fele annyi

Fele annyi éves lettem, mint amennyit édesanyám e földi létben kapott. Szép napunk volt a tegnap! Köszönöm!

vegyes

Szombat reggel korán keltem, mint hétköznap általában, mert Barka Váradra ment, versenyre.

Mire a többiek is előkerültek a ház különböző sarkaiból, elkészítettem egy adag narancslekvárt, és egy adag vargabélest. Nem tudtam nyugodni, muszáj volt. :) (Na jó, több mindent előkészítettem már előző este, így gyorsabban haladtam.)

Rövid piacolás után Borókával mi is elutaztunk Váradra: hogy meglátogassuk egyik nővéremet a kórházban, meg, hogy találkozzunk a másik nővéremmel és kislányával, akik két hétre Apunál vannak.

Estére értünk haza, én nagyon-nagyon elfáradtam. Úgy látszik, ehhez a "folyton elfáradok és lihegek" életérzéshez nagyon hozzá kell szoknom.

pirosban :)

Növök, növögetek :)

De a három csemete is, láthatjátok. Ma valahogy sikerült magunkat pirosba öltöztetni, csak J. volt kékben. Elég nehéz csoportképet összehozni, legalább egyvalaki mindig másfelé néz, vagy épp pislog.

Ez már hivatalosabb. Nem volt, ki szóljon, hogy borzos vagyok :)).

Augusztusig még sok hét van..

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Tegnap

ünnepeltünk Józseffel. Szülinapja volt.

Csak az őszinte szeretet tud egy kosarat így megtölteni, és annyi módon jelezni önmagát. Köszönjük minden drága testvérnek, barátnak, rokonnak, ismerősnek a sokféle szeretetet.

Valódi csodaszer

Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak meg­mozdul benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megvál­tozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserû vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derût, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet.

(Mezey Mária)

tavasz suhan a fák között...

... most már tényleg érzem, merem mondani is írni is...

Boróka nem bír magával, kiszedte az összes szoknyáját, ruháját, szinte egy nap alatt akarja bepótolni, amit télen nem vehetett fel... kérdi, mit mondott a néni a rádióban, hogy meleg lesz?

Sok mindenhez kedvet kapok én is ilyenkor. Bizsereg a szívem, a kezem, és ha nagyon sietek, akkor a pocakom is :).

Tavasz van.... jól tudom, érzem, értem....

... az embereket Te meg hagyod halni...

Ahányszor hallottam a Tebenned bíztunk-ot énekelni, ez a sora mindig megfogott. Az elmúlt napokban két temetés volt, 95 és 71 évesen költöztek el az örökkévalóságba testvérek...

Beszélgetünk J-fel az élet ilyen dolgairól is, s bölcsen mondja ő: nem azon kell csodálkozni, hogy meghalunk, hanem azon, hogy még élünk.

Valóban, az élet Isten csodája.

utóhang

Pár szóban még a nők napjáról, megemlékezésekről. Zsuzsa írta, hogy nem ért egyet előző bejegyzésemmel (hát ez nem is kötelező). Gondolom, az, hogy nők napján a család férfitagjai felköszöntenek pár szál virággal, figyelmességgel, nem jelenti azt, hogy egyetértünk a feminista ideológiával. Amúgy az év más napjain is kapunk figyelmességet, nemcsak virág formájában, hanem szívességekkel, minőségi idővel, és hasonló kincsekkel.

Az a tapasztalatom (és tudom, hogy nemcsak nekem), hogy napjainkban is nagy szükségük van a nőknek a bátorításra, értékelésre. Pont arra, hogy megerősítsük bennük: a napi rutin, sokszor robot, házimunka, kerti munka, gyereknevelés igenis érték, és Isten szemében is kedves. Legtöbben életük folyamán kevésszer kapnak családjuktól - a társadalomban még kevésbé -. ebben megerősítést, pedig, ugye, egyetlen dicsérő szó szárnyakat, új lendületet ad(na).

Aztán meg ott van a közösség-igény is.

Amikor a "világban" ilyenkor ünnepelnek sokan, mért ne ünnepelhetnénk mi azt, hogy Istennek drágák, értékesek vagyunk, Jézus miatt az ő szeme fénye? Én ezért szoktam a nőnap apropóján is összegyűjteni a nőket gyülekezeteinkből; a magas létszám jelzi, hogy nem tévedtem... az idén is, igen sokan jöttek el vendégek a faluból is... Ilyenkor nem nőimádat folyik, hanem Isten imádata. Őt dicsőítjük elfogadó, befogadó szeretetéért, tervéért, hogy minket épp nőknek alkotott, és keressük akaratát életünkre nézve, fogadjuk tisztító munkáját.

Hétfőn Fenesen, kedden Kolozsváron is így ünnepeltünk.

A mi családunkban

nőnek lenni jó!

Március 1, 8

Errefelé az a szokás, hogy március elsején a lányok adnak a fiúknak márciuskát. Aztán, 8-án ezt kell (ajánlatos) viszonozni virággal. Első alkalommal, amikor szembetalálkoztam ezzel a szokással igazán nagyot néztem, és megfordult a fejemben néhány gondolat a nők kezdeményezéséről, udvarlásáról... Azt gyanítottam, hogy ez valami újkeletű fordulat (mert Váradon annak idején a lányok kaptunk márciuskát elsején a fiúktól - ki mennyit, és kész), de nem, az idősebb nénik azt mesélték, hogy így volt ez az ő gyerekkorukban is. Hát kérem...

Minden esetre, a tegnap vásárolhattam virágokat, hogy a fiúk viszonozhassák (nemcsak) a kapott márciuskákat :).

Emlékszel?

Tegnap nőnapi alkalmunk volt Fenesen. Sokan voltunk, nagyon jó volt (nekem legalábbis). Bálint Ibolya volt a vendégünk Kolozsvárról, és kedves anyukája, Halász mama. Ibi az emlékezésről beszélt: milyen fontos emlékezni, hogyan és mire emlékezzünk, mire emlékszik Isten és mire nem; hogyan fog ránk emlékezni az a néhány ember, akire éltünk folyamán hatással voltunk/lehettünk... (?)

A 77. zsoltárral bátorított a helyrebillentő emlékezésre.

Ez a rövid és száraz jegyzet, hogy ne egy hét múlva kezdjek kutatni az emlékezetemben, de szeretnék visszatérni még erre.

Ma én megyek Kolozsvárra, ott az ideális nőről (van ilyen?) fogunk beszélgetni :). Nem fogok előadást tartani.

Tanulunk

Mostanában többet, mint eddig - együtt. Úgy láttuk, ennek van az ideje, hogy jobban a "körmükre nézzünk" a srácoknak. Tanulunk együtt időt beosztani, rendszeresnek lenni, prioritásokat felállítani; tanulunk még tanulni, hogy nemcsak lefirkantjuk az írnivalót, hanem belenézünk a könyvbe is... meg effélék. Élvezzük a sikereket és tanulni szeretnénk a kudarcokból. Nos, ez eléggé igénybe veszi a napjainkat. S miközben románozunk, fogalmazunk, újraírunk, matekozunk, gyakorolunk, sokszor eszembe jutnak azok a napok, mikor Encó tanult velem... hányszor segített a hosszú román kommentárok megírásában, a matek feladatok elmagyarázásban... Olyan is volt, hogy engem elküldött aludni, ő meg írta a román kommentárokat.... amelyekre már nem emlékszem, de a szeretet, amellyel hozzám viszonyult, beépült az életembe.

Persze, el-elkeseredek az igénytelen, motiváció-hiányos tanítás miatt, ami az iskolában zajlik, hogy a tanárok közti feszültség keserű gyümölcs(lev)ét a gyerekek isszák meg... Kevés, amit ott kapnak, és nem elég, amit mi hozzá tudunk tenni, de elég Isten kegyelme, amely a hiányosságokat kipótolja, hiszem. S hálás vagyok, hogy a reggeli imáikban még elhangzik, a köszönöm, hogy mehetek iskolába... segíts, hogy úgy tanuljak, mint Neked...

Mindeközben mi sem vakációzunk, az élet-iskolában nincs szünet :). Eszembe jutott ez az ének is:

Ha Mesternek hívtok, kérdezzetek

Ha Útnak neveztek, ó, jöjjetek,

Vagyok a Fény, csak nézzetek rám,

Életet kap, ki eljön hozzám.