amikor vigasztalni kell

Az elmúlt hetekben vigasztalni kellett. Annyira nem könnyű ezt tenni, főleg, ha én nem éltem át olyat - vagy csak részben. De amúgy sem szabad két esetet teljesen egyformának gondolni. Tanulgatom, hogy nem mondhatom: megértelek, ha gőzöm sincs, mit érezhet a másik. Esetleg: együttérzek veled... Jelenlétemmel bátorítok; nem zavar, ha sírsz, ha dühös vagy, mondd ki nyugodtan... de nem keltek bűntudatot meggondolatlan szavakkal, nem hárítom a felelősséget másra, és nem öntök olajat a tűzre - igazából ezzel nem segítek; viszont hangtalanul könyörgök bölcsességért, türelemért, kitartó szeretetért; az idő múltával nem felejtek el telefonálni, ott lenni- ha kell...
Ideje van a gyásznak, és mindenkinek joga van hozzá, ahhoz is, hogy a maga módján tegye, ahogy belőle fakad...

Tavaly nyáron, amikor Kecskeméten jártam, az ottani gyülekezetben a Jób könyvét tanulmányozták. Az a tanítás felkészítő volt nekem ilyen esetekre. Érdemes időt szánni a sorozat meghallgatására.

Aradon

voltunk Józseffel tegnap. Ő ifjúságit tartott a szentmiklósi gyülekezetben, engem meg, szinte az utolsó percben felszabadítottak, hogy esetleg menjek el a barátnőimhez, ifióra helyett. Így állítottam be Zsuzsáékhoz váratlan vendégnek, meglepetésnek, és Krisztát is odaszervezték :). Jólesett személyesen is beszélgetni, meg Grétával összebarátkozni. Köszönöm nektek, a rám szánt időt, és a sok szeretetet, amivel körülvettetek.

Aztán meg, sofőrködtem is - soferica voltam a férjem mellett :D -, ki is fáradtam alaposan, mire éjjel fél kettőre hazaértünk. Szalontát elhagyva 3-4 őzikét is láttunk - kölcsönösen megijedtünk... olyan édesek voltak. Biztosan éhesek is.

Amúgy, ki ne hagyjam, hogy Ilyés Katiék fogadtak - nem első alkalommal - nagy szeretettel, jó volt családiasan elbeszélgetni több mindenről. Mellesleg megtudtam, hogy Kati és P. Márta unokatestvérek. Nahát, kicsi a világ!

Érdekes, hogy olyan nagy és hosszú városnak tűnt Arad. Főleg Belényes után, ahol autóval szinte bárhová el lehet jutni tíz perc alatt. Itt meg bizony időbe telt a különböző távolságok leküzdése. Milyen hamar meg lehet szokni valamit, meg el lehet szokni valami mástól...

Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam eljutni a város egy másik negyedébe is, ahol kedves rokonaim laknak. Legközelebb biztosan!

találd ki

Bele grafit, húsa fa,
Hatszögű az alakja.
Vele írnak, körmölnek,
Rajzolnak a gyerekek.

Hegyes vége fekete,
Nyomot hagy a füzetbe,
Hogyha kopik, hegyezik,
Tolltartóba beteszik...

Kézbe venni nem fura
Mert ő nem "maga ura".
- Sejted, hogy nem medúza? -
Úgy hívják, hogy: ...

Jelmez, kép és szöveg: M.J.

na ki?

hol is jártam én a tegnap? és ki van a képen?

a hőmérő sétája

Kint nagy hideg, bent ... mikor mi. Bár József jóltartja a kazánt fával, és (már ahol) forrók a fűtőtestek, én úgy fel vagyok öltözve, hogy magam is csodálkozom rajta, sőt, mániákusan vetetem fel a mellényt a fiúkkal is. (J. le sem veszi.)
Kíváncsiságból megsétáltattam hétfőn (akkor volt tán a leghidegebb) a hőmérőt a lakás különböző pontjain, és íme, a mérések eredménye: Előszoba - nulla fok. Konyha - tizenegy és fél fok, ha épp főzök, akkor több. Társalgó(szerűség) tizenhárom fok. Az emeleten néhány fokkal melegebb van, de a Boró szobájában így is csak 15 fokot mértünk, ennél több a fenti fürdőben, ill. az átjáróban van. A hálószoba is kb. tizenhárom fokkal dicsekedhet. A fiúk szobája naaaaaaagyon hűvös, de ők ezt nem szokták észrevenni, simán mellőzik a papucsot, és egyéb melegítő ruháik is többnyira szanaszét hevernek a szoba különböző pontjain. Legmelegebb tán az iroda - elfelejtettem itt is méréseket végezni, olyan jólesett a légköre.
De most legalább van jó meleg vizünk - mit meleg, kopasztó! -, és egész jól megszoktuk a kellemes-hűvös levegőt, igencsak jól lehet aludni, és hála Istennek, semmi bajunk! (Mára ugyan Boróka picit köhög és szörtyög, de ennek az ovi is oka lehet.) Azért, én várom a tavaszt. :)

MB 12

Ugyancsak vasárnap volt a Barnabás 12. születésnapja. Mostmár - nagy örömére! - nyugodtan ülhet az anyósülésen (ha épp szabad), nem kell tartani a rendőrös ijeszgetéstől :). Eddigi tapasztalataim alapján a könyv+csoki párosítással lehet tuttiajándékot venni neki. Most is bevált. (Emil és a detektívek, Tüskevár, no meg a Lea és Tata ajándéka - tán az tetszett neki a legjobban.)

A hétvégi kiruccanás miatt már pénteken megünnepeltük a családban a szülinapot, mert József nem jöhetett velünk Váradra. Boró csodálkozott is eleget szombaton, vasárnap, mért mind mondják Barkának annyit, hogy Boldog szülinapot... hiszen elmúlt!
A torta, ugyebár, ismerős lehet... a formát Evódiától kaptam kölcsön, és Dinával hoztam össze. Tudjátok már, hogy ami egyszerű, az nekem startból bonyolult :D.

Vasárnap

bemerítésen voltunk, Váradon. Családi örömünnep is volt, hiszen Rozi nővérem legnagyobbik gyermeke, Eunika vallotta meg hitét a bemerítésben is. Hosszú, nehéz utat járt meg Istentől távol, míg végre hazatalált. Boróka felfedezte, hogy Eunika az ő unokatestvére (a többi vele egykorú között). A konkrét bemerítésről még nincs fotó, mert a gép Ábelnél volt, ő pedig egyebeket kapott lencsevégre. De Sz. Orsi ígért képeket. Van egy nagyobb családi is - mert úgy sikeredett, hogy a januárban születetteket spontán megünnepeltük, hisz mind ott voltak. Ezen a keresztségen örömömben sokat sírtam. Csodálom az Ő útjait, mily nagyok gondolatai...

méz a sziklából

Olyan sokat mondott nekem az alábbi ige és -magyarázat, hogy gondoltam, megosztom veletek is.

Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. (1Pt 4: 1-2, 12-13)

Isten Lelke szabaddá akar tenni bennünket a rémülettől. Ne a próba legyen rémületes számunkra, ne a tűz legyen irtóztató, ne ettől akarjunk megszabadulni, hanem inkább fegyverkezzünk fel azzal a gondolattal, hogy aki Krisztushoz hasonlóan, Krisztusban, Krisztusért szenved, az megszűnik a bűntől.
Utánam jött ez az ige, és megkérdezte: "Te valóban a bűntől akarsz megszabadulni, vagy inkább a szenvedéstől?" Az a mi nyomorúságunk, hogy attól akarunk megszabadulni, ami zavar, és ahhoz ragaszkodunk, ami pusztulásba dönti egyéni, családi, társadalmi, egyházi életünket.
Szükségem van a próbára; szükségünk van a próbára - mindennél jobban. Felismertük-e ama létbeli, alapvető szükségünket, hogy megmérjen bennünket az Isten?
Vegyük tehát észre, amire nincs szükségünk; és vegyük észre azt, amire szükségünk van. A gyülekezetünkben egy presbiter atyánkfia valamilyen célból gyűjtögetett a falu református családjai körében. Az egyik udvaron a házigazda így fogadta: "Na, jössz megint. Állandóan csak kértek! Nincs már, mit adjak." Erre ez a drága, egyszerű földművelő parasztember azt mondta: "Dénes, azt mondod, hogy nincs. De ha az Isten elkezdené elvenni tőled azt, amire azt mondod, hogy nincs, akkor meglátnád, hogy mennyi mindened van!"

Az egyetlen Szükségest a szükségben vesszük észre.
( Visky Ferenc: Méz a sziklából c. áhítatos könyvéből)

Boró szerint

- az oviban mesélték - nekem az a foglalkozásom, hogy a bocikat megetessem. Az édesapja irodában dolgozik, és papírokat pecsétel.

élve is - halva is

Ha egér kerül a házba, tutti, hogy én veszem észre elsőnek - a szagról, de van szerencsém futás közben is. Ha elkapjuk, akkor is én látom meg elsőnek. Muszááááj???
Ha felállítjuk az egérfogókat, gyakran ellenőrzöm. És van szerencsém holtan is elsőként felfedezni a cincogikat. Ki tudja, a többieket mennyire érdekelné hogylétük?
Én csak annyit üzenek minden egérenk: kint tágasabb!!!

egyezkedés

Boróka Mike mamával beszélt telefonon. Mindenfélét. Mivel a napokban többször is nézegettük a képeket Szilágyi mamáról, meg a hetvenedik szülinapjáról, valamit összekutyult a kislány, mert egyre-másra azt kérdezte Mamától, hogy a mennyben van-e már?

Aztán az unoka tervezgette, milyen lesz, ha eljön hozzá mama repülővel: akkor majd vele alszik, és beszélgetnek... Milyen jó is lesz! Imádkozunk, hogy minél hamarabb jöjjön el az az idő!

Végül, megegyeztek, hogy írnak egymásnak levelet. Boró, mivel neki már van "pixe" elsőnek ír, és ha majd lesz mamának is, válaszolhat. Aztán meg felkérte mamát, hogy énekeljen neki egy éneket. Végül abban egyeztek meg, hogy a következő beszélgetésig mindketten készülnek 1-1 énekkel. Akkor megegyeztünk! - kiáltotta Boró és mama is vidáman zárta a beszélgetést.

keresztkérdés

Mostanában Boróka minden nagylánytól megkérdi - akár szemtől-szemben beszélgetnek, akár telefonon keresztül, hogy:

TE FÉRJHEZ TÉRTÉL MÁR?

friss szeretet

Most olvastam, és muszáj volt ki- illetve bemásolnom.

a szeretet himnusza ma

ha olyan kiváló szónok vagyok, mint kossuth lajos, vagy martin luther kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom,”… de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, ... de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított, üres colás doboz, mit unottan rugdosnak a kamaszok.

ha akkora hitem van, mint assisi szent ferencnek, luther mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, ... de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

ha önfeláldozóan támogatok alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből, ... de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett, és skorpiót hal helyett.

ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ... de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy üres belű hagyma.

ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra olvasom a bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel, betegek kenetével és szent útravalóval megerősítve készülök,... de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

a szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton vonul be valaki a városba.
a szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek nádszálat és töviskoronát adnak.
a szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
a szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjazom”.
a szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.a szeretet játékos, mint amikor valaki elküldi tanítványait galileába, de előttük érkezik meg. a szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálta elgurult drachmáját.

a szeretet nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a rét madaraival és a mező liliomaival. a szeretet nem örül a doppingszerrel elért világcsúcsnak. a szeretet nem szűnik meg soha! nem veszíti el szavatosságát, nem évül el, és nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

a szeretet nélküli felelősség figyelmetlen.
a szeretet nélküli igazság kemény.
a szeretet nélküli okosság gőgös.
a szeretet nélküli barátság hűvös.
a szeretet nélküli rend kicsinyes.
a szeretet nélküli hatalom kíméletlen.
a szeretet nélküli birtoklás fösvény.
a szeretet nélküli adakozás képmutató.
a szeretet nélküli vallásosság bigott.
a szeretet nélküli hit vakbuzgó.
a szeretet nélküli remény fanatikus.
a szeretet nélküli élet értelmetlen.

most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három.
ezek közül pedig a legnagyobb: Jézus.

olvasmány

Az utóbbi időben, nemcsak napokban, még olvastam is. Kölcsönkértem Szekrényes Lidiától és egykettőre elolvastam a böjtről szóló könyvet. Nagy hatással volt rám, de ez tán megér egy külön bejegyzést is.
Aztán karácsonyi ajándékként megkaptam A viskó-t. Elolvastam, és nekem tetszett - akkor is, ha sok negatív vélemény van róla. Barátnőmtől tanultam, hogy a lényeget kell megérteni minden könyvből... (én hajlamos vagyok leragadni egy-egy részletnél)
Most olvasom Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten? c. könyvét, ami pár éve megvan ugyan, de én csak most emeltem le úgy a polcról, hogy biza elolvasom. Aztán vannak még megkezdett könyvek... befejezésre várnak. Úgy van sokszor, hogy várnak a könyvek, vagy vár a mosogatnivaló, vagy várnak mások, mert eltűntem a könyv lapjai mögött... Válogatni kell a VÁRak között.

halihó

Itt is 2010-et írunk. :)
Úgy történt, hogy karácsony és újév között sok-sok vendég fordult meg nálunk, aminek nagyon örültem. Először is, hosszabb időre eljöttek hozzánk Zsikéék és Béla sógorom Kolozsvárról, aztán egy napra Sámuelék Kecskemétről - akkor mindazösszesen elmentünk Arieseni-be szánkózni, majd az újév első napjaiban meglátogatott minket egyre több Szekrényes (Eszter, Ruben, Inci és családja, Győzi, Tibor). Csak róluk-velük, sajnos nem készült kép, úgy elrepült az idő... Majd legközelebb :). Mára meg mindenki otthon, elkezdődött az iskola, óvoda, munka... Hála Istennek, hétfő van!