Készülőben

Készülni készül évek óta, de úgy tűnik, a munka végéhez érkeznek lassan azok, akik azon fáradoznak, hogy füzetben/könyvben kiadják a Mike Duó számok kottáit. E munka ürügyén :)/kapcsán utazott el tegnap J. Bodrogra (M.o), hogy nyomdakésszé tegyék az anyagot Gáborral. Sok ismert és ismerős ének kottájához, hangszeres kísérethez jutnak majd hozzá így az érdekeltek. Jó lesz.

Az kár, hogy végül nem jött össze a jubileumi (20 év) Mike Duó koncert, amit erre az őszre terveztünk... és ez nem Zsefi miatt volt. :) Na, de bizakodva nézünk a jövőbe, e tekintetben is.

formáció. deformáció. reformáció.

Csakis Isten közelségében, jelenlétében lehet hozzá hasonlóvá formálódni. Vannak, akik kerülik ezt a közelséget, némelyek menekülnek tőle, és vannak, akik keresik Őt. Miközben az Úr dicsőségét szemléljük, vele időzünk, az Ő Lelke által átformálódunk. Dicsőségre. És megint dicsőségre. Egyikről a másikra. Hozzá hasonlóvá.

Ha távolodunk Istentől, deformálódunk, sokszor az is tönkremegy bennünk, ami korábban már kiformálhatott a Lélek. Ezért kell a folyamatos reformáció. A formálódás dicsőségről dicsőségre. Ezt is megértettem újra a tegnap.

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 2Kor 3,18

elaltattam- hogy is?

Háromnegyed tizenegy - a család többi része kóruspróbára készül, én pedig ölemben a legkisebbel... altatni készülök. Már régebb, hogy álmos, ha elcsendesedik a ház, nyugodtabban ringatom. Nemsokára egyenletesen szuszog, közben még szörtyög is, emiatt igencsak megkérdőjelezett a pihenése. De elaludt. Végre. Lassan az ágyához viszem, óvatosan beemelem, leteszem. Ő összerezzen, de még alszik. Csendben araszolok az ajtó felé, ám oda se érek, már sír. Sóhajtok, visszamegyek, és kiveszem. Azonnal megnyugszik, alszik is tovább, bár szuszogása nem ideális. Függőlegesbe emelem, majd ismét vízszintesbe. Felsír, elhallgat - ilyenek. Közben félkézzel megírok egy smst. Be van dugulva az orra, türelmetlen hangú sírás következik. Döntök: cseppentek fiziológiai sóoldatot az orrába és leszívom. Ez jó is, meg nem is. Mert bár szuszogás megoldva, garantált az ébredés is. Ez az egyetlen hátránya a jó Dyson porszívónknak - hogy jó hangos. Kezdődik minden elölről. Nyugtatgatom, csitítgatom, dallamokat dudorászok - sikertelenül. Nem baj, egy kis szopcsi jót tesz majd gondolattal lefekszünk a nagy ágyra, de sok méreggel és sírással kell megbirkóznom, míg végül megtelik a poci, és megnyugszik a bébi. Óvatosan lekecmergek az ágyból, de tudom, a büfiztetés még hátra van. Kérek tőle egy jó férfiasat - meg is kapom némi rázogatás után. Megint lassan, óvatosan teszem le - ezúttal a nagy ágy közepére. Betakarom. Összeráncolt szemöldökkel alszik, de nem mocorog. Kimegyek. A másik szobából hallgatózok, de nem, még nem sír. Felhívok valakit telefonon, hogy tisztázzunk egy kérdést. Míg beszélgetek, és a munkám minősége javul, arra gondolok, hogy tán most mosogatnom kellene... de ha lemegyek, nem írom meg ezt sem...

A világ dolgai átbeszélve, telefon kikapcsolva, bejegyzésnek nekilátva.. Egy ilyen bejegyzést amúgy pár perc alatt megírok, de közben hazaért Á. a kórusról, felsírt Zs., segítettem a szeleknek továbbállni, és elaltattam újra. Itt szuszog a kezemben, míg befejezem.

Ha hazajön a férjem, és megkérdi, mit csináltam, míg ők odavoltak, mondhatom, hogy (látszólag) semmit. Pedig végignéztem pár receptet és döntöttem a karfiol sorsáról. Olvasgattam a neten, szortíroztam a leveleim. Lektoráltam két cikket. Gondolatban :) kitakarítottam a lakásban, betettem a mosnivalót, összehajtogattam a megszáradt ruhákat, felmosogattam. Vágyakozva néztem ki az ablakon. Mérlegeltem a belső életem...

Hazajöttek mind. És én ugyanúgy vagyok, mint amikor elmentek - karjaimban a legkisebbel. Csak most csukva a szeme és alszik. Végül is, minden oké. A helyemen vagyok.

ez tényleg a margójára

S.B. ma elindult világgá. Vagyis Spanyolországba. Bepakolt a bőröndjébe, megtömött még egy rafiaszatyrot és egy mappát is odatett. Repülővel tervezte az utazást. Engem közben az foglalkoztatott, hogy vajon mivel keseríthettem el.... De megnyugtatott, hogy ez csak játék. De igazi. Fél óra múlva mégis úgy döntött, hogy nem megy világgá. Rövid idő múlva bejelentette, hogy mégiscsak elutazik Spanyolországba - de visz engem is!

Felajánlotta, hogy segít a puding-készítésben. Vagyis szívesen kinyalja majd a tálat.

Meg azt mondja: menjünk Amerikába. Mert akkor találkozhatok Mike mamával, és nemcsak telefonon beszélgetek vele...

Ábelék hetek óta János Vitézről témáznak irodalomórán. Egyik fogalmazásában ezt adta Kukorica Jancsi szájába: Nekem többet ér Ilus, mint ezüst, arany,

Nekem többet ér ő, mintha sok pénzem van...

Szólok a családnak, hogy a kikészített csoki ajándék lesz, ne bontsák már fel... Mikor csomagolni akarom, látom, fel van bontva. Nem is kóstolta meg a bontogató. Csak annyira lett kibontva, hogy már nem lehetett továbbadni. :)

B. a tárgyakat legtöbbször pucc-nak nevezi. Nagyon nem élvezem. De elhallgatom. Ő meg mondjamondjamondja. Csakazértis. Hát izé :)

Mostanában J. megint a gitár-orgona-versek és kották között ingázik. Legtöbbször én szállítom le a realitás talajára. (Muszáj.)

Zsefi nagyon élvezi a mászik, mászik Bagari kezdetű csikizős mondókát... meg a tornázást is.

Kínai boltban jártam. Megláttam a telefonom tokját - vagyis hasonmásait -, és alig hittem a szememnek: négyszer olcsóbb volt, mint amennyiért én Váradon vettem. Kellett nekem ott vásárolni...

Szelektív hulladékgyűjtés. Kaptunk egy nagy sárga nejlonzsákot a pillepalackoknak. Azóta abba tesszük (alig van). Csütörtök reggel szépen kiraktuk a szemetes kuka mellé, hogy ha jön a kukásautó, vigyék el. Jött. Az emberek összeborították, amit mi szétválasztottunk. Tökéletes együtt működés. Idézőjelben.

ez van

sok bejegyzést megírtam már a fejemben, sok mindent meséltem, osztottam meg, amiről mégsem tudtok. :) mert nem írtam le. valahogy mindig másra szántam inkább az időt, vagy amikor akartam, akkor már "lekapcsolt" valaki.

nagyon rég nem készítettem képeket, lehet, hogy Zsefi ezt felrója majd nekünk...

zajlik az élet, megszokott és kiemelkedőbb eseményekkel.

lehet, hogy meg kéne változzak :)

Mi/Ki vagyok én?

csődtömeg?

kudarchalmaz?

VAGY

agyag a Mester kezében?

Krisztus katonája harc közben?

Nézőpont és hozzáállás kérdése.

Kinek a szemével nézem magam? Hogy viszonyulok gyenge önmagamhoz?

áldottan :)

(Mind vártam a bejegyzéssel, mert szerettem volna 1-2 képet is feltölteni, de nem sikerült, így rászántam magam a "csak szavas" változatra.)

Megvolt vasárnap a gyermekbemutatás-felajánlás-áldás.

Szép és meghitt ünnepe volt a körzetnek, családoknak. Nekünk is. Zsefi nagyon jó fiú volt, szépen aludt - az áldás előtt és után is, mert közvetlen akkor torkaszakadtából ordított. :)) Sámuel rövidke imát mondott csak érte (ott). Olyan jó volt, hogy a nagyobb család egy része eljött ez ünnepre. Sok szeretettel töltekeztünk. A tinifi kórusnak is volt meglepetése.

Csak a telefonomon van pár kép, mert valahogy arra nem sikerült odafigyelnem, hogy fotóst is megbízzak.... Ezt az okos telefont viszont a gép nem akarja felismerni sehogy sem, így nem tudtam áttölteni a képeket... Sőt, napok óta tagadja, hogy ismeri a külső hardot is :((

Intézkednem kell ez ügyben.

Zsefi is jobban van már a megfázásból, alszik édesen, és mosolyog elbűvölően. Már hangicsál is...

u.i. ez a kép régebbi, Ildikótól kaptuk...

Ünnepre készülünk

Vasárnap lesz Zsefi "bemutatása". Vagyis a gyermekáldás. Ez utóbbi kifejezés sokkal jobban tetszik...
Mert Istennek, ugye, nem kell bemutatni gyermekeinket, hiszen jól ismeri őket...
Vicces kifejezés az is, hogy felavatják ilyenkor a gyermeket (mivé?). Meg az is, hogy felveszik.... (hová?)

Külön öröm, hogy a körzetből egyszerre három kisbabát hozunk az Úr elé. Fanni egy hónappal hamarabb született, mint Zsefi és Danika - akik viszont egy napon.

Az ünnepi istentisztelet vasárnap délután 3 órától lesz, a román baptista gyülekezetben (azért ott, hogy elférjen a körzet testvérisége és a vendégek mind). Vendégként Mike Sámuelt hívtuk meg Kecskemétről (Zsefi nagybátyja) családjával együtt, hisz férjem édesapaként is lesz jelen.

Imádkozunk, hogy lelki áldás és öröm is legyen ez az istentisztelet, és a babák is ügyesen, csendben legyenek. Mint a képen.

Mindenkit várunk, aki szeretne és el is tud jönni.

Utaztunk

Tegnap Kolozsváron jártunk... József elvitt minket (is) a nőszövetség választó-jubileumi közgyűlésére. Természetesen Zsefi is velünk jött. Az utazást leszámítva minden jó volt. Tulajdonképpen az is - beleértve a rosszulléteimet oda-vissza, a szörnyű fejfájást, na, és hazafelé a kicsink hosszas ordítását. Na, de a megérkezés, az otthon csodákat művelt velem. Zsefi végre elaludt -és nem ébredt fel tíz perc múlva, a fejfájás megszűnt, és a kanyarok híján a rosszullétem is :). Miután a srácok mind aludtak, még egy jót beszélgettünk Józsefemmel. Ez volt a hab a tortán.

Tedd idegeidet Isten kezébe!

Volt régen egy ilyen könyvecske apukám könyvespolcán. Ajánlottuk is neki fellapozásra, amikor kimerült idegekre hivatkozott, és csak csendre vágyott... (Nem tudom, olvasta-e valaha...)
De ideje kölcsönkérnem, ha megvan még neki :).