Karácsony másként

Emlékezetem szerint még nem fordult elő velem, hogy karácsonykor hiányozzak az Isten házából. Idén egyszer sem voltam, sajnos. Zsefi szerzett be valamilyen vírust, ami miatt a légutak megbetegedtek, magas láza is volt (1-2 nap), s itthon maradtam vele, hogy gyógyulhasson.

Hiányzott a lelki családdal való közösség, de itt volt velem Jézus Krisztus, akit így is ünnepelhettem. Meg időnként a család többi része is itthon volt :).

Tudom, hogy ez a helyzet sem véletlen, javamra van-lesz.
Tegnap egy néma fohász is kiszakadt a szívemből... és válaszra talált. Valaki felhívott és meglátogatott. A törődés nagyon jólesett Istenem és lelki testvérem részéről.

Még mindig tanulnom, tanulnunk kell az ünneplést. Több minden hiányzott nekem, és sok mindennel gazdagodtam.

Hála a lehetőségért, hogy a világháló segítségével bekapcsolódhattam más gyülekezetek istentiszteletébe.

Zsefi jobban van, most épp alszik, fő a leves, én meg gyorsan életjelt adtam így.

Eszternél olvastam ezt, jól esett vizsgáztatni magam. Piruló örömmel nyugtáztam, hogy bár sok a hiány, de nem mindenben buktam meg.

Hamarosan elmúlik karácsony, de a szeretet soha nem múlik el!

enyéd- tiem

Megtanultam vágyakozni az után, aki már 17 éve az enyém!

Oviban

Szerdán megvolt a karácsonyi szerep :-), és szombaton bábelőadás.

A szerepről nincs kép, mert videjóztam. József is besegített - az óvónénik kérésére - a gyerekeknek az éneklésben. Sőt, volt egy szólóéneke, meg elénekeltük együtt a Csendes éj-t. Olyan meghitt volt!!!
Boróka jövőre iskolás lesz, de a szülők örültek, hogy van még egy gyerekünk...

Szombaton a Magocska bábcsoport látogatott el hozzánk is a Palánta misszió bábdarabjával.

Büszke vagyok az óvónénikre, hogy meghívták őket, engedélyt kértek (és kaptak) szombatra az igazgatónőtől az előadás megtartására. Kaptunk ajándék cd-t és kifestőt, úgyhogy most ez a sláger, szinte non-stop hallgatjuk Boróka jóvoltából :)).

Korai döntés lenne? Biztosan nem!

Barnabás fiunk majdnem 15 éves. Tavasszal befogadta szívébe Jézus Krisztust, mint Megváltóját és Urát, az elmúlt vasárnap pedig bemerítkezett. Jézus példájára és parancsára. Ez hitvalló keresztség volt.

A Bibliában olvashatjuk, hogy a mennyben öröm és ünnep van minden egyes bűnös megtérésekor. Micsoda kiváltság a menny ünnepléséhez csatlakozni!!!

A fodrásznő kérdezgetett engem és a férjem is, nem túl korai döntés-e ez, nem túl fiatal-e még Barka ehhez, meg tudja-e ítélni, stb. Mi válaszoltunk neki.... Nektek milyen tapasztalatotok van ezzel kapcsolatban?

Nem lehet túl korán Jézus mellett dönteni!

Velünk voltak néhányan szeretteink közül.

                                           Erről is hiányzik József, Boróka, meg Helga (Ildikó a fotós).

Legyen egy közös kép is :-)

Kedves Iri,

legtöbbször csak ilyenkor, leghamarabb este tíz után ülök úgy gép előtt, hogy nem zavar senki, nem kérdez, nem akar valamit ő is... persze, most is vár rám a mosatlan edény-hegy, a teríteni való ruhák... és valahogy legtöbbször elmarad az írás. Nem a téma hiányában, persze. Sajnálom, de ez most ilyen periódus. Nem azért vagyok szótlan (betűtlen), mert várom, hogy kérleljetek... Persze az is igaz, hogy könnyen le lehet szokni az írásról... Meg mintha másokról olvasni sokkal könnyebb lenne - lehet felületesebben, kevesebb koncentrációval, sokszor megszakítva.... Biztos értesz, értetek. Köszönöm.

Úgy vagyok most, hogy remélem, megjavulok :).

Fogytam-fogyott

Mintha fogytam volna mostanában... teszem fel reménykedve a kérdésfélét...
S a válasz:
Fogyott a türelmed...

advent nekem is

Minden Advent kegyelem: vétkem jóvátehetem.
Minden Advent irgalom: Isten úr a viharon.
Minden Advent érkezés: átölel egy drága kéz.
Minden Advent alkalom: győzhetsz saját magadon!
Minden Advent ítélet: így kellene, s így élek!
Minden Advent remegés: Isten felé epedés!
Minden Advent ima is: Uram, fogadj be ma is!
Minden Advent szeretet: Betlehembe vezetett.
Köszönd meg hát a csodát: A Világ Karácsonyát!

reggeli idill

Óvodába indul Boró. Hálásak vagyunk a szép időért, hogy még lehet bicajjal menni. Ilyenkor Zsefi is levegőzhet egy jót alvás előtt. Mindenki élvezi.

Büszkeségeim.

szösszenet

Vasárnap reggel: tovább aludtam, mint terveztem... csúszott is sok minden részemről, a kedves hang, türelem is valahol...

Vasárnap délben: ebéd közben feszültté sikeredett beszélgetés, én nem sokáig bírtam, s hogy nagy(obb) bajt ne csináljak, felvonultam 5-10 percre a szobánkba letérdelni, helyrejönni...
Amikor visszatértem az ebédelőkhöz, Boróka kedvesen rám nézett, és mosolyogva mondta: Anya, imádkoztam érted!

Vasárnap este: nap-záró beszélgetés és imádkozás a fiúk szobájában (nem mindig sikerül így)... Milyen felemelő imaközösség volt!
Ábel öntötte ki a végén a szívét: Anya, olyanok vagytok nekem - a család, mint a napsugár. Igaz, hogy ha erősen a szemembe süt, még fáj is(tudod,az intések, fegyelmezések - magyarázta), de akkor is... Az osztálytársaim nem hiszik el nekem, hogy én boldog és teljes életet élek, nem cserélnék velük semmiért (hiába nincs tévénk, és keveset gépezhetek)...


Isten mindig jól időzíti a bátorításokat, nehogy elcsüggedjek.

készülünk

A Nagyváradi II. Lányok-Asszonyok konferenciára.

Ma is, mosogatás közben, gondolkodtam, imádkoztam, és olyan boldogság töltött el azok miatt, akikkel együtt mehetek a helybeli lelki családomból. Isten olyan csodálatosan alakította a névsort, a listát ... És ezek Neki sem, nekem sem csak nevek...


Most nem szomorkodom azok miatt, akik nem jönnek el. (....................)
Inkább örülök annak a sok jónak, ami vár ránk, amit Isten kezéből elveszünk. Igen, nagyon jó lesz!

Aki azért otthonról szeretne bekapcsolódni, mert legalább így megteheti, ezen a linken próbálkozzon.

http://www.ustream.tv/channel/nvbgy

Mindenkit szeretettel várunk!

ajándéktipp

Anya, nem tudod, hol van a nokiám? (egy kiselejtezett IGAZI telóról van szó, mert a játékok nem érdeklik)
Nem, nem tudom, meg kell keresni.
Akkor tudod mit? Van egy ötletem: vegyetek szülinapomra egy telefont.... mondjuk... érintőképernyőset.:)
Aham. (Még mit nem...)

intés

Egy anyukával beszélgettem tegnap arról is, mit tegyünk, amikor kiderül, gyermekünk hazudott. Mielőtt imádkoztunk együtt, elolvastuk az ide vágó részt "Az imádkozó szülők hatalma" c. könyvből.

Nem is gondoltam, hogy estére már nekem is alkalmaznom kell az átbeszélt elveket. Emellett más, kisebb fegyelmezési gond is akadt a házunk táján.

De, hogy én se maradjak ki efféle jókból, egyetlen leányom odajött hozzám, megsimogatott, és azt mondta:
- Nem akarlak megbántani, anya, de azt hiszem, ma este amikor imádkozunk, lesz miért bocsánatot kérjél az Úr Jézustól.

Ha koncert van kilátásban,

az meghatározza napjainkat a nagy nap előtt és után is. Sok nappal előtte megkezdődik szívben-fejben-papíron-stb. a készülődés. Utána pedig napokig tart a "koncert feldolgozása". Lehet nem csak én tudom, mit jelent. Mert ugyanez történhet valakivel, aki pl. konferenciát, menyegzőt tervez-szervez-lebonyolít...

Szombaton volt Mike Duó koncert Nagyváradon, az Országos Ifjúsági Konferencia keretén belül. Az egész családdal ott voltunk: József, mint "fő-fő", Barka dobolt, Ábel vokálozott a kórusban, Boró, Zsefi és én pedig hallgattuk őket.
Fel lett töltve a netre, és az első részt beillesztem, akit érdekel, meghallgathatja -érdemes, ezt én mondom! Elfogultan, de amúgy is :))!

http://www.justin.tv/varadifi/b/333102344


Aztán, a koncert lecsengéseként, tegnap este Boróka is meghívott minket a saját koncertjére. Feldíszítette a nappalit, gyümölccsel várta a meghívottakat, majd meleg teát is kaptunk szürcsölgetésre... főleg Pintér Béla számokat adott elő koreográfiával, de a végén volt néhány saját dal is :). Majd a nagy kérdés: na, kinek volt jobb a koncertje, az apáé, vagy az enyém?

(ott)hon, honos, honosít, honosítás...

Megtörtént. Tegnap. Debrecenben. Ünnepélyes keretek közt. Zsefit nem vittük, s ezt jól tettük. Most már papírral igazolhatjuk, hogy magyarok vagyunk, Igaz, nekem ez sosem volt kérdés. :)

(A kép nem túl sikeres, de minket ábrázol. :) Vannak nem túl sikeres napok az életben is, amúgy...)

Lea húgom kedvesen vendégül látott minket, köszönjük a szeretetet. A betervezett városnézős séta helyett a Fórumban néztük meg a repülésről, repülő szerkentyűkről és gépekről szóló kiállítást. (és néhány kirakatot, hogy tájékozódjunk az aktuális trendek felől:D)

"Gyásznap" :)

Barka szerint a mai napot országos gyásznapnak kellett volna meghirdetni, az iskolakezdés mellett...

Ábel nem bánta különösebben, hogy kezdődik...

Boróka viszont - végre! - örült, hogy mehet az oviba.

Szerintem Zsefi is örült, hogy egyedül birtokolhat engem. Kimentünk kicsit az udvarra, ahol a sokféle játék, jármű, labda ellenére, a legvonzóbb - természetesen - a középen levő kis tócsa volt.

Végül, én is örülök, mert bár - a közmondás szerint - minden kezdet nehéz, sok örömöt és meglepetést tartogat. Állunk elébe.

Aranyos ötven

Aranymenyegző, vagy 5O éves házassági évforduló.
EZ volt a ma kiemelkedő ünnepe. Ibi néni és Miska bácsi közös életútjának mérföldköve. Megálltunk velük és szép nagy családjukkal egy "visszapillantásra".

Szeretem őket egyenességükért. Őszinteségükért. Nyitottságukért. Megtaláltam azt, amiben követhetem őket. Hogy élet-igenlő az életük, hogy tudnak neki örülni már itt lent, s bár vágynak "odaátra" élvezik mindazt a jót, amit Isten e földi életre adott. Tulajdonképpen mindent - a Fiával együtt. Házasságuk azt hirdeti, az élet szép és együtt egyre szebb lehet - ha mindketten akarják és készek rá. Idős korukban is turbékoló galambok, másokra odafigyelő, mások felé szolgáló gyermekei Istennek. Szeretnek gyengéden és keményen is. Éppen a tökéletlenség az, ami miatt sokak számára elérhetőek. Értékesek.

Hogy mindezt megláthattam és megláttam - ajándék Istentől nekem.

Hogy mindezt leírtam, ajándék tőlem nekik - és nektek.


Ez a kedvenc képem:

mindenki itthon

Igen, mindenki itthon van, zajos megint a ház :)

Érkezésükre a kedvencet készítettük: gyümölcsleves - a fiúk miatt, tökfőzelék József miatt, és ezt a szilvás lepényt mindenkinek.

Azóta szedem rendbe magunkat - szokás szerint -, a gyerekek szívesen segítenek a ház körül, Ábelnek elkezdődtek a foci edzések (nagyon boldog emiatt), örülünk egymásnak, és töröljük a könnyeket, mikor azt kell. Mint egy normális :)és boldog család.

már csak kettőt alszunk így

és hazajönnek a többiek!!!

Boróka lázasan készülődik. Tennivalók listáját íratott velem ma délután, hogy lássuk, mi mindent kell elintéznünk szeretteink érkezéséig - külön oszlopban az ő tennivalói, külön az enyémek (mindenki meghatározta a sajátját:). Szerepel azon a listán mindenféle takarítás, ajtómosás, ajándékkészítés, lakásdíszítés, főzés, sütés...
Élvezem, hogy annyira izgatott, egyre-másra rajzol-fest-vág, szívvel-lélekkel készül az ünnepre, vagy ünnepélyre, ahogy ő mondta. Mert meg kell ünnepelni, hogy ismét együtt lesz a család. Tizenegy nap milyen hosszú tud lenni!

Debórával

Hogy csak a család felével voltunk itthon, egyesek szerint nekem ez szabadságot jelentett. Az is volt, bizonyos szempontokból - keveset kellett főzni, mosni, senki nem beszélt a fociról... De ha nem lett volna itt Debóra, hát nem tudom, mire jutottam volna. Hálás vagyok Istennek a Mamiért, aki felhívta a figyelmemet, hogy elkelne egy segítség ebben az időszakban... Gondolatban keresgéltem a rokonságban, ki tudna vajon eljönni legalább egy hétre - így juttatta Isten eszembe Debórát, Imre bátyám lányát. Meghívás ment... s Debi jött örömmel, mert ebben az időszakban épp nem volt úgysem más programja.

Milyen klassz, mikor valakinek nincs más dolga, mint játszani 2 gyerekkel, ugye? Ez persze le is fáraszthat bárkit. Kedves, ügyes nagylányom volt tehát, szívesen segített bármiben, és jókat beszélgettünk. Sőt, még egy kis sétára, vásárlásra is futotta kettesben! (Meglepődtem, milyen megfontoltan bánik a pénzzel.)

Imi, Vali, köszi, hogy elengedtétek, rám bíztátok! Jó volt vele, s búcsúzáskor azt mondta: még jön máskor is! Várjuk.
(Debi, ha esetleg zavar ez a bejegyzés, jelezd, és eltüntetem :).)

ügyes vagyok :)

mert sikerült szinte egy hónapot is "várni" a híradással...

Most itt vagyok.
Az elmúlt hónapban főleg hétvégenként volt nagyobb mozgás a családban: utazás/esemény előtt készültünk rá, utána meg pihentünk egy kicsit és újra készültünk...


na jó, ezt 4 nappal ezelőtt írtam :)

Júliusban voltunk tehát Békésen a Tinifi kórussal, egy 7végére. Aztán Aradon menyegzőben. Aztán mi is volt? Ja, Édesapám nyolcvanadik szülinapja, családi kirándulási Kistárkányban - erre mifelénk - és Váradon közös ünnep. Fantasztikus volt. Múlt hétvégén Gyergyóba mentek a nagyobb fiúk Józseffel, tinitáborba. Hétfőn jönnek haza. Alig várjuk. Addig meg, itt van Debóra unokahúgom, segít játszani a kisebbekkel.

Rájöttem, hogy idén kevesebb időt töltöttem befőzéssel, mint tavaly. De arra is rájöttem, hogy ezen nem kell csodálkozni. Úgyhogy most megelégszem azzal, amit és amennyit lehet.

Asszem, hűségesebbnek kell lennem a tágasabb családomhoz itt a blogos szférában. Az akarat megvan, kérem.

nagy volt az örömünk

Tegnap három fiatallal örvendeztünk, hitvalló keresztségük alkalmából, Tárkányban.



Mindenért Istené a dicsőség.

Szívükben eldőlt, hogy követik Jézust. Nincs visszaút.

Idegesít

hogy a szépen megszerkesztett bejegyzéseimet ömlesztve jeleníti meg a blogger. Lehet, hogy nagyon egyszerű a megoldás erre a problémára, csak én nem tudom. Ha valaki tudja, segítsen, kérem.

utazunk, ó, de szép (?)

zöld a fű és kék az ég.... :)) Számba vettük hát az előttünk álló eseményeket. Menni kéne több felé is. Nekem egy porcikám se kívánkozik utazni, az a nagy helyzet. A Hargitára utazva volt lehetőségünk tapasztalatot szerezni, milyen utas Zsefi. Nos, nyűgös nagyon. A 7 órás úton alig aludt kb. másfelet, a többi... és aztán... és éjjel... Szóval, amikor hazajöttünk, azt mondtam, én egy jó darabig sehová nem megyek! Pláne, hogy másutt is aludjak, éjjel egy csomószor felkeljek, satöbbi. Tiszta szerencse, hogy előre nem szoktam belegondolni, jaj, de nehéz is lesz nekem. Eddig így volt legalábbis. Most viszont, hogy Békésre készülünk (vagy készülnek?) a tinifi kórussal egy hétvégére, minden nap azon rágódom: menjünk mind, vagy maradjak én itthon a két kisebbel...? Békés után menyegző Aradon. Nem is merek arra gondolni, hogy jó lenne elmenni a lelkipásztor-családok hetére a Hargitára... csak, ha ki lehetne hagyni az utazást. :) Persze, még meggondolhatom magam :)). Az biztos, hogy Gyergyóba nem megyek a tinikkel, József és a két nagyobb fiú megy. Úgy látszik, nekem többször jut mostanában az itthon ülés ajándéka, lehetősége... és szeretnék örülni annak, aminek épp az ideje van. Ahová pedig mégis menni kell, azt is tegyem örömmel, zúgolódás, panasz nélkül.

végre!

Nemcsak a nyár (a kánikula) van itt, hanem a várva-várt vakáció is (jól hangzó alliteráció). Kedden volt az ovis évzáró. Ma a sulis. Amikor hazajöttek a srácok az évzáró után, értékeltük kicsit az eredményeket. Minden megerőltetés nélkül lehettek volna elsők, vagy első előttiek :D is, de nem, ugyan minek tanulni, ha a rájuk ragadt tudományból is elég jól meg lehet élni? Lettek második-harmadikok. Nem hajtok én már a jegyekre, de azért tudom, mire (lennének még) képesek a fiaim. Ők meg nem bánnák, ha pl. nem ugyanazt a jutalomkönyvet kapnák minden évben; ráadásul dedikálva van, nem lehet olyan simán továbbajándékozni. De ez apróság. Volt új könyv is. A lényeg, hogy tényleg vége a hajszának. Az utóbbi hetekben már annyira kimerültek, hogy rendszeresen fejfájásra panaszkodtak. Van még egy ötletem: mi lenne, ha a mindenféle képzés során egyszer-egyszer tanítanának a pedagógusoknak a dicséret, értékelő szavak hatékonyságáról (is)? Ha például egy félévig kellene ezt a módszert alkalmazzák, és a hatását mérjék a nebulókon... Szerintem beválna, és mindjárt jobb lenne az önértékelése, a motivációja és teljesítménye is a gyerekeknek. A mai nappal Ábinak megszűnt az olvasási, netezési tilalma (6 hetet tartott - ő "akarta")... Mindkét fiú épp Adrian Plass könveit olvassa, és ízlelgetik-élvezik a humorát. Most ez a téma, s mindig csodálom a memóriájukat, hogy egy olvasás után szóról-szóra mondják vissza a poénokat, amik nem két soros Jean viccek ám! Holnap megtartjuk a kupak-tanácsot is, megtervezzük a szünidős napokat, átbeszéljük az előttünk álló eseményeket...

választási eredmények

Belényesnek nincs egyetlen egy magyar tanácsosa sem. Állítólag csak 12 szavazat hiányzott. Tárkányban és Fenesen sem a magyar jelölt lett a polgármester. Hiába lett volna elég magyar polgár hozzá... :(. Nincs erős identitás- és felelősségtudat errefelé. Opportunizmus az igen. Sosem fogom ezt megérteni és elfogadni, csak tudomásul veszem. Képes vagyok rágódni is ezen. (Nagyon halkan kérdezem - persze csak magamtól, hogy azok, akiknek fontos volt a magyar állampolgárság megszerzése, a honosítás, itthon mért nem fontos a magyarságuk?) Eszembe jutott a héten, s a mai áhítatot olvasva is megerősödtem abbeli meggyőződésemben, hogy felelősséggel tartozunk a nép iránt, amelybe születtünk, mert Isten maga döntött lakóhelyünk felől ApCsel 17,26. (Megjegyzem, hogy ez a bejegyzés senki felé nem provokáció, de kikívánkozott belőlem.)

Úgy unoma, unoma, unoma ... politikát...

Nem értek én a politikához. Nem is foglalkozok vele különösebben, de azért polgárként sok minden érint engem is. Választások küszöbén vagyunk, ugyebár, s zeng és virít a város a különböző pártok propagandájától. A fiúk, hogy már nem is kicsik, igencsak nagy érdeklődéssel követik nyomon az eseményeket. Elolvastak minden szórólapot, áttanulmányoztak minden plakátot. Kívülről tudják, melyik párt jelöltje mit ígér, mit akar(na) megvalósítani... Kommentálják a fotókat, arckifejezéseket, hogy kinek milyen a "gárdája", melyik pártban vannak/lennének magyar képviselők is... És persze nagyon akarják tudni, mi kire szavazunk? Boró megkért, hogy a polgármestert egyszerűen csak POLGInak nevezzük, és ha lehet, a mostanira szavazzunk :)). Persze, most van pénz mindenre, kidugultak a pénzforrások... Szóval, igazából csak azt akartam mondani, nagyon élvezem, ahogy a fiaink férfiasodnak.

Üzen a tükröm

Hányszor megtörtént már velem: tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy olyan csúnya vagyok!!! Máskor is néztem tükörbe, és úgy láttam, hogy a visszanéző arc nem is olyan csúnya, sőt, még kedves is. Idővel levontam a következtetést, hogy a lelkemben levő rendetlenség, disszonancia, csúnya vonásokat ír az arcomra. A keserű kedv csúnyító szer (nagyon hatékony), és az ördög boltjában kapható, hazug címkével ellátva, persze. A lelkemben levő Rend, harmónia, öröm pedig szépséges, kedves, vonzó vonásokat, kellemes összhangot eredményez, ami lényemből áradhat. Ilyenkor szeretnek körülöttem lenni mások is :)... (úgy vettem észre). Ez az Isten szépítő szere, olyan kozmetikum, ami pénzbe nem kerül, de befektetésbe (csend, közösség) igen. Nektek is beszédes a tükrötök?

Bár

szerettünk volna részt venni a Reménység Fesztiválon, itthonról szemezgettünk (főleg J és a fiúk, a koncertek miatt)a sok kincsből, amit utólag visszanézve kaptunk. Engem fölhívott bátyám, hogy hallgassak bele a közepébe :). Köszi itt is. Itthon is klassz volt, eljöttek Zsikéék hozzánk - a hosszú hétvége (románok pünkösdje) apropóján, így több és minőségibb időt tölthettünk együtt. Szombaton is elmentünk sétálni, ma pedig szinte egész nap kint voltunk. Bondoraszón, több családdal a gyüliből. Igen, ezt meg kell ismételni! Terveztünk is a nyárra, lássuk aztán, mi az, amit Isten jóváhagy a tervekből. Hétvégén Női csendesnapokra megyünk a Hargitára... már csak három napom van a hangolódásra, készülődésre - és mennyi mindent kell elintézni, előkészíteni addig! Reméljük, hogy az Eszter újabb számát is kézbe vesszük hamarosan.

voltunk Zilahon szombaton

Ott számba vettük a hűség kincseit:). Evódia ügyesen beszámolt róla, sőt tovább linkelve képeket is lehet nézni. Örömmel mentünk már pénteken - a családból hárman,természetesen Zsefit vittük magunkkal, a többiek barátoknál aludtak. Nem is tudom, mit írjak, hogy gyorsan menjen :)) A konfi nagyon jó volt, a téma megközelítése is újszerű több szempontból, érdemes meg/belehallgatni. Zsefivel sem volt különösebb gond, a lányok ügyesen vigyáztak rá. Amint várható volt, alaposan kifáradt, volt küzdelem a úton hazafelé... (én még mindig fáradt vagyok, de ez nem újság). Itthon szokásosan megy és zajlik az élet, ezt nem részletezem különösebben. Bocsi, de most ennyire voltam képes-képtelen.

Jól megnéztem magam,

és megállapítottam, hogy mindennel együtt, amit az anyaság jelent, boldog édesanya vagyok. Ezért pedig éjféltájban, fáradtan is hálás. Hasonló jókat kívánok másnak is. :)

Ne akarjak mindig mást

Mert mostanában így vagyok én. Szeretnék nyugodtan vasalni, takarítani, sütni, ablakokat mosni, beteget látogatni.... és annyi mindent, ami hosszú ideje nem jön össze. Mert általában csak kapkodok, belefogok ebbe is, abba is... de mindegyre félbe kell szakítani a munkákat. Más lehet jobban csinálja, de engem eléggé frusztrál. Közben tudom, hogy ez nem lesz mindig így, és örülök is neki minden szempontból. Örülök például annak, hogy olyan sokat sétálhatok. Talán egyik gyermekkel sem tehettem ennyit, most meg gyakran együtt megyünk mind, vagy részben. Amúgy meg, a munka mindig megvár. Mert az az érzésem, hogy az angyalokat akkor küldi segítségül az Úr, amikor valóban a kétkezi segítségre van szükségem, és nem az én jellemem krisztusibbá formálásáról van szó...

Most jó, hogy a város szélén lakunk

Belényesi napok vannak, a majális miatt jó hosszan... Az imaházunk a központban van, a mulatság kellős közepén... a vasárnapi istentiszteleten nagy a mellékzaj :( Csütörtök este, gyüli végén, amikor kint a készülődések kezdődtek, beszereztünk Á-val egy fájdalmas leckét pár dologról, ugyanis egy roma gyerek csak úgy nekirontott a bámészkodó fiamnak, mert verekedhetnékje volt... Olyan nagyon taszít az egész! Persze, a csúszdák, körhinták nagyon vonzóak a középső kettőnek. Számolgatják is, mire futja a pénzecskéjükből... Legnagyobbamnak a kürtős kalácsra fáj a foga - de kivárja az utolsó napot, amikor majd olcsóbban adják :). Meg várja azt a napot is, amikor én sütök neki. Most jó, hogy a város szélén lakunk, pedig a sok tücc-tücc és manele zaja ide is eljut -, mert úgy tehetünk, mintha minket nem is érintene az egész.

Ez a kép

akkor készült, amikor Békéscsabán jártunk, hogy beadjuk az iratokat a honosítás végett. Végre! Visszafele beugrottunk Lisztesékhez, "csak úgy", és mert "amúgy" bőven volt egyeztetni valónk :).

Egyik váradi út

Apukámhoz mentünk március végén, hogy vele legyünk. Amint a képekről kiderül, ezt Efraim öcsém és Lea húgom is pont ekkor gondolta így. Mi hárman vagyunk a legkisebbek a családban, már a tesók közül. Olyan jó

békességet és derűt tapasztalni Édesapa társaságában. Jól van, ha nincs is jól.

Hetekkel ezelőtt :)

volt az én szülinapom is :)).

Sok-sok meglepetésben volt részem, az már biztos.

József ki is számolta, hogy elértük ketten a 80-at, ill. az átlag életkorunk 40 lett. Ő 40+4 én pedig 40-4. Pár képet csak mutatok, mert az áldás osztva jó.

szeretnék

feltenni jó pár képet a közelmúltról, csakhogy a feltöltés után egy hosszú kódot látok, és nem a képet, így nem tudok hozzájuk fűzni semmit, pedig szeretnék. Ha valaki tudja, hol a bibi, szóljon nekem is. Köszi.

illene tudnom

Ábelt utasítom, hogy álljon már fel az asztaltól, vegye fel a papucsát, majd tolja vissza a széket a helyére... Erre ő, sajátos humorával int engem: Édesanya, illene tudnod, amit a magyar könyvemben olvastam, ti. hogy a felszólító mód helyett nem illik főnévi igenevet használni! Hirtelen erősen gondolkodni kezdtem, mit is mondtam tulajdonképpen. Kértem, mutassa már meg nekem azt a magyar könyvet.... Kb. egy óra múlva visszatért azzal a válasszal, hogy a könyvben ugyan nem találta meg, de a tanárnő biztosan mondta. Azóta is ízlelgetem szavait, és mosolygok magamban.

Jézus él, nékem megbocsát

Encó - itt a befejezés is :) - Mike József - Az eltemethetetlen 2. rész (húsvéti ének)

Encónak elsősorban, mert az ő kérésére vettem és töltöttem fel :)

Az első dédunoka

Legidősebb tesóm, Zsigmond lett nagypapa. Fiának, Illésnek született fia, Edmond Dániel. Anitát, a boldog anyukát is láthatjátok. Ahogy néztem a videót, olyan de ja vu érzésem lett :))

Boró kedvence

Gyakori óhaja Borókának, hogy tegyem be a Júréjzmíáp-ot... :) Aki ismeri a gyönyörű ruhában gyönyörű hanggal megáldott szép arcú lányokat, könnyen megérti, egy kislánynak mért lesznek kedvencek :) Szerintem ez is közrejátszott abban, hogy Boróka hegedülésre adta a fejét :)) Ha ilyen jövő vár rá... Mondjuk, nekem nem a kedvenceim, de attól az övé még lehet. Nektek tetszik?

Mit követ el az, aki két székre ül egyszerre?

Betölti a 44-et!

volt egyszer egy pályázat

Lehetett (volna) nyerni ezer eurót, vagy ötszázat, vagy háromszázat - ha első, második, vagy harmadik díjat nyert(ek) volna. Arról kellett/lehetett írni, hogyan várták vagy vágyták a harmadik testvért... a valóságban, vagy csak fiktíven. Írt mindkét fiú. Ábel prózát, Barka naplót... Ábel Borókáról, mint a harmadik testvérről (ill. Szamócáról, aki hamar "megszökött" tőlünk), Barka pedig Zsefiről, mint az ő harmadik testvéréről. Habár, amikor számoljuk magunkat, a gyermekeinket, mindig bajba vagyunk, hogy Zsikét hányadiknak tegyük a sorba? Mert ott van, nagyon is. Csakhogy ő másképp "született" nekünk. Ha pénzt nem is, dicséretet kaptunk :). Mivel azonban Kolozsvárra kellett (volna) elmenni, hogy átvegyük - erre most nem volt keret - , Barnabás unokatesógora elment helyettünk is az ünnepi műsorra. Képet is küldött róla, köszönjük. Az még a jó benne, hogy személyesen elhozzák valamikor. Szóval így van ez: áldás - népesség. Vagy inkább fordítva? Népesség=áldás(

?)

Nagyon készültem, hogy ma

Békésre megyünk. Igaz, tegnap is elindultam Szalontára, de a várost végül nem hagytam el... József végül a család nélkül ment zenenapot tartani Békésen, mert Boróka belázasodott, hozzánk is bekukkantott a járvány... Hát, akkor újratervezés lett - ez főleg Odafent :), mi pedig igazodunk. Jó így, a nincsenek véletlenek tudatában. Nyilván, másoknak volt szüksége rám. Azért jön a szép tavasz és mindenkinek frissülést, jobbulást kívánok!

"Hirdesd az Igét"

Most már én is mióp lettem...

...mondta Barnabás, a szemorvostól hazajőve. De úgy hangzott, mintha legalábbis azt mondta volna: most már én is sofőr lettem, vagy ilyesmi :) Úgy tűnik, elég későn vettük észre, hogy a fiúnak szemüveg kell. Óvodás korában vittük utoljára ellenőrzésre a szeme végett (úgy látszik, akkor még jobban tartottam tőle, hogy a gyerekek örökölhetik esetleg édesapjuktól a hajlamot), s mivel akkor nem volt semmi gond, az évek meg csak úgy teltek, nem figyeltünk fel a hunyorgására. Mondjuk, én rendszeresen kérdeztem, látja-e a táblát, meg ilyenek, de nem gondoltam, hogy a sejtelmesen fogalmazott, körülbelüli válasza mögé jobban be kéne bújni. (Az van ugyanis, hogy szeret rejtvényekben beszélni, meg csak utalgatni, hogy a másik találja ki, mondja ki inkább, amit ő szeretne. Az utóbbi években ez egyféle kommunikációs - néha védekezési - stratégiája is lett.) Szóval, a kérdésre, hogy látja-e a táblát, olyanokat válaszolt, hogy igen, meg attól függ, hol ülök, meg ühümmm... Na, de az utóbbi hetekben ugyancsak feltűnő lett nekem, mennyire hunyorítva nézi a képernyőt pl. Fel is írtam a tennivalók listájára, hogy szemorvoshoz kell vinni Barkát. Mikor aztán az oszija telefonált, és ugyanezt javasolta, a tettek mezejére léptem. A végeredményt a képen láthatjátok. Hazafelé menet elképedve hallgattam megjegyzéseit: jé, ki tudom olvasni azt ott! Nahát, látom azt a sebességkorlátozó táblát!... stb.

Mit mondjak? Ez a szemüveg nagyot dobott az önbizalmán :). (Eleinte nagyon aggódott, nehogy murisan nézzen ki.) Mondom neki, hogy "jól nézel ki". Kösz, hogy mondod - így ő -, ez jót tesz a morálomnak. Na, nem mintha baj lenne a morálszintemmel - folyatta a monológot -, de hát egy kis dicséret mindig jól jön. (Milyen igaza van.) Másnap kicsit izgulva ment suliba, de felszabadultan jött haza... sok rosszat nem mondhattak neki. Inkább ilyet, hogy doktorosabb a kinézete, meg, a fizikatanár szerint is, aki szemüveget hord, az okosabbnak néz ki. (Én azt mondtam, hogy ő nemcsak annak néz ki, hanem az is. Na jó, elfogult vagyok.) De hát ezt a dicsekvést most megengedem magamnak, mert végre eljutottunk oda, hogy a "milyen furcsa, és különös, elszállt vagy" megjegyzéseken túl, a nagyon szigorú és sokat követelő román tanárnője ilyeneket is mond neki: Le a kalappal előtted, fiam! Nagyon intelligens vagy... Örülök, hogy más is látja ezt (is). Jót tesz a morálunknak. :-)

Mikor Gyulán jártunk...

az még január végén volt. :) Vártam a képekre, hogy érdemes legyen elolvasni. Második zenenap volt Józsefnek és Ernőnek. Nekik munka, nekem kikapcsolódás, mert semmi dolgom nem volt, csak élvezni kedves barátaink és testvéreink szeretetét, társaságát. Míg egyesek dolgoztak, kettesek szórakoztak. Egy fontos dolgot is megállapítottam magamnak: Gyula nincs is olyan messze.... annyira csupán, mintha valaki eljön Váradról Biharfüredre.

Kedves Timár család - Timurok -, köszönünk mindent. Márciusban Békésre megyünk, és várunk titeket is hozzánk. Most még lehet szánkózást, sízést tervezni!!!

összetörve

Mostanában több poharat, tányért, effélét törtem el, mint az elmúlt min. 5 évben összesen. Nem tudom, mi van velem. Boróka azt mondja, meggyengült a kezem. Lehet más oka is?

Puszi Zsikének

Köszi, nővérkém, a cuccokat!

Takarítani - minek?

Vendégeket is vártunk a héten, apropóztam a fiúknak, hogy kéne takarítani. Ilyenkor elképedve forgatják a szemüket, s megállapítják, hogy ha vendégekről van szó, takarítási mániám van (egyébként máskor is ezt mondják, amikor takarítani kell). Én érvelek, hogy mért és miként, de Ábelnek más a véleménye. "Anya, szerintem te azért takarítasz, amikor vendégek jönnek, hogy jobb színben tűnj fel előttük." Éééééén? Dehogy. :))

Igazából örülhetek

Második napja, hogy Boróka - aki magát szereti Pannának nevezni, egyedül elaludt ebéd után. Nála az alvás döntés kérdése. És eddig sehogy sem akart kompánia nélkül szundizni. Márpedig, mióta van egy kis Zsefi főnök a családban, nem mindig sikerül mellé bújni délutánonként, így az utóbbi (hó)napokban elég gyakran elmaradt az alvás. Este nem tudom túl korán lefektetni, mert van másik három is, akire figyelni kell, a fiúk szobája meg amúgy is a Boróéból nyílik...szóval, ez bonyolult...
Tegnap, mégis elég rövid rábeszéléssel sikerült rávenni, hogy aludjon már el egyedül (annyira ki volt merülve, hogy csak hisztire futotta az erejéből :P). Jutalmul "traffozhatott". Csak így működött a dolog. Meglepetésemre, hamar elaludt :).
Ma elmesélte, imádkozott ezért. Örülök, mert akkor egy fontos dolgot megtanult...
Ma délután ismét elaludt... és ismét traffozott :) Nagyon remélem, hogy ez egy jó szokás kezdete.

(Ugye, nem is morcos?) Aztán, a tegnap arra is rájöttem, hogy ideje lenne Zsefinek is elaludni egyedül :). Egyre nehezebben tudtam elaltatni, az édesapja meg nem futhatott mindenhonnan csak ezért haza - mert ez az ő "szakterülete" lett. Már neki (Zsefinek) is minden baja volt, sírt, vergődött, stb. de elaludni - azt már nem. Hát én gondoltam egyet - és szépen lefektettem a helyére, hagytam sírni egy kicsit, és aztán aludni sokat. Míg a hasa fel nem ébresztette. Ma délután is bevált ez a módszer :). Remélem, idővel elmarad a sírás, és csak alvás lesz.

(Játék közben elborult, és beszorult a két szív közé...) Hát így. Na, majd még mesélek.