Izsopa kérésére,

hogy ne kelljen visszagörgessen a pizsamaosztásos bejegyzéshez :). Leírom két esti ima szövegét.

Fáradt vagyok, lenyugszom,
Álmos szemem bezárom.
Édesatyám tarts szemmel,
Őrizz meg egész éjjel.
Ami rosszat ma tettem,
Bocsásd meg én Istenem.
Jézus vére, kegyelme
Mindent jóvá tegyenek.
Ámen.
Csendes pihenésre lehajtom a fejem,
Kérlek, Jóistenem,
Légy az éjjel velem. Ámen.

Régebben, míg a fiúk ezeket imádkozták, szerettem, ha az elsőt mondják, mert abban ott van a bűnrendezés lehetősége; volt, hogy a szükségességére nekem kellett rámutatnom :). Emiatt egyikük csakazértis a csendes pihenésre kezdetűt választotta.... Azóta már én ragaszkodom, hogy saját szavainkkal fogalmazzuk meg a mondanivalónkat Istennek, és ha lehet, ne váljon darálóvá...

Amúgy, ha már ez a téma, elújságolom, hogy változtattam az esti rutinban, és felajánlottam Borónak, hogy mese helyett inkább történetet mesélek Jézusról. Csillogó szemekkel, izgatottan hallgatja, minden porcikájával átéli a történetet... ez olyan jó! (Csak magamnak jegyzem meg, mekkora felelősség a lelki táplálkozás. Hogy később, szükség esetén, lesznek-e kincseik, amit előszedhetnek "tárházukból". Mármint, a saját táplálkozásom, meg a gyerkőcöké is. Mert a kettő összefügg.)


Megjegyzés: tudom, hogy ezt a képet már láttátok, de hát kedvenc :).

Mióta

tudom, hogy a spenótot csak mosni kell, és nem szükséges leszedegetni a szárakat, mert abban van a legtöbb vitamin, szóval azóta szívesebben állok neki a spenótfőzésnek.
Nos, ez a mióta a tegnap volt. Így ma naaaaagy adag spenótot főztem.

Közben

ugye, megkezdődött a második félév is az iskolában, többféle versenyre is mentek és még készülnek a fiúk. Kezd úgy tűnni, hogy az iskolával járó ügyes-bajos dolgok egyre nagyobb gombóc nekem. De erre majd még - pihentebb koromban visszatérek.

Zsúfolt napok

vannak mögöttünk, és állnak előttünk. A körzetben négy héten át van zsinórban evangelizációs hét. (Most leszünk épp a felénél.) Van, akik tudjátok, ez mit jelent. A vendégfogadás szolgálata nem rám hárul ilyenkor, amikor mégis tehetem, igazán kiváltságnak élem meg. Én örülök annak a munkának, amit - úgy látom - Isten elsősorban befelé, a gyülekezet felé végez. De nemcsak. És milyen kevés az, amit meglátok én - egyelőre. Lesz majd csodálkozás a mennyben!!! Alig várom.

pizsamaosztás

Igazából mindenki megkeresi a párna alatt naphosszat bujkáló pizsamáját - amikor elérkezik a lefekvés ideje. Iskolaidőben ezt nagyon igyekszem 9 óra körül elérni, de sokszor elnyúlik 10-ig is. Változó, hogy csak Borókával vagyok, vagy mind a három gyerekkel, esetleg József is itthon van, és bejön...
Borókával mindenképp a következő a menetrend: ő megkérdi, hogy Anya, fogod a kezem? Mesélsz nekem? Akkor én az ágya mellé ülök a kisszékre és elmesélek egy rókás, vagy egy kislányos mesét - óhaja szerint. Aztán énekelek neki, hetek óta a következő négy éneket, de Ő konferálja be, csakis akkor szabad elkezdeni, ha már bejelentette. Tehát:
1. Ő trombitaszóval jön a felhőkön.... - Nagyon szereti a trombitát :), és szinte minden alkalommal megkérdi, hogy ki visz haza minket - a trombita, vagy Jézus?
2. Én ujjongva zengem... - ezt az ének egyik sora miatt kedvelte meg, ami így szól: a Fiú megszabadított. Sok kérdése volt már ezzel kapcsolatban, hogy ki a Fiú és mitől kell megszabadítson, miért, stb. Mondtam, hogy megszabadít a bűnöktől, rossz szokásoktól, ő meg úgy értette, hogy a rossz szakácsoktól :)... Kérdés volt még, hogy mért kellett Jézusnak legyőznie a Sátánt (a sátán az ördög?), mért ő az erősebb...
3. Kis szívem, kis szoba... - Ez régi kedvenc, de elég nehezen bírkózott meg a szívünk, mint szoba hasonlattal, ahová bemegy Jézus. Mikor egyszer azt mondtam neki, hogy Jézus a szívemben van, rögtön megkérdezte, hogy az nem fáj? Az ének harmadik szakaszában ott van az is, hogy Kis szoba, csúf, poros, szemetes a sarka, /Látja ezt a Király, szomorkodik rajta. Rendszeresen megkérdezte, mért szemetes a sarka? Belelépett a kukába? Nyilván, ő a cipő sarkára gondolt... Majd mutattam neki porcicákat, hogy lássa, mit jelent a szemetes sarok :) De megbeszéltük azt is, mitől lesz piszkos a szívünk - viszont a konkrétumokban gondolkodó gyereknek sok(k) még az elvont fogalom kegyes szóhasználatunkban. Nem is könnyű lefordítani mindent az ő nyelvükre.
4. Akkor jó a gyermek, mikor szót fogad, /Mikor édesanyja szavára hallgat, /Senkit sem sérteget, csak mindenkit szeret, /A Jó isten csak úgy, csak úgy áldja meg. - Ezt még anyukámtól tanultam én is, kislánykoromban, továbbadom... ennek az éneknek a szövegét nem kell magyarázni, érthető :)

Na, és ezután következik az imádkozás, amit ő kezd, és én fejezek be. De csak akkor hiteles számára az imádságom, ha úgy kezdem, mint ő: Drága Úr Jézus, köszönöm ezt a szép napot...
Amúgy érdekes, hogy Boró sosem szerette a "betanult" imákat. Mikor már beszélni tudott, az esti áhítatokon kikérte magának, hogy ő is úgy imádkozik, mint a fiúk és mi - a saját szavaival! Hiába kezdtem el, hogy Én Istenem, jó Istenem vagy azt, hogy Fáradt vagyok, lenyugszom... vagy Csendes pihenésre lehajtom a fejem...


Végül puszi-puszi, ölelés, Szeretlek, anya! Szeretlek, Kicsim! és hamarosan kijövök a szobából.

Maratoni volt

a vasárnap délutáni istentisztelet Váradon. A 400 éves baptista misszióra emlékezve, a jubileumi évzáró istentisztelet volt ez - a MaBaVisz és a Nagyváradi Missziókerület szervezésében. (Helyszínül a Nagyvásártéri Kultúrotthon szolgált; váradi születésű vagyok, de csak most tudtam meg , hogy a "Szindikátus" háznak ez a becsületes neve, ill. hogy az Augusztus 23 parkot így is hívták hajdanán... De milyen jó, hogy most megint így hívják. Legalább papíron.)
Na, de ahogy az ilyen nagy ünnepi alkalmakkor gyakran előfordul - velem is, hogy sokmindent hallok, és keveset jegyzek meg.
De megjegyeztem azt, pl., hogy egy kimutatás szerint minden 4. ember a világon kínai, és minden 400. magyar! A kínaiak, állítólag, egy ember korát nem születésétől számítják, hanem fogantatásától kezdve, tehát + kilenc hónap! Ilyen formán, az anabaptista időszakot is belekalkulálva, a magyar baptisták nem 400, hanem 480 éves múltra tekintünk vissza!

Külön élmény volt Révész Árpád testvért hallgatni, amint az ajtókról beszélt, evangéliumot hirdetett! Sok frappáns mondatát lejegyezhettem volna, de egyet megjegyeztem, papír-írószer nélkül is: Attól még senki nem kapott gyomorrontást, hogy lenyelte a büszkeségét...

Fotó nincs, mert bár a gépet vittem magammal (én készültem, kérem!), csak a memóriakártyáját felejtettem itthon :)).

Az istentisztelet délután 5-kor (sőt, előtte) kezdődött, és este fél kilenckor ért véget.

cáfolat

Leggyakrabban itt szoktam az időjárás felől érdeklődni. Érdekes, hogy két hőmérsékletet tüntetnek fel, egy hivatalosat és egy olyat, amit igazából a saját bőrünkön érzünk (real feel). Valahogy így vagyok én is a lakásunk hőmérsékletével. Poénból lemértem a múltkor különböző helyiségek hőmérsékletét itt a házban, azóta meg rájöttem, milyen ijesztőek tudnak lenni a puszta számok.
Leáék jártak nálunk a hétvégén, s óvatosan ő is érdeklődött, nem lesz-e nagyon hideg, nem fog-e megfázni, ha a Boró szobájában is annyi-meg-annyi fok van csak... Én ekkor fogtam kell, hogy tényleg úgy csapódhatott le többekben, hogy itt "jégverem" van. Szegény férjem nem győzte bizonygatni az érdeklődő atyafiaknak, hogy jól vagyunk, nem fázunk, sőt! Mea culpa!
Na, de Húgom is igazolhatja mostmár, saját bőrén tapasztalta, hogy nálunk igazán kellemes a levegő, meg a légkör is:P, ugyebár...

És a hóember is az udvaron állt, nem odabenn.

Anya, mesélsz nekem?

Boróka annyira más, mint a fiúk! :) Gondolom, ez természetes, mégis fura volt nekem az elejétől, hogy szinte mindent másképp gondol, akar, lát... másképp éli meg a mesevilágot is...
Ha jól emlékszem, a srácoknak inkább felolvasni kellett - leporellókból, más könyvekből, meséket, képes Bibliát, verseket - , a lényeg, hogy élvezték a felolvasást, és működött a fantáziájuk. Épp ezért igencsak meglepődtem, amikor észrevettem, hogy Boróka sutba vágja a könyveket, egyáltalán nem érdekli, ha olvasok-olvasnék, mindent csak élőben szeretett hallani. Követelte a verseket, mondókákat, énekeket, de azokat is slágerszerűen. Csak, amíg ő élvezte, míg valami új fel nem tűnt a láthatáron; az előzőket aztán meg sem szabadott említeni. Így mindig van aktuális kedvenc esti éneke, mondókája, meséje...
Kisebb korában az Arany János: Családi kör- első sorait mondogattam, majd mondogatta ő is édesen -

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Aztán következett 2 Szilágyi Domokos vers -

Pimpimpáré, retyerutya, hej!
Alszik a város, aluszik a tej,
macska vadászik, csizma a lábán,
egerek sírnak-rínak a ládán,
receruca, sejhaj, pimpimpáré,
forró kályhán duruzsol a kávé,
aluszik Marika, Jancsi (Boróka) is álmos,
szép holnapról álmodik a város.

és a

LILIOM-PALOTA

Kacsavári Katalin
egyet gondol:
palotát épít
vízililiomból.

Csupa szín, csupa fény,
csupa csodaillat,
benne hál éjjel
a vacsoracsillag.

(Próbálkoztam a 23.Zsoltárral is, verseltem
neki, de nem szerette hallani -
lehet, hogy nem volt elég dallamos,
- nem tudom,
ének formájában jobban fogadja.)
Amikor ezeket megunta, saját mesét kezdett, a
mi valahogy így született: 
Anya, mesélj nekem a kislányról, aki kikapott! :)
A lefektetés körüli rituálékor rájöttem,
milyen nagyon igényli, hogy megbeszéljük a nap
eseményeit. Meg kellett említeni mindenkit,
akivel aznap találkoztunk, megbeszéltük
az eseményeket, meg akarta érteni
az összefüggéseket, sokat-sokat kérdezett.
Így történt, hogy elkezdtük a mesét
A kislányról, vagyis Róla.

Minden este meséltem neki a Kislányról,
összefoglaltam a nap eseményeit,
ő néha kijavított, kisegített, beleszőttem
a tanulságokat is...
Boróka meséjének az az érdekessége,
hogy mindenkit néven szabad nevezni,
csak őt nem. Mert a mese főhőse nem Boróka,
hanem a Kislány. 
Előfordul, hogy a délutáni alváskor is a Kislányról
mesélünk, de nem mindig. 

Van még egy spéci mese, az Icinke picinke -
azt a vécén ülve szereti hallgatni,
csakis ott és csakis akkor kell mesélni... :)

Mostanában - szerintem a VUK hatására -
gyakran kér mesét a rókáról.
Úgyhogy a mesére hívás valahogy így kezdődik:
Anya, mesélj nekem a rókáról...
Elmondtam a tanítómeséket, amiket tudtam,
aztán következtek a saját variációk...
Azóta az édesapja meg a fiúk is beszálltak a rókás
meseszerzésbe...
Ezért nagy a választék, de 3 kedvenc van:
A róka és a holló, A róka és a gólya,
A róka és a medve (Ursul păcălit de vulpe).
Szerencsére, egyáltalán nem bánja, ha ugyanazok a
mesék sokszor változnak -
csak a lényeg megmaradjon!
Ha ismertek még rókás meséket, szóljatok!

Mindjárt meseidő, úgyhogy be is fejezem, csak még
egy kérdés Mike mamának:
felismeri Borókán a karácsonyi ajándékát?

hó, Joni

Még mindig szép tél van, de jó! S most, hogy vakáció van, uncsi is van, közkedvelt a gyerekek körében, Joni Váradról.

kampec

Kedden levágtuk a megmaradt háziszárnyasokat: 1 kakast és 3 tyúkot. Pedig nemrég már egy tojást is találtunk... De hát abban egyeztünk meg Józseffel, hogy amikor elfogy a zsák kukorica, akkor befejezzük a tyúkászást is. Gondolom tavaszig. A reggelinél bejelentett hírt a gyerekek igencsak gyászjelentésként fogták fel, dehát ez volt. A döntés már megszületett.
József nyiffantotta ki őtyúkságukat, Teri néni kopasztotta-bontotta, és én végeztem a többit (irulok-pirulok, mert a nehezét megcsinálták helyettem; mentségemre szóljon, hogy nem bírom a kopasztáskor-perzseléskor keletkező szagot...).
Hát így. Ennek is vége van. Vagyis, a finomja még hátra van.