Gondoltam,

legalább most hozzunk össze egy családi képet. Ez lett belőle.

A karácsony szíve: a szeretet

idézet Gyökössy Endrétől:
"Jézus Krisztus születése óta tudjuk, hogy az ember Istent csak a másik emberen keresztül tudja viszontszeretni. Isten szeretett előbb, mi csak megpróbálhatjuk viszonozni. Viszontszeretni csak úgy tudom, hogy rajtad keresztül szeretem viszont, te pedig rajtam keresztül. (...) Nem tudom, milyen lesz a karácsonyod. De az életünk igazán akkor karácsonyos élet, amikor nem egy napba, nem néhány órába sűrítjük bele, hanem áthatja egész életünket, mind a 365 napunkat; akkor igaz, ha tudatosan, vagy talán nem is egészen tudatosan ott él a szívünk mélyén: az Isten szeretet! Isten az Ő egyszülött Fiát azért adta, hogy megtanuljuk tőle viszontszeretni Istent embertársainkon keresztül - és ez a szeretet ne egy gyertyagyújtásig tartson csupán."

Áldott karácsonyt mindenkinek!

megjegyzések

Mostanában, nem tudom miért, de nem érkeznek be a postaládámba az értesítések a megjegyzésekről. Ill. nemrég felfedeztem őket a spamek között. A moderálandóknál, persze ott vannak, de azt nem csekkolom gyakran, csak ha úgy sikerül, hogy rájuk találok. Hát ezért van, hogy nem jelenik meg, amit írtok, csak idővel... bocsi.

ekszek (ex-ek)

Volt brassóiak: Ildikó jelenleg Váradon diák, én jelenleg belényesi vagyok, Eny pedig nemrég lett váradi, mióta feleség :). Lányok, asszonyok, sok közös élmény, emlék. Mindenért hála Istennek!

Gazdag nap volt a tegnapi

Váradon voltunk ügyintézőben - megint, de persze a végcél az Emanuel egyetem kórusának karácsonyi koncertje volt, amire úúúúúúúúgy vágytunk. Nemcsak József. Nekem is nagyon hiányzott már a régebben megszokott koncertezés... Meg aztán, egyre többen voltak, akiket szívesen meghallgattunk: Ildikó, Ernő, Zsolt (és Eny), Erna... Felemelő, katarktikus élmény volt.

Előtte viszont, gyermekfesztiválon vettünk részt a gyerekekkel, amit a váradi magyar baptista gyülekezetek szép, példás összefogással szerveztek meg. A sok szép élményből kiemelkedő volt számomra a Panov apó c. bábdarab, amit csak gombóccal a torkomban, könnyeimmel küszködve tudtam végignézni. A brassói BÁB-TÉBLÁB tagjai sejthetik, miért. Vannak dolgok, amiket nem lehet, és nem is kell elfelejteni. Nekem mindig ők maradnak a THE BEST EVER bábcsoport!

Mindeközben beszúrtunk egy robogós ajándékvásárlást, ami ráadásul sikeres is volt. Ha egyszer tudtuk, mit akarunk, és "minden elénkbe jött"... :D
Éjféltájt, fáradtan, szép hóesésben hazaértünk. A fiúk elaludtak, csak Boróka dumált az autóban rendületlenül...

HITves, HITvestárs, HITves(s)

Tegnap József utánanézett a fenti szavak jelentésének, (spéci szótár hiányában az etimológia eztán következik), tudni akarta ugyanis, hogy van-e köze eme szavaknak a hithez. Annyival okosabbak lettünk az értelmező szótár segítségével, hogy én az ő hitvese vagyok, ő meg az én hitvestársam. Mert csak a feleségre mondják, hogy a hitvesem. Mondjuk, nekem sokkal jobban tetszik, mint a nejem kifejezés...
Mindez, a 14. házassági évfordulónk kapcsán történt, ami az eddigiek közül egyik legszebb volt. És eztán is, egyre szebb lesz...

nem tudom már

honnan került a gépemre, de megtaláltam, meglepit is készítettem belőle a nőknek, most meg közreadom.

Karácsonyi sütemény
Hozzávalók: 1 kg jó meleg szeretet

1 kg bátorság

3 dl szorgalom

1 dl jóság

1 tojásnyi kedvesség
Elkészítés: A szeretetet szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele. A hozzávalókat gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel, és takard le tiszta jókedvvel. Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél. Szórd meg asszonyi kacagással és tegyél rá pár csepp megfontolást. Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan körbeülitek az asztalt, hiszen mindig akad még rászoruló. Kínáld mosolyogva.

Jó sütést, nemcsak karácsonyra!

sok minden van

így, adventi időszakban (is), amire figyelni, készülni kell, nemcsak családi körben - de ezt ti is jól tudjátok... Nagyon szeretném, ha a várakozásom Valaki felé irányulna, és csak mellékesen a valamikre...

elkészült a beharangozott adventi koszorú

Nekem nagyon tetszik. Dina és Ernő rendkívül ügyesek, és jól összedolgoznak - így is.
Készült még egy ajtódísz is, reméljük otthagyják az ajtójukon, miután megcsodálták benne a természetes egyszerűséget.
Végül én is feldíszítettem a mi koszorúalapunkat, amit tavaly kaptam barátnőmtől, hogy megszűnjenek a koszorús gondjaim. :P Most meg, arra gondolok, hogy ha ilyen szép lett a keret, mennyivel szebb kell, hogy legyen a tartalom, a szívünk várakozása; milyen őszinte szeretettel, lelkesedéssel, és szentül kell várjam Vőlegényemet!

Közeledik advent

bármennyire hihetetlen, úgy elrepült az év nagy része. Ma kimentünk fenyőágakat szedni az adventi koszorúhoz, amit a gyülinek készít Dina. Biharfüred felé autóztunk, olyan jó volt aztán a friss levegőt beszívni, főleg, hogy a héten a gyerekek betegsége miatt többnyire itthon voltam-voltunk....
Ábel kedvére mászkált a sziklákon, fákon, Barka kommentálta, Boróka meg utánozta :).
Jövő héten lesznek még hivatalos szabad napok, ha Isten jó idővel párosítja, szeretnék még kirándulni, többedmagunkkal...

dal

Tegnap hallgattam Gaithersék egyik homecomingján ezt a számot, és nagyon megérintett.
a The Crabb Family énekli. A szöveget átolvasva is sokat jelenthet.

So many times I`ve questioned certain circumstances,
Or things I could not understand.
And many times in trials
Weakness blurs my vision,
and then my frustration gets so out of hand.
Oh, but it`s then I am reminded,
I`ve never been forsaken,
And I never had to stand one test alone.
That`s when I look at all the victories
And the Spirit rises up in me,
and it`s through the fire my weakness is made strong.


He never promised, that the cross would not get heavy,
and the hill would not be hard to climb.
And He never offered victories without fighting,
But He said help would always come in time.

Just remember when you are standing in the valley of decision,
And the adversary says give in, just hold on.
Our Lord will show up,
And He will take you through the fire again.
And here is the key, church:
I know within myself that I would surely perish.
Oh but if I trust the mighty hand of God,
He`ll shield the flames again, again.

He never promised, that the cross would not get heavy,
and the hill would not be hard to climb.
And He never offered victories without fighting,
But He said help would always come in time.
Just remember when you are standing in the valley of decision,
And the adversary says give in, just hold on.
Our Lord will show up,
And He will take you through the fire again.
And here is the key, church:
I know within myself that I would surely perish.
Oh but if I trust the mighty hand of God,
He`ll shield the flames again, again.

Igaz ugyan,

hogy a hálaadó ünnepek lejártak, de a hálaadás ideje sosem jár le. Itt Belényesben mondta el egyik kedves testvérnő a hálaadás ábécéjét, amit 15 éve fogalmazott meg saját magának első sorban. Nekem áldás volt íyg egyben az egész, főleg, hogy eszembe juttatta Linda Dillow tanulmány egyik feladatát. Elkértem Boros Gyöngyitől a versét, s most közkinccsé teszem. Ha különösen sokat jelent nektek valamelyik sor, szóljatok.

Atyám, én hálát adok: az

Akaratért, amelyet kimunkáltál bennem, a
Bocsánatért, mit meg nem érdemeltem, a
Célért, amit mindig láthatok, a
Csillagért, mely felém is ragyog, a
Dicsőségért, melyet Fiadnak adtál, s az
Erőért, amellyel felruháztál, az
Életért, amelyet benned nyertem, s a
Fiúért, akivel eggyé lettem, a
Golgotáért, hova naponta járok, a
Győzelemért, mit a vérben találok, a
Háláért, melyre tanítasz engem, s az
Irgalomért, mit másokkal kell tennem, az
Ítéletért, ahol mind meg kell álljunk, s a
Jutalomért, amelyet tőled várunk, a
Kegyelemért, amelyben részesültünk, a
Lélekért, mely munkálja üdvünk, a
Megváltóért, ki tűrt, szenvedett értem,
Nagypéntekért, mely elvette minden vétkem, a
Nyugalomért, melyet benned találok, s az
Oltalomért, ha tövisek közt járok, az
Óráért, melyben megismertelek téged, s az
Örömért, mely akkor lett teljes benned, a
Pálcáért, mellyel fenyítesz engem, s a
Rágalomért, mit érted kell szenvednem, a
Sionért, hová vágyódik lelkem, a
Szeretetért, mellyel betöltöd szívem, a
Türelemért, melyet naponta formálsz, az
Útért, melyen igéddel táplálsz, az
Üdvösségért, melyet már most remélek,
Vágyért, hogy örökre veled éljek, a
Zárszóért, melyet már most kívánok, hogy
Zsoltárokkal győzzem le a világot.

ez a csirke

az első, amit levágtunk azok közül, amit nyáron vettünk. József vágta le - most tudtam meg, hogy ő 11 éves korában már ugyancsak foglalkozott ilyesmivel is.... A. kopasztotta, mert én megfogni sem merem őcsirkeségüket, szörnyű az érzés, ha repdesnek a kezeim között...
Azért vágtuk le , mert sántított szegény, és fogyni is kezdett...
Summa summárum, sóban sült csirke lett belőle.

volt egyszerre két szülinap

Megígértem, hogy visszamenőleg beszámolok...

Nagyon hiányzott Zsike, a szülinapok megünneplésénél ő olyan jól tudott
lelkesíteni, élvezte a díszítést, a készülődést, mindent, ami ezzel járni szokott...
De hála Istennek, azért voltak lelkes segítők most is.
Átvettük az ötletet Evódiától, hogy a kerek számú szülinapokat ünnepeljük
meg nagyobb körben.
Így történt, hogy 13-a délutánjára meghívtuk a gyüliből a gyerekeket,
és szülőket is Ábel (10) és Boróka (3) szülinapjára.
Tovább beszéljenek a képek.

közben

persze, hogy megszületett Tautu Dominik, van már vagy tíz napos...
A képen még "kórházi szerkóban"... Hát ne tudjátok meg, milyen ez a belényesi kórház. Amikor Hajni szült, ketten voltak összesen kismamák!!! Dominik kezeit arcába temetve érkezett, s emiatt a válla is eltörött, szegénykének. A kórházban se kötszer, se sokminden más, nem részletezem... onnan csak haza lehet vágyni. Nemrég beszéltem Hajnival, s úgy tűnik, kezdenek beindulni a dolgok, végre szopik-alszik a baba. Köszönöm, hogy velem imádkoztatok! Boróka alig várja, hogy vigyük a "paszitát" - itt így hívják a radinát, vagyis a babalátogatást.

valami szép

Nemrég vettem az ócskán ezt a szép gyertyatartót (vagy virágnak való?). Német kerámia, 1922-ből. Mindössze tíz lej volt, és ahogy megláttam, tudtam - ez hozzánk vágyódik.

Apa zárómondata mára:

(...)... hát, a világon sok nyomorúság van - és még több lesz!

Tata

Kedd óta nálunk van édesapám. Nagyon örülünk neki, mindannyian. Boróka nem győz eleget lelkesedni, tatucinak becézi... Olyan jó, hogy most az én gyerekeimnek is lehet nagypapás élményük. Ma este úgy mesélt nekik Mózesről, mint annak idején nekünk is...
És a sok bibliai fejtörő kérdés! A fiúk nagyon szeretik ezt a fajta ki-mit-tud-ot...
És akkor még nem említettem a gyerekkori sztorijait, amit én úgy szívok magamba... hisz nagyrészét eddig nem is hallottam...
József drága munkatársra talált benne, hűségesen megy vele a körzetbe, és szolgál mindenütt szívesen. Szeretjük, és élvezzük az ő szeretetét is.
Köszönöm, Istenem, édesapámat.

bármelyik pillanatban

megszülethet Hajniék Dominikja. Ő az, akit imában kísértem terhessége idején. 23 éves, első gyermekük lesz. Úgy nézzétek ezt a képet, hogy Boróka készítette rólunk :).

Akinek ez szívügye szokott lenni, imádkozhat velünk. Úgy szeretném, ha újjászületésről is beszámolhatnák majd...

este-reggel

Ma reggel szólítom valamért a férjemet, hogy: Drágám, hol vagy? A nappaliból orgona hangja szólt, de egyértelmű volt, hogy nem a Drágám játszik :P, viszont kérdésemre a válasz onnan érkezett: Itt vagyok, anya, gyakorolok az orgonán!
Nos, az ő gyakorlásának a ragacsos nyomai ott is szoktak lenni a billentyűzeten :)
(Meglássátok, ebből a jányból még orgonaművész lesz :P )



Ma este pedig a vacsorát Barka készítette, teljesen egyedül; tejbegrízet - ahogy az ő szakácskönyvükben volt megírva. Ügyes fiú, mondhatom! A vacsi fincsi lett! (Közben ő folyamatosan értékelte magát, többek között így: Ez az első szakács-sikerem!) Minden második percben megkérdezett minket, hogy ízlik-e, és Boróka kitartóan válaszolta, hogy nem! :P Lám-lám, milyen (rossz) érzés, ha az ember főztjét kriZITálják...
Arra is gondoltam, nem kell sokáig várnom, hogy vacsorameghívásban legyen részem ... a fiam részéről.
Persze, azt sem hallgathatom el, hogy az ebédet Tíztojásos rántotta á lá József, Ábel fősegédletével készítette el József (ez sajna most nem lett megörökítve, mert nálam volt a gép), és kóstolót nekem is hagytak. Csudajó dolgom van!

voltam Váradon

Ma reggel elmentünk Boróval Váradra, hogy legalább mi ketten találkozzunk Maresz nővéremmel, és az 5 uncsival - ha már nekik nem sikerült Belényes szép városába eljönni.
Mivel az eső esett, nem jutottunk el a temetőbe, pedig a saját kertemből vittem virágot az anyu sírjára... De legalább a virág eljut valahogy, remélem...
A srácok csocsóztak, ez az örök kedvenc Tatáéknál minden unokának, mág Boró is játszott egy meccset Krisztiánnal :D

Mirjam és Boróka - egy évben születtek (egyik az elején, másik a vége felé), egész jól kijöttek - az Ancsa menyegzőjén megjegyezték egymást...
Vittünk finom ebédet Leának a hobby boltba, s összehoztunk magunknak egy ilyen képet is, mint a fenti.

ha már eltelt egy hét

ideje, hogy szóljak A KONCERTRŐL, amin én is részt vehettem. Hosszú napok voltak mögöttem, főleg azért mert Borókát betegecskén vittük a menyegzőre is, majd Félixre - J ragaszkodott hozzánk, nem akart nélkülünk menni.... most így volt, nyűgös helyzetek voltak. Végül elértünk Debrecenbe is, ahol a bejárathoz érve észrevettük, hogy a jegyeink "elkeveredtek" ill. nem oda szólnak, ahová eddig tudtuk. Férjemuram el is keseredett becsülettel, hogy neki ilyen messziről kell nézni-hallgatni (B01), meg nem fogja látni a feliratokat sem... Végül Rebi és Angi elcserélték velünk a jegyeiket, így a srácok elhúztak az apjukkal jobb helyre, Borókával meg maradtunk a lányokkal, mi onnan is jól láttunk-hallottunk. Persze hiányzott a (nagy)család, a közös koncertezés fílingje, de na - valamit valamiért.
A zenei élményt nehéz szavakba önteni.
Rebi összehozta nekem a közös képet Lynda Randle-lel, és hála Istennek, gazadgabbak lettünk pár hanghordozóval is. Magabiztosan vettem Jnek egy Janet Paschal dvd-t (ajándékba készült).... mire egy idő után megkérdi tőlem, hogy honnan is szedem, hogy neki Janet a kedvenc énekese?! Jól meg kell gondolnom ezután, ha zenével akarok kedveskedni neki...
Boró írtó sokat nyűgölt, a gyógyszert nem akarta bevenni, és egy idő után, mind hajtogatta, h menjünk már haza!!! Hát, mi azért megvártuk a végét, ő meg a második félidő megkezdése után el is aludt - mit neki hangos zene és zaaaaaaaaaj. :)
Azóta is, folyamatosan hallgatjuk őket. A Family magazinban is elolvasták a srácok a róluk szóló cikket, és igencsak szeget ütött a fejükben, hogy Bill és Gloria Gaithernek - az anyagi lehetőségek ellenére - csak egy egyszerű vidéki háza van... Meg az is foglalkoztatja őket, vajon ki veszi át a stafétabotot, ha nekik le kell tenni? A fiúk szerint lehet, hogy Mark Lowry... de szerintem ez nem neki való "meló".
Ja, a szünetben ott tülekedtünk a cédés asztaloknál, s egyszercsak meglátom Bernit, mögötte egy másik lánnyal. Automatikusan azt hittem, Kriszta az, ezért jól megcsikiztem :)) Nem kis meglepetésemre valaki más nézett hátra döbbent szemekkel. Kértem én az elnézést, de nem reagált a lány, majd románul is megismételtem, és minden oké lett. Kriszta, máskor jobb, ha Bernivel tartasz, ne hozz ilyen ciki helyzetbe engem:P
Éjjeli három körül értünk haza - Várad Belényes között le is koppant a szemem a volán mögött, hála Istennek semmi nem jött a szemközti sávon, mert azon kaptam magam, hogy ott megyünk már... Azonnal félrehúztam, és szundítottunk egyet... majd J hazavezetett.



Igazából csak akartam jelezni, hogy a rengeteg ismerős között mi is ott voltunk. :)

:)

Az esti áhítat kapcsán a fiúk javasolják az éneket, hogy Egy kapu, csak egy van, de két oldalt is látsz, Külső és belső, te melyiken állsz? Egy kapu csak egy van, de két oldalt is látsz, Én belül állok, de te hol is állsz? Miután elénekeltük párszor, azt mondja Boró:
- Most én elfurulyázom nektek azt az éneket, hogy Egy papucs, két papucs van...
Rövid fejtörés után összenéztünk a fiúkkal, mert leesett a tantusz, hogy az előbbi, kapus ének verziója Borókának papucsos.

ott voltunk

minősé




Aradon, a Garai Zsolt és Enikő menyegzőjén. Szép volt, sok-sok minőségi élő zenével, gyönyörű dekorációval, sok-sok ismerőssel, jóbaráttal, Isten áldásával is, hisszük.

(Mesélhetnék többet, de egy bő óra múlva indulunk Félixre, a lelkipásztorházaspárok konferenciájára. És még össze kell pakolonom.)

nehéz

Olyan nehéz megint írni. Pedig nem sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta, kis híján egy hét. Annyi minden van mögöttem, és előttem is a következő 2 hétben, hogy elég rágondolni. De nem vagyok egyedül.

sok a munka

Sok dolog van a ház körül. Hosszú listát írtam Józsefnek, legyen mit kipipálnia :). Tegnap a fáskamrát ürítette ki - a megmaradt fát áthordta a fiúkkal a kazánházba, hogy legyen hely a fának, ami a ház előtt várja, hogy felvágattasson. (Barka kicsit lamentált, hogy nem hallott semmilyen vészjósló előrejelzést az időjárást illetően, de na. Letisztáztuk, hogy a fát nem akkor kell felvágni, amikor már hull a hó... lásd a hangya biblikus példáját a szorgalmat, télre való felkészülést illetően.)

Ma meg leszüretelte a Drágám a szőlőt a lugasról, meg ami még a kertben volt, lesz belőle finom must (reméljük).
A ház körül, ugyebár (ismétlés a tudás anyja), mindig van valami tennivaló, javítanivaló, leszednivaló, elpakolnivaló, összegyűjtenivaló, etetnivaló, kidobnivaló....
Unalom - na az nincs!

újra itthon

van Józsefem! Csütörtökön késő este érkezett, mindannyian megvártuk... Nagy volt az öröm, ragyogtak az arcok, csillogtak a szemek, őszinte vallomások hangzottak el. Érdekes és élvezetes volt látni a gyerkőcöket, úgy ki tudták fejezni örömüket, kíváncsiságukat...
Tart az átállás, de volt már tegnap J. szülői értekezleten, bibliaórán, ma a gyerekkórussal foglalkozott, és holnap 3 gyülekezetben szolgál majd, mindenütt nagyon várták haza!
Sok-sok mesélnivalónk van még, de egyelőre alszik... Boróka is, meg a síros baba :)
u.i. hát, most ilyen miniatűr képeket kaptam...

101

Az irányítópulton azt látom, hogy ez a 101. bejegyzésem (itt)!
Azt írom ehhez a mérföldkőhöz, hogy holnap hazajön a férjem! Addig is, imában kísérem... vagy kísérjük?

Legyen áldás az új úton!

Amint azt jeleztem, szombaton Méhkeréken voltunk lelkipásztorbeiktatáson. Szolgatársunkkal és családjával, (Boros József és Irénke, Hanniel és Hanna) belényesi elődünkkel ünnepelhettünk együtt. Nekem mindig felemelő látni, hogy Isten hív és elhív, hűségesen emlékeztet a hívásra, felkészít a szolgálatra és erőt ad a munkára.
Magyarországon másképp van a beiktatási ceremónia, olyan szerződésfélére emlékeztetett; de a tartalom mindig fontosabb a keretnél, és lényeg volt a lényeg. Meg olyan jó volt látni a sok lelkipásztor áldásra emelt kezét...
Nekem megtiszteltetés volt, hogy felolvashattam József szép köszöntő sorait (elfogult vagyok, tudom, de érthető, nem?) és a lelkipásztornék nevében köszönthettem Irénkét. Méltatlanságom és alkalmatlanságom tudatában szóltam (ez nem alázatoskodás, aki ismer, tudja); azt mondtam, ami az elmúlt szolgálati évek során letisztult bennem. Bizonyságtételként, de szorongva osztottam meg, amit az Úrral átéltem, amit tőle megtanultam: hogy mindig szeretni kell az embereket, akik közt vagyunk és szabadon, önmagunkat adva szolgálni - mint az Úrnak, és nem az elvárások miatt.
Szabad szívvel szolgálj! (Milyen szép alliteráció!)

A szeretetvendégség is rendkívüli volt. Ínycsiklandozó falatok, profi tálalás... Mindent köszönünk!

egy mondat ereje

Imi sógortól "lopom el" az idézetet, amit ő egy segesvári templomban olvasott, és megjegyzett: A kereszt a szelídeket megerősíti, az erőseket pedig megszelídíti. Milyen jó, ha igaz lehet rám is.

szombat reggel

Általában ilyenkor Boróka bevonul a fiúk szobájába, hancúrozni, persze. Hamarosan aztán, a fül számára olyan bizsergető hangok hallatszanak ki... Sosem értettem, mi az izgalmas abban, ha a hugica torka szakadtából visít? Ha egy idő után benézek, három rámvigyorgó gyerekfejet látok, akiknek a szeme azt kérdi: mi a baj, Anya, mert itt ugyan semmi!

Krizantém, József és más

Ma vettem egy cserepes krizantémot, a színe talál a lenti "társalgó"-ba. Szívem szerint mindenhová vennék egy megfelelőt, mert sokáig tart, tehát sokáig vidámít, nem túl igényes, és na. Ha nagyon ügyes vagyok, átteleltethetem. De itt nagy a HA.

Már egy bő hete, hogy józseftelenül vagyunk, kérdezgetik is többen, milyen így, és, hogy bírom. Bírom én; most csak két hét, az előző amerikai kiruccanás hathetes volt. Nézőpont kérdése. És hát az az igazság, hogy kora reggeltől szinte minden nap éjfélig tart a tennivalók sora, nem sok idő jut az elmélkedésre ilyen kérdések felett. Persze, hogy hiányzik, és várjuk haza mind! A blog aljába oda is biggyesztettem egy számlálót, az mutatja, mennyi van még hátra :).

Méhkerékre is készülünk közben, szombaton lesz Boros József lelkipásztorává való beiktatása az ottani gyülekezetben. Forgatom szívemben az üzenetet, köszöntést, amit pásztornéi szempontból kértek, hogy mondjak. És, hát az a megtiszteltetés ér, hogy felolvashatom majd J. köszöntését is.

kellemes meglepetés

Az előbbi bejegyzésből ügyesen kimaradt, hogy nagy meglepetésemre, az egészség(es) délutánon egyszercsak kit láttam bejönni a terembe? A licis osztályfőnöknőmet! Igazán nagyot néztem, ő lehet nem akkorát. Mikor megsúgták, kinek az anyósa, hamar összeállt a kép, és ujjongott a lelkem; mert megtért a lánya, hívő a veje, van tehát evangélium a családban! Olyan sokat nem beszélgettünk, de amikor mondták neki, hogy Zsigának, Leának a testvére vagyok - és csodálkozott, az a sejtésem támadt, hogy járatos lehet a Betlehem gyülekezetben is. De jó!!! Imádkozom mostmár az újjászületéséért is.
Csupa jó dolgokat mondott a hívő fiatalokról, akiket tanított, és úgy örültem a sok kis sónak-világosságnak, akik a környéken iskolákban vagy óvodákban ízesítenek-világítanak.

Eszembe jutott az osztálynaplómba írt bejegyzése. Így kezdte: Színes folt voltál az osztálypalettáján.... s azzal fejezte be, hogy szüleidéhez hasonló nagy családot kívánok!

Váradon

voltunk ma, egészég(es) napon. Kb. 25 nő jött összesen a körzetből; nekem nagy öröm, hogy velük együtt kimozdulhattam, az agyamat megtornáztathattam, gyarapodhattam ismeretben. Jólesett a két doktornővel találkozni, akit már ismerősként üdvözölhettem.
Bár az alkalom délután volt, mi már délelőtt elmentünk, hogy valamennyi időt édesapámmal töltsünk - bár egy levest megfőztem, és beszélgettünk is. Olyan jó.
Boróka velem jött, a fiúk meg itthon maradtak. Megtiszteltetésnek vették, hogy megbíztam bennük, és ügyesen, lelkiismeretesen végigcsinálták a programot, amit előírtam nekik (most nem is voltam szigorú). Hogy-hogy nem, de pont ma nem akart működni az az orgona, pedig mind a ketten gyakorolni szerettek volna... De sebaj, majd megnézem én holnap, mi a baja!
Boróka pedig, akárcsak egy testőr, vigyázott rám. Gondolom, hogy az édespja távolléte miatt még jobban figyel, nehogy eltűnjek mellőle, sehová! A drága.
Mivel J. magával vitte a képcsináló masinát, nincsenek frissességeim ilyen szempontból. De hát én sem vagyok friss, így éjfél felé járva... megyek is aludni.

100 km vagyok!

A gyerekek ma este megmérték magukat a falra akasztott centisnél. Boróka is odaállt, megmérem (96 cm), mire ő fekilált: - Anya, én 100 km-es vagyok!!!

elment