2010. december 23., csütörtök

Én is


boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki hozzám bekukkant.

Jézus születésekor a kellékekről, időzítésekről, intézni valókról, élelemről, látogatókról és ajándékokról maga az Atya Isten gondoskodott. Ő tervezett-szervezett, és megvalósított.
Ezen az ünnepen is Ő akarja adni az igazit, most is önmagát, a Szeretetet. Hogy milyen csomagolásban? Na, ezt már nekünk kell felfedezni :).

2010. december 22., szerda

Légy bölcs(ő)!

Karácsonyi koncert volt a belényesi kultúrházban. Énekelt a gyülekezet vegyes-kórusa, a körzet gyermekkórusa, valamint József is szólóban többször...
Mindig izgulnak, a drágák, de olyan szépen énekeltek. Jó nyomon követni a fejlődésüket.
Ez a kép azért is különleges, mert első ízben kísérte Ábel édesapja énekét (Új, fényes csillag kél...). Nagy dolog!

Boróka is ott akart lenni, végigállta hűségesen... Robika pedig tartotta neki a kottás füzetet, mert muszáj onnan énekeljen :).
A zenészek még: Ernő billentyűzött, Szász Dani pedig basszusgitározott (ahol szükséges volt).
Kuriózum volt még, hogy Barnabásunk dobolt (elfogultság nélkül mondom, hogy nagyon szépen - mert ha az apja így hallotta, csak elhiszem), de erről nincs képem :(. Majd kérek.
Csodálatos örömöt megosztani.

Immanuel - Családi kedvenc


Mind élvezettel hallgatjuk, nézzük, ki énekel legszebben mosolyogva, meg ilyenek... Boróka egy órán keresztül is csak ezt nézi-hallgatja, mi is szívjuk magunkba a mély igazságot: emberi lény hordozta magában a lekicsinyíthetetlen Istent!!!

2010. december 21., kedd

Csodaklikk

Alig egy hete, hogy indult ez az oldal.
Ábel fiam nagyon izgalmasnak tartja, és örülök, hogy a sz.gép előtt töltött/engedélyezett időt így is lehet tölteni. Ajánlom szülőknek, hogy ajánlják gyerekeiknek :).

Álom vagy valóság?

„Egy álmot láttam az éjjel József, nem teljesen értem, de úgy gondolom, hogy ez a Fiúnk születésnapi ünnepsége volt. Azt hiszem, hogy erről szólt az egész. Az emberek már vagy négy héttel előtte elkezdtek készülődni rá. Feldíszítették házaikat és új ruhákat vettek. Sokszor elmentek vásárolni és díszes csomagokkal tértek haza. De érdekes módon az ajándékokat nem a mi Fiúnknak vették. A csomagokat gyönyörű papírokkal csomagolták be és aranyos masnikat kötöttek rájuk, majd egy fa alá állították őket. Igen, egy fa alá József, a házuk kellős közepébe. És fel is díszítették a fát. Az ágai tele voltak izzó égőkkel és csillogó díszekkel. A fa tetején egy alak volt. Olyan volt, mintha egy angyal nézett volna le. Oh, olyan gyönyörű volt! Mindenki nevetett és boldogak voltak. Mindenki nagyon izgatott volt a sok ajándék miatt. József, az ajándékokat nem a Fiúnknak adták, hanem egymásnak. Szerintem még csak nem is ismerik Őt. Egyszer sem említették a nevét. Nem furcsa az, hogy az emberek mennyi nehézséget okoznak maguknak, csak azért, hogy egy olyan személy születésnapját ünnepeljék meg, akit még csak nem is ismernek? Az a furcsa érzésem volt, hogyha a mi Fiúnk elment volna arra az ünnepségre, akkor tolakodnia kellett volna, hogy odaférkőzzön közéjük. Minden annyira szép volt József, és mindenki olyan vidámnak látszott, de engem ez inkább sírásra késztetett. Milyen szomorú, hogy az ünnepelt, Jézus, nem kívánatos a saját születésnapi ünnepségén. Örülök, hogy ez csak egy álom volt. Milyen szörnyű lenne, ha ez igazából is megtörtént volna!” (ismeretlen szerző)

Napsugárnál olvastam. Ugye, nálatok Jézus az ünnepelt?

2010. december 18., szombat

Még valami


Úgyis el akartam mondani egy bejegyzéssel korábban is. Mártánál olvastam többször is azt a Simone Weil idézetet, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Aztán egy alkalommal, leesett a tantusz. Az volt a bajom, hogy nem tudtam értékelni, örülni annak, amit Isten nekem a családomban ajándékozott. Könnyebben megláttam a más értékeit, és jobbnak láttam mások életmódját, szokásait, természetét - ha kellett, bármit. Közben ott voltam kincsekkel körbevéve.
Már nem kívánok feltétlenül olyat, amilyen másnak van, de látom azt, ami csak nekem adatott. Folyamatos jelenben tanulok vágyakozni az után, ami és aki az enyém. Sokan segítettetek ebben, köszönöm.

2010. december 17., péntek

Igen!

Tizenötödször IGEN Józsefemnek, és NEM mindenki másnak!
Emlékszem, a menyegzőnkön, a köszöntések során két hasonló bátorítás is elhangzott: egy fiatalember, aki alig 2 hónapja, hogy férj volt, arra buzdított, ne titkoljunk el semmit egymás elől, osszunk meg egymással minden gondolatunkat, ez olyan felszabadító, csodálatos, és közelebb visz egymáshoz... Majd egy, kb. 34 éve házasságban élő férj azt mondta, ő nem tanácsolja, hogy minden gondolatunkat megosszuk egymással (mármint mindent, ami a fejünkön átmegy), mert az igenis árt a kapcsolatnak. Most akkor kire hallgassunk? (...) Kire hallgattunk? Azt gondolom, mindkettőjüknek igaza volt. Szerintetek?

Eszembe jutott az is, hogy pár héttel a menyegző után, egy nap összefutottam egyik sógorommal, aki megkérdezte: Na, milyen a házasélet? Azt válaszoltam: Bonyolult. Az is, de szép és izgalmas bonyodalom.

Isten úgy látta jónak, hogy vezető típusúnak teremtsen engem. Segítőtársul rendelt tizenkilenc évesen egy alkatilag nem vezéregyéniség mellé... Eljegyzésünkkor lelkemre kötötte, hogy Neki növekedni kell, nekem pedig alább szállnom... Tudtam Isten házirendjét, hogy a vezetés a férfi felelőssége, feladata a családban, így tudatosan törekedtem arra, hogy ez nálunk így legyen. Segítettem, hogy ne legyen nehéz J.nek vezetni. Bár alapból rugalmas vagyok, az állandó készenlét, alkalmazkodás a társamhoz, a növekvő család és a sokrétű tevékenység az évek során fárasztott is. Időnként eszembe jutott, hogy kinek is kell növekedni a kapcsolatunkban (Jézusnak bennem elsősorban), és tanulgattam, hogy boldogságom attól függ, mennyire munkálom férjem kiteljesedését, boldogságát. Ezt megélni naponta, persze, nem olyan könnyű, mint lepötyögni ide :). De jó pár év után ez újabb lendületet adott. Aztán, újabb évek múlásával, bármilyen szép és nemes hivatás - elfáradtam a férjemnek szolgálni, pedig jó értelemben szolgáltam őt, felé. Istentől kapott hivatásként tettem. Mégis. Ha csak az embereknek szolgálok, menthetetlenül kiégek. Sokat imádkoztam és küzdöttem kapcsolatunkért. Sok emberi megfontolás, hozzáállás, elképzelés volt bennem, amit Istennek le kellett rombolnia.
Az elmúlt nyáron, amikor egy nap ismét ezeken morfondíroztam, forgattam magamban az életünk dolgait, megszólalt Isten Lelke a szívemben: Dehát te Nekem szolgálsz! Érdekes volt, de hirtelen minden a helyére került: JA TÉNYLEG! Én Istennek szolgálok, amikor a férjemre, vagy a gyermekeimre figyelek, az ő javukat keresem elsősorban, nekik kedvezek magam helyett.
Azóta még több csodát éltem meg a hétköznapokban. Isten a kapcsolatépítés Istene. Vele minden másképp megy.
Házasságunkban szeretetünk egymás iránt 15 éve nőttön nő és gazdagszik. Valóban felette nagy titok ez! Soli Deo Gloria!

2010. december 16., csütörtök

Megvolt

a karácsonyi előadás Boróka csoportjában. Élvezet volt együtt készülni vele, izgulni, hallgatni a csacsogását... ahogy bátorítja magát, majd megdicséri, dicsérteti...
A városkánk egyetlen magyar csoportjába jár, jó kis vegyes csoport, inkább kicsik (van 5 két éves gyerek is, akiket pelenkáznak!!!), de ügyesek mind. Most is télapós énekeket énekel...





Idén az advent

másabb. Korábban vágyakozva olvasgattam mások készülődését, adventi naptáras családi tevékenységekről...Mivel tudom, hogy én nem fogok saját kezűleg naptárt készíteni, még adventi koszorút sem, Istennek gondja volt rá, hogy többet ne panaszkodhassak e miatt: tavaly mindkettőt kaptam ajándékba - olyan örök-félét.


Aztán, amikor ezt olvastam Virágnál, tudtam, hogy igen, valami ilyesmi nálunk is mehetne már. Közben, Boróka ajándékba kapott egy csokis kalendáriumot... én pedig megbeszéltem az ötletet Józseffel. Ő rendkívül kreatív. Ezért van az, hogy Boróka minden nap megkapja az elrejtett csokit, a következő menetrend szerint:
Válaszol a kérdésre: Milyen Jézus?, majd megkeresi az aznapi számjegyet (előtte papírra írjuk neki, és úgy hasonlítja össze), amit édesapa vagy édesanya pirossal bekarikáz, mellé írja a jelzőt, s aztán nyílik az ablak... jöhet a csoki. Mindig megkínál belőle. Élvezet hallani, hogyan mesél Jézusról, mennyi mindent tud róla, és hiszem, hogy picit ismeri is.

A fiúk igei feladványokat kapnak a fiókokban: minden napra egy prófécia Jézus eljöveteléről, és hozzá kapcsolódó 1-3 kérdés. A megbeszélés általában ebéd vagy vacsora után zajlik családi körben, a meglepetésekről nekem kell gondoskodni. Mindenki élvezi (á. inkább a beszélgetést, b. inkább az édesség-részt :D). Hálás vagyok Istennek azért, hogy a fiúk alig tanultak meg olvasni, átböngészték a házban levő összes Gyermekbibliát és kapcsolódó könyveket nem is egyszer. De a "rendes" Bibliát is forgatják. Nagyon jól tájékozódnak az Ó és Újszövetségben. Előfordul, hogy szégyenkezve hallgatok, mert a kérdésekre hamarabb válaszolnak, mint ahogy nekem beugrana...

Amikor együtt vagyunk, egységben, az áldás.

2010. december 13., hétfő

Szép

karácsonyi hátteret szerettem volna, erre fel még az is elszaladt, ami volt. Nincs türelmem, és időm se erre most.

Azért az életem korántsem ilyen szürke. :)

2010. december 7., kedd

Végreeeeeeee!

Hát ez volt a nagycsalád (egyik) köszöntő éneke a húgomék menyegzőjén...
Feltettem, mert ígértem, és kérték többen is. Enjoy!

2010. december 6., hétfő

Mosogatok


közben pedig Pálhegyi Feri bácsit hallgatom. Nekem "bácsi" dr. Pálhegyi Ferenc, mert személyesen is beszélgettünk már. Ő biztos nem emlékszik erre, de nekem felejthetetlen marad. Több könyvét olvastam, és elérhető előadásait meghallgattam. Erre most bukkantam rá. Életszeretetre nevelés az előadás címe.

2010. december 3., péntek

Meghatódtam, míg ezt megnéztem.

Maresznél láttam, de továbbadom nektek is.
Az az ige jutott eszembe, amit nemrég tanulmányoztunk a gyülekezetben: Pál írja a thesszalonikai hívőkről, hogy "titeket maga Isten tanított meg egymást szeretni". Gondolom, ezeknek a hívőknek is Isten adta az ötletet a szeretet ilyenfajta megnyilvánulásához embertársaik felé. Kreatív emlékeztetés a karácsony igazi értemére. Ismeretlenül is hálás vagyok értük.

2010. december 1., szerda

zene a hálón

A napokban valakinek ajánlani akartam karácsonyi énekeket magyarul a youtube-ról. Sajna, nagyon kevés tartalmas éneket találtam a karácsonyi ének, karácsonyi dalok címszó alatt. A csendes éj-en kívül szinte alig... Vagy én nem tudtam jól keresni. Gondolom, vannak azért, csak nem megfelelően címkézve, pedig de jó is lenne evangéliummal teljes énekeket adni a nagyvilágnak, magyarul is. Mert románul, angolul, stb. van bőven. Lehet, ez ügyben kéne tárgyaljak Mike Józseffel is...

Konyhai teendőimet végezve, ezt hallgattam. Nemcsak minőségi zene a kedvenceinktől, hanem sok érdekes történet, gondolat is (angolul, igaz). Melegség a szívnek, fülnek, léleknek.

2010. november 30., kedd

almapucolás


Ezt olvastam az előbb, és örültem, hogy ma este nekiláttunk a fiúkkal a kosár almának... megpucolni. Kb. a felét sikerült, és kompót, meg süti lett belőle. Meg Pillanatok.

Ez a kép is ilyen értelemben vett pillanatkép.

2010. november 21., vasárnap

ha bárki is

beszámolóra számít a részemről... hát csalódni fog. Úgy érzem, bármi ... közhelynek hatna. Tudom, rengetegen követték otthonról az élő közvetítést, tehát képben voltak, Istentől üzenetet még így is kaphattak. Amit lehetett, az személyesen elmondtam (akivel találkoztam), ha nagyon röviden is. Remélem, a szemem is beszélt :). Amit meg nem mondtam el, azt majd eztán. Elvégre a kapcsolatápolásról tanultunk. És köszönöm a sokféle szeretetet.

2010. november 19., péntek

Zsúfolt és rohanós

napok vannak mögöttem. De tartalmasak voltak.
Holnap reggel korán indulunk Zilahra, a Lányok-Asszonyok konferenciájára. Élőben követhető itt. Reggel kilenc után kezdődik :).

2010. november 16., kedd

Babázni jó!

Ma végre eljutottunk két volt brassói lány kis családjához, ahol már egy-egy gyermek is született.

Garai (volt Patakfalvi) Enikő és Márk Nimród (3 hónapos), meg jómagam...
Olyan jól állnak a babák az ölében :).

Itt Bunaciu (volt Bessenyei) Tündéék családjában. Emma kislányuk 5 hetes.
Érdekesek az anya-lánya kapcsolatok.
Van lelki anyaság, meg testi anyaság. Mindkettő szép és megtiszteltetés, mint lehetőség a mennyei Atya részéről.

2010. november 13., szombat

Összesen 15 :)




Tegnap Ábel 11-et, ma Boróka 4 évet töltött! Ez összesen 15 :).
Eredetileg azt gondoltam, mindenkit a saját szülinapján felköszöntünk "saját" tortával, stb. De hát Boróka alig bírta kivárni az Ábiét, nemhogy még egy napot várjon az övére. Így a tegnap megünnepeltük mindkettőjük szülinapját, amikor még csak Ábel tortája volt kész, és sajnos, a Boró tortáját elfelejtettem lefényképezni (bocsi, Dina), pedig nagyon finom, snickers-torta volt. József a 4. illetve a 11. zsoltárból olvasott köszöntő igét, majd egyenként hálát adtunk értük... külön élmény volt látni az ünnepeltek megilletődött arcát...



Persze, a huncut kisasszony estefelé kezdte mondogatni, hogy neki bizony csak holnap lesz a szülinapja, úgyhogy holnap is kell, hogy kapjon ajándékokat... (Egyébként kapott, de az még nekem is meglepetés volt.)
Ami engem illet, sok minden nem úgy lett, ahogy terveztem, szerettem volna, de a lényeg, hogy Ábel többször is elmondta, mennyire klassz szülinapja volt, Boróka pedig főleg imáiban jelezte örömét. Tanulhatok tőlük örülni.

2010. november 11., csütörtök

Ma este

hazautazott édesapa, Váradra. Anikó és Gyuszi jöttek érte.
Elfáradt, a mi életritmusunk elég pörgősnek bizonyult számára. Örültünk, hogy itt volt. Tehetséges mesélő, mindannyian élveztük a történeteit. A gyerekeknek sok bibliai történetet mesélt, az asztalnál meg egyebeket is, főleg a régi időkből, gyerekkorából... Körbejárta a körzetet Józseffel, sőt, még Aradon is együtt voltak a héten. Nemcsak a mi családunknak áldás. Látom. Milyen jó, hogy van. Én csak Soós nagyapámat ismertem, meg mamát is, de alig vannak közös emlékeink. (Ez persze azért van, mert olyan sokadik unoka vagyok...) Szilágyi részről csak képen láttam a nagyszülőket. Akinek van, kincse van!
Hasonlítunk?

Így kell tartani, fiam!

A legtöbb minőségi időt ők töltötték együtt. Boróka felszabadultan kommentált a tatájának, ha úgy érezte. Mi, annak idején, nem éreztük úgy...
Ki altat kit? :)
Indulás előtt, egy kattintásra még összeálltunk (József énekórán volt). Várunk még hozzánk, Apukám!

2010. november 5., péntek

inkább képekben a keddről










Sámuelékkel kimentünk Mézgedre (Meziad), oda, ahol sátortábor is volt, friss levegőt szívni, szalonnát sütni, együtt lenni. Gyönyörű ott is az ősz. Nem sok idő kell a gyerekeknek sem az újra egymásra találáshoz. Köszönjük, hogy eljöttetek!

2010. november 1., hétfő

Nem jó egyedül!


Boróka nagyon nem szeret egyedül aludni. Mindig fírol, hadd aludjon valamelyik testvérével... Pénteken vagy szombaton szoktam inkább megengedni, mert másnap nincs iskola, de lényegében mindegy, mert úgyis velük egyszerre kel.
Sok beszélgetés volt már e témában, ő nagyon jól tud érvelni: nem igazság, hogy ő egyedül van a szobájában, míg a fiúk, persze, ketten vannak, hiába külön ágyban alszanak. És persze te is (mármint én) mindig édesapával alszol.... csak én vagyok egyedül.... és ne mondd, hogy öleljem meg a macit, vagy aludjak egy babával, mert én a családdal akarok lenni! Kéri persze a kistestvért is, bár az sem lenne gyors megoldás "magányára" :).
Mikor aztán elalszanak a hancúrozás és a mesemondás után (a fiúk mesélnek ilyenkor, kérésre/parancsra), Boróka álmában is ellenőrzi, hogy mellette van-e még a hálótárs, simogatja az arcát... (Ezt olyankor láttam, amikor betakarni mentem a szobájukba.)

Nem az a típus, aki sokáig elvan bármilyen játékkal.... ő valakivel-valakikkel szeret játszani. Ma is hívtuk Eunit, és olyan jól elvannak. Volt már a szobában bolt, meg orvosi rendelő, meg iskola, meg minden.... Lehet, hogy rám hasonlít ebben a "valakivel együtt lenni jó" dologban. Nálam a nagycsalád "az oka" mindennek. (?) Gondolom, nemcsak.

Majdnem vakáció

Itt, Romániában, őszi szünetet csak az ovisok és kisiskolások kapnak...
Így Boróka itthon van, Barka még mindig "betegszabadságon", Ábel megy rendületlenül iskolába. De minden reggel hálát ad azért, hogy mehet.



Barka naponta pótolja az iskolai anyagot. Itt épp a mateket nézegeti :).

Délután a körzet lányai-asszonyai, plusz a remetei testvérnők - imádkozásra gyűlünk össze, egy láncszem leszünk a világszerte imádkozó nők közül.
Holnap érkeznek Sámuelék, egy napra együtt lesz a két család! Ezt is nagyon várom.

2010. október 27., szerda

Gyorsan telnek a napok


Szombaton Váradon voltunk a fiatalokkal, tábori utótalálkozó volt. A sok jó dolog között nekem az éneklés nagyon jó volt. Az ilyen típusú hiányzik nekem...Vasárnap Tárkányban gyermekáldás.

Közben édesapámat is elhoztuk, olyan jó, hogy velünk van. Boróka ismét minden szabad percében vele van, rekedtre mesélteti a tatáját.
Szerdánként hármasban bibliát tanulmányozunk. Boldogok, akik éhesek Isten igéjére, és vágynak a közösségre, növekedésre lélekben. Ha fáradt vagyok is, ilyenkor minden bajom elmúlik.


Közben meg, Barnabásnak vírusos tüdőgyulladása van, meg a hörgők eldugultak, injekciókat kap, amit hősiesen visel, sokszor nevetve. Pörgés van, élet van. A legjobb, hogy kegyelem is elég van.

2010. október 21., csütörtök

A minap


arra lettem figyelmes, hogy százra kerekedett a bejegyzéseimet rendszeresen olvasók száma. Nézőpont kérdése, hogy ez sok, vagy kevés. Hogy a szám nem reális, az biztos. Végignéztem (gyorsan) a neveket (arcokat is, ha volt a kép mellett), és örömmel nyugtáztam, hogy többet ismerek közülük, mint amennyit nem. EZ jó. Megtiszteltetés, hogy hozzánk is be-be néztek, bár tényleg nem értem sokszor, miért is, hisz semmi különös nincs bennünk.
Nem firtatom újra, mért írok, hisz a blogcím alatt indokolva van :). Remélem, inkább hasznos vagyok olykori megjelenéseimmel, mint káros... remélem.

2010. október 17., vasárnap

Tálcán


kérte Boróka az ebédet. Mert beteg szegénykém. És emlékezett, hogy valamikor Ábelnek is fölvittem tálcán az ételt, amikor olyan gyenge volt. Most igazán betegnek érezhette magát, ráadás-figyelmességet igényelt. Nem is mentünk mi ketten az Úr házába, itthonról vettünk részt, délelőtt a kecskeméti gyülekezet, este pedig a zilahi gyülekezet istentiszteletén. Mindkét helyen gyerekbemutatás is volt, és üzent az Úr. Hűségre hívott, engedelmes életre.

2010. október 12., kedd

szedjük a szőlőt



Minden családtag besegített.

Békésen



voltunk, ugyebár, a hétvégén. Nagyon jó volt mindenkinek - együtt és külön-külön is.
A Lisztes család vendégei voltunk, és míg mások reggeltől-estig zenéltek, próbáltak, dolgoztak, én... kikapcsolódtam, elolvastam egy Jane Austen könyvet... és nekifogtam egy másiknak is.
Élveztem a beszélgetéseket Piroskával, meg egyáltalán a felszabadult közösséget a két család között. És a gyülekezetben is nagyon jó volt, sok szeretettel vettek körül a testvérek - nem érdemeltük!
Liszteséknél nyolc gyermek van. Mikor hazaindultunk, Ábel azt mondta, még egyenlíthetek két szüléssel :)

2010. október 8., péntek

"Hála-szezon"


Ilyenkor, ősszel, a betakarítások idején szoktak a baptista gyülekezetekben speciális hálaadó napokat tartani. Amikor különösen kifejezzük hálánkat Istennek minden áldásáért, a gondviselésért, a mindennapi kenyérért, oltalomért...
Természetesen, nemcsak ilyenkor mondunk hálát; ezeken a napokon hangsúlyozottan csak arra figyelünk, ami érdemtelenül a miénk lett.

Eszembe jutott, hogy egy időben volt apukámnak egy füzete, aminek azt az ének-ihlette címet adta, hogy: Nézd az áldást, nézd meg egyenként. Aztán ebben a füzetben aprólékosan, napra pontosan nyilvántartotta, hogy mi mindent küldött Isten a családunknak (élelem, ruházati cikkek, bármi más). Sőt a pénzbeli értékét is jegyezte... Hónap végén pedig összegezte, mennyi áldással halmozta el családunkat a Gondviselő Isten. Jegyezte, hogy el ne felejtse, és azért is, hogy ne legyen természetes számunkra a "van". Látni és tudni kell, honnan van mindenünk.

Holnap Békésre utazunk a családdal. Szombaton József énekórákat tart, meg ifjúságit, vasárnap pedig ott lesz hálaünnepünk a helyi gyülekezettel. Nagyon szeretném, ha Pál apostol buzdítása igaz lenne az életemben, miszerint hálaadásom egyre bőségesebb, sokszínűbb Isten felé.
A kimondott köszönöm ne csak megszokásból, illemből hangozzon el. Hanem szívből. Különben is, a hálának mindig "szezonja" van. Ugye?

Van nekem


3 fiútestvérem, és 8 lánytestvérem. Két bátyám és egy öcsém közül a kisebbik bátyámnak ma van a szülinapja. Szép kerek számot ért el, a sorban egymás után következnek :).
Szeretem őt is nagyon, s mivel róla tudom biztosan, hogy szokta olvasni a blogom, itt is
kívánok Imi, boldog szülinapot, boldog évet, nyereséget istenfélelemmel, megelégedéssel!
(Érdekes ez a kép: leghátul, az őszhajú férfi - az édesapám; előtte, körszakállal, a bátyám, Imre, épp a férjemmel beszélget, legelöl meg egyik Feri sógorom.)