit kell szívébe zárjon és több új ovistársat, mert a régi csoport zöme iskolába ment. (Ez az egyetlen magyar csoport a városban, tehát vegyes. Persze, lenne itt több csoportra való gyermek is, csak sajnos a legtöbb szülő nem tartja fontosnak az anyanyelvi oktatást. Jó (?) kifogás, hogy így biztos megtanul románul, és nem lesz gond az iskolában... Szerintem ez kényelem, és önzés. De, hogy a gyereknek mit jelent olyan közegbe kerülni, ahol senki sem beszél úgy, mint otthon? Alig néhány évesen... Ez nem tudom, ha lényegbevágó tényező lenne. Az meg már tényleg "lényegtelen" kérdés, hogy mi lesz így az amúgy is fogyatkozó nemzetünkkel...)

Na, visszakanyarodok Borókámhoz. Reggel lelkesen szorongatta a virágcsokrokat, és magát bátorítva mondta, hogy alig várja az ismerkedést... Én sejtettem, hogy ebből sírás lesz és bármennyire idejében indultunk, elkéshetünk az évnyitóról. Így is lett. Amikor a terembe beléptünk, "szó elakadt, hang fennakadt"... a virágokat nem akarta odaadni, és egy szót sem szólt. Ha kérdezték, súgta, hogy válaszoljanak én. Végül... mégis sírva hagytuk ott.

Persze, mikor érte mentünk, nem akart hazajönni. És vigyorogva mondta, hogy miután elmentünk, úgysem sírt többet. Ejnye.

Ma reggel, ébredés után elkezd köhécselni, és bejelenti, hogy nem mehet oviba, mert beteg. Persze, hogy mentünk. Mikor már csak pár percre voltunk, megkérdi: Hisztizzek, amikor megérkezünk az oviba? (No comment.) Hazafele jövet bejelentette, hogy többet nem fog sírni, mert már megismerkedett az óvónénikkel. Remélem, így is lesz.

havasi kürt

Tárkányban voltunk koncerten, a tegnap. Svájcból érkeztek az előadók - havasi kürtöt fújtak, de gitároztak is közben, meg énekeltek, és csudaszépen jódliztak. Szép muzsika volt, és tartalmas szavak hangzottak el a zeneszámok között.

Lorenz (a kalapos, szakállas férfi) elmondta, hogy"...keresztyén voltam, de nem hittem." 24 éves korára annyira tönkrement az élete, hogy véget akart neki vetni, de nem sikerült (a fejéhez tartott pisztoly nem volt hajlandó elsülni). AKI az életét adta, útját állta ebben. Találkozása Jézus Krisztussal felforgatta az életét. (8 éves korában kezdett el cigizni, és 12 évesen alkoholt fogyasztani. 14 évesen volt először annyira részeg, hogy kómába esett...) Amikor a Bibliából kiolvasta, hogy csak azok kapnak bocsánatot, akik maguk is megbocsátanak, elment a szüleihez, hogy bocsánatot kérjen tőlük (amúgy már hat éve otthagyta őket). Az apja bolondnak nézte ezért... Már 30 éve házas, de utazásai során újra meg újra szerelmes leveleket talál (feleségétől) elrejtve a dolgai között - nekünk is megmutatta a legfrissebbet. :). Szép bizonyság volt.

Azt is mondta, hogy aki a következő koncerten szeretné majd fújni a havasi kürtöt, addig gyakoroljon slagon. (Ábel nagyon belelkesedett!) Mesélt még egyebekről is, érdekességeket.

Ja, a tolmácsa kolozsvári volt. Mindig megdöbbenek a kolozsváriak tájszólásán :P.

Sokan voltunk ott a körzet gyülekezeteiből is, szép és jó volt, megérte!

Lássuk csak,

mutatok néhány képet a békési zenetábor zárókoncertjéről, nagyrészt a fiainkról.