Pipaccsal

köszöntelek, kedves Barátnőm, szülinapodon! A többit már leírtam, elküldtem, ezt mára tartogattam. SZERETETTEL!

Hazaértem

én is a Hargitáról.
Képem nincs mert egyetlenegyet sem kattintottam (legközelebb el sem viszem a gépet) - de van a többieknél.
Jó volt.
Fáradt vagyok.
Meg kell gyógyulnom.
Nagyon sok szeretetet kaptam itthon.
Még várjuk Ábelt haza.
Jó éjszakát.

Női Csendesnapok

lesznek a Hargitán, ezen a hétvégén. De hiszen tudjátok :).
Élő közvetítés is lesz, a www.emabisz.ro/tv címen. Aki akar, jöjjön...

Témánk: IDŐBEN VAGYUNK?
Mikor minek van az ideje? - mert ugye, mindennek rendelt ideje van...
Szó lesz az imáról és böjtről, gyereknevelési szakaszokról és azok kihívásairól, gyász és fájdalom feldolgozásáról, munka és pihenés egyensúlyáról... és lehet, hogy sok más egyébről is.

Imádkozzunk és nyissuk nagyra a szívünk!

Készülök

mindenféle szempontból a Hargitára. Nincs is időm másra.

Eljegyezlek...

Szép családi ünnep volt, olyan hatvanas létszámmal (nálunk ez jelenti a szűk családi kört). Nem tudom, másfelé hogy zajlik egy eljegyzés, de amit József vezet, abban mindig van valami jelképes (nagyon szeret szimbólumokat felfedezni). Mivel a két család inkább hallomásból ismerte egymást, játékos bemutatkozással kezdtük. Házaspáronként: a férj elmondta saját eljegyzésük dátumát, ill. azt, mért jegyezte el akkori menyasszonyát; a feleség bemutatta a gyermekeket, és megemlített egy emlékezetes dolgot saját eljegyzésükről.
Most, pünkösd ünnepe küszöbén lévén, párhuzamba hozta az eljegyzéssel. Isten a Szentlélek pecsétjével jegyzett el minket a mennyei Vőlegény számára.
Természetesen voltak énekek, meg új is, tanulnivaló, és a fiatalok beszámolója a megtérésükről és az egymásra találásról, majd eztán következett a gyűrűhúzás.

Dávid eljegyezte Leát.
Lea is eljegyezte Dávidot.

Ilyen szép volt az asztaluk. Mondjuk, azok a piros kövecskék percek alatt eltűntek a gyerekek markában :).

Ez meg egy jobban sikeredett családi kép...

Aztán ettünk, és voltak köszöntések is, éneklés, kötetlen beszélgetés, ajándékozás, ajándékbontás... (Én keveset fényképeztem, de na, s még majd szerzek.)

Nemsokára indulunk

egyetlen húgom, Lea és Szoboszlai Dávid eljegyzésére Váradra.
Ez azt is jelenti, hogy igazi nagycsaládi-találkozó is van készülőben!!! Juhéééééééé!

Nincs képem hozzá,

de attól még igaz, hogy ez a hét nagyon zsúfoltra sikeredett. Ilyen ágas-bogas napokon nekem nem megy a pósztolás.... (Azért szoktam olykor egy-két héttel visszamenőleg írni.)

Viszont nagyon, de nagyon tudnék örülni egy nagymamának...

eredmény

Szinte este nyolc óra lett, mire megtudtuk mi is a nagy kuruttyolás eredményét: a Rügyek a negyedik helyezést érték el, az országos versenyen! Ügyesek voltak!!! Istené a dicsőség ezért is!
Ábel nagyon lelkesen magyarázott a "vonal" másik végén; sorolta az ajándékait, a fordulók izgalmait.... majd hozzátette:
Csak egy dolog szomorított el. Szerettem volna kezet fogni Kányádi Sándor bácsival, de nem sikerült. Mert nem jött el. Pedig illett volna ott lennie, hisz anyanyelvből az ő verseit tanultuk ebben az évben...

(Hát igen, puliszka is van, nemcsak túró. :))

ez is olyan "túrós" dolog...

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

(Alkyoni Papadaki)

Ábel fiunk

csapattársaival és tanítónőikkel együtt Kézdialmásra ment Kuruttyolni. Ez már a verseny országos szakasza, nagy a tét. Nagy volt a tanulás-hajrá, a készülődés, nagy az izgalom is... Most még utaznak, holnap lesz a verseny maga. Imádkoz(z)unk értük.
Ábel kinézte maguknak - a Rügyeknek - a dobogós helyet. :).

A legelhanyagoltabb ünnep, (sajna)

Jézus mennybemenetelének napja.
Ma volt.
Felemelő üzenetet kaptam Isten házában. Morzsázok belőle.
Jézus egész élete, annak minden mozzanata értünk történt. Igen, a mennybemenetele is.

Öt (5) földi képpel volt szemléltetve, mit tesz/tett értünk Jézus az ő mennybemenetelével (ezek a képek csak részei a teljesnek...)

1. A mi "nagytestvérünk" elment a mennyei Atya házába, hogy helyet készítsen nekünk is. Visszajön majd, hogy maga mellé vegyen minket, dicsőségre vezesse Isten számtalan fiát.
2. A mi főpapunk felment a mennyei Szentek Szentjébe, hogy bemutassa értünk hozott áldozatát, hogy közbenjárjon értünk. Visszajön, hogy minket is bevigyen a Szentek Szentjébe és Isten elé állítson.
3. A mi szószólónk, pártfogónk, ügyvédünk a mennyei törvényszék elé ment, hogy védelmezzen a nagy Vádolóval szemben. Visszajön az utolsó, nagy tárgyalásra, hogy véglegesítse felmentésünket az ítélet alól.
4. A mi mennyei munkaadónk visszament a terepről a székhelyére, hogy elküldje munkavezetőnket, a Szentlelket (az ő személyes képviseletében), s vele együtt a munkához szükséges erőforrásokat és eszközöket. Visszatérésekor elszámoltat és megjutalmaz minket.
5. A mi Királyunk felment a mennyei trónterembe, az Atya jobbjára ült, hogy folytassa uralkodását. Visszajön majd a végső nagy ütközetre, és elsöpri a sátán birodalmát.

Egy kedves testvér az igére reagálva úgy imádkozott, hogy csakugyan jól tette az Úr Jézus, hogy elment... és küldte a Szentlelket....

Én is rácsodálkoztam arra, hogy az élet mindent területére gondolt Jézus, semmiben sem vagyok magamra hagyva, ő mindenben kész segíteni, életem lényege ő.

Dupla vagy semmi (?)

Ez a vallomás valami ilyesmi. József dedikálta nekem, miközben Isten is üzent benne. Hát nem csodálatos?



A refrénje szabadfordításban valahogy így hangzik, (azokért írtam ide, akiknek ez segítség valamiképpen, mert amúgy az énekszövegfordítás naaaaaaaaaaaagyon nehéz dolog).

Szeret! Szeret! (szeretve vagyok)
Megkockáztathatom immár, hogy én is szeresse(le)k...
Mert aki a legjobban ismer, (mégis) a legjobban szeret...

Szeret engem, szeret téged...
Megfognád a kezem?!
Ő tett szabaddá arra, hogy szeressük egymást,
Hisz Ő az, ki mindkettőnket szeret.

Méhkeréken

voltunk vasárnap délelőtt. Szolgálatra hívták Józsefet, és jó volt az egész családdal elkísérni.
Mostanában szoktunk három hangra énekelni is a családdal. Érdekes. Nőnek, nőnek a gyerekek...

Ábel szerint le lettek téve az alapjai a Mike családi-zenekarnak :).

Anyáknapja ma is

Mivel Amerikában ma ünneplik az anyák napját, a következő sorokkal köszöntjük Anyukát, és Annát.

C. zsoltár - Anyák hangjára

Örömmel énekelj az Úrnak, a konyhában, szobában, az úton.
Amikor mosogatsz, sepred a konyhát, jó kedvvel végezd, mint az Úrnak.
Adj hálát, hogy van akikért dolgozz, hogy van mit, és van mivel dolgozzál.
Egyedül az Úr az Isten. Ő alkotott.
Ő gondoskodik rólad, hozzá tartozol.
Megnyitotta a kaput - menj be hálaadással.
A gondok, terhek, maradjanak kint.
Örömmel lépd át az Úr házának küszöbét.
Mert jó az Úr, nincs hozzá hasonló.
Hűséges és kegyelmes volt szüleimhez,
hozzám is hűséges, és örökkévaló az ő kegyelme.
Fiainkhoz is hűséges maradsz, Uram, mert te nem változol!
Áldjad az Urat minden időben, -
hangosan, sóhajban, gondolatban, imában, énekben.
Ámen.

Szeretem olvasni

Novák József írásait. Amerikában él ugyan, de sem beszédén, sem fogalmazásán nem érződik az angol nyelv hatása. Egy cseppet sem.
Most nem tudom hirtelen, hogy ez természetes, vagy nem...
Olyan ízesen beszél és ír magyarul, hogy csak na. (Ma gyógyír volt a lelkemnek.)
Legutóbb ezt olvastam tőle, az amerikai nemzeti imanap apropóján. Ízelítőnek ennyit másolok be:

Két földi haza fiaként, én hálás vagyok azért az otthoni lelkületért, amit itthon nevet­séges­nek tar­tanak. Fájlalom a hiányát itt, ahol egyébként min­den sarkon tem­plom áll, és még a káromkodás­ban is isteneznek. Amerika tartását nem az adja, amiért sokan iri­gye­lik, hanem a máig is érződő puritán örök­ség: készsége az önvizs­gála­tra, a bűn­val­lásra, és hite az újrakezdés­ben. Sok kegyelembe, mil­liók folyam­atos imád­ságába van beá­gyazva ez az erény – amit teg­nap is fel­fris­sített az imádság.

A régi, híres szem­lélődők, mint Toc­queville és Chester­ton val­lá­sos nép­nek tar­tot­ták az amerikait. A számok tükrében még mindig az. Ott élve, mi tudjuk a legjob­ban, hogy a valóság más: történelme leg­nagy­obb vál­tozásán megy most át. Lehet, hogy valóban, csak egy sül­lyedő hajó. Még mindig énekel­nek rajta…

Napközben

mi is be-bekukkintottunk a zilahi ifikonfiba.
Délelőtt Boróka is beült a gép elé. Míg vasaltam a ruhámat, hallom, hogy időnként ámenezik. Rájöttem, hogy részt vett az imaközösségben a drága.

A fórumbeszélgetés második részét hallottam még (jót fogtam ki, mert pont a Barátném beszélt, mikor hálóba kerültem :).
Sikerült végighallgatni a Kvint koncertjét is; sajátos élmény J. mellett zenét hallgatni, nézni az arcát...
Most Ábel és Boró is csatlakozott. Ábel örült, hogy egyik kedvenc számát is énekelték magyarul (Our God is an awesome God), Boró pedig kiválasztotta és megmutatta, melyik bácsi tetszik neki az öt közül (nem árulom el).

Jó volt hallgatni a két bizonyságtételt, és érdekes volt a jelenlevőket "tanulmányozni", sok ismerőst felfedezni.
Magamban mondogattam, de jó lett volna igaziból is ott lenni...

Különös,

de ezen a héten olyan furcsán láttam az embereket. Az utcán járva az volt a benyomásom, hogy Brassó- és környékebeli embereket látok. Fiatalokat, idősebbeket. Atyafiakat és ismerősöket, jóbarátokat véltem felfedezni egyik-másik járókelőben. Ismételten emlékeztettem magam arra, hogy ezek az emberek nem lehetnek Ők. Vajon mi volt ez?

Hármat egycsapásra!

Ma háromszor is megkaptam ezt a díjat:

Köszönöm Piroskának, Jutkának és Melindának.

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Mivel sokakhoz eljutott már ez a kitüntetés, nem könnyű kiválasztani hét emberkét. De azért igyekszem "jól" választani.
Akkor hát hívlak játszani, ha van kedvetek: Sára, Abics, Sárosdi Virág, Pápai Márti, Tünde, Péter, Ildikó.

Hét dolog rólam:
1. Szeretem a változatosságot.
2. Keveset olvasok mostanában, sajnos.
3. Örülök, hogy végre nem kell fűteni.
4. Ritka pillanat, ha elégedett vagyok magammal.
5. Igyekszem visszaszokni itthon a hangos éneklésre a zenehallgatás mellett/helyett.
6. Szeretek turiba járni, állítólag "jó kezem van".
7. Barátaim nélkül - vagyis nélkületek - magányos(abb) :D lennék.

Anyáknapja

Vasárnap délelőtt a református templomban voltam Borókával, mert a magyar tagozatos gyerekek ott adták elő anyáknapi köszöntőjüket, és meghallgattuk Ábelt.

Délután pedig József szeretettel köszöntötte Izráelből érkezett vendégeinket. :)
A gyermekcsoport Anna, illetve Ruth történetét mutatta be nagyon-nagyon ügyesen.


Ez itt Peninna és családja, épp eszegetnek.

Barnabás Boáz földjén egy felügyelő. :)
Kalász-szedegetés.


Ruth és Naómi

majális

Körzetünk fiataljai és a remetei fiatalokkal együtt voltunk a mézgedi (Meziad) patak mentén. Kb. ötvenen. Nagyon jól telt.